Közszereplők társadalmi felelőssége: Kajdi Csaba kommentelői döntenek kutyája sorsáról?

Nem ez az első eset, hogy közszereplők kerülnek középpontba a felelős állattartással kapcsolatban. Vajon van bármiféle elvárható felelőssége az influenszereknek az állattartási gyakorlat társadalmi megítélésében? Véleménycikk Kajdi Csaba, Cyla és az ivartalanítás kapcsán. 

Kajdi Csaba ismertté válása során kutyája, illetve kutyái is mellette voltak. A leginkább influenszerként ismertté vált közszereplő rendszeresen oszt meg tartalmakat több közösségimédia-oldalán; aktív a Facebookon és az Instagramon is. A képeken már évek óta rendszeresen szerepelt korábbi kedvence, Sanyi, és jelenlegi kutyája, Grizelda is.

Kajdi Csaba rendszeresen kérdezi követőit kutyájával kapcsolatban

Amikor szeretett kedvence, Sanyi távozott az örök vadászmezőkre, kommentelői segítségét kérte új kutyája kiválasztásában. Rajongói is számtalan fajtát javasoltak számára, erről Az Én Kutyám is beszámolt akkoriban. Sokan a felelős kutyatartással kapcsolatban hívták fel a figyelmét arra, hogy miért is érdemes inkább örökbe fogadni, mint szaporítótól vásárolni. A kérdésben végül természetesen az ő szava és szíve vágya volt a döntő, és be is mutatta rajongóinak új kedvencét, Grizeldát, a maltipoot, aki azóta is hű társa.

A napokban azonban ismét komoly kérdést tett fel közösségi oldalán: arra volt kíváncsi, hogy rajongói szerint ivartalaníttassa-e a már igencsak serdülőkorba ért kutyáját. Az alábbi szöveget változtatás nélkül közöljük:

Hatalmas kérdés előtt állunk Grizeldával és nem tudunk dönteni! Segítened kell követő rajongó, mit tegyünk? Legyen e édesanya a kislány vagy ne? Kell e, hogy szűljön egyszer vagy nem szükséges! Sok múlik most azon amit javasolsz, mert ha nem akkor ez egy végleges döntés! Érted ugye, mire gondolok?! Taka lesz a tüzelésnek…

Az állatjóllét közösségi kérdés

A kérdőjel nem véletlenül hiányzik az akár kérdésnek is beillő gondolat mögül, ugyanis a fenti idézet jól példázza mind a 3000 hozzászóló véleményével együtt, hogy mennyire fontos, hogy az állataink jólléte a társadalmi közbeszéd része legyen a szó szoros értelmében. És ne csak egy lájkvadász, algoritmusokat felpörgető eszköz a posztolók kezében.

Ma Magyarországon ugyanis nemhogy túlkínálat van kutyákból, de egyenesen ömlenek a szaporítók által létrehozott kutyagyárakból a különféle fajtajellegű négylábúak. A menhelyek évtizedek óta a kapacitásuk sokszorosát kénytelenek felhasználni annak érdekében, hogy a véletlen szaporulatokat minőségi körülmények között tartva, örökbe fogadható állapotba hozzák. Munkájuk jelentős részét teszi ki, hogy a hivatalos állatvédelmi szervezetekkel közösen a felelős állattartás fontosságára felhívják a figyelmet,

melynek egyik sarkalatos pontja az ivartalanítás.

Dunát lehet rekeszteni a feleslegessé vált kutyákkal

Ma Magyarországon a több millió családban élő kutya mellett közel ugyanannyi négylábú van, amelyeknek nem jut meleg és szerető otthon. Felsorolni is nehéz lenne, hogy mennyire sok árnyalata van a magyar kutyatartási gyakorlatnak, ami reformra szorul. A szaporítók – azaz a fajtajellegű kutyákat törzskönyv, egészségügyi szűrések, sokszor pedig a minimális, törvényileg szabályozott alapvetések nélkül, kifejezetten nyereségvágyból létrehozók – munkássága miatt

több ezer, ma divatosnak tartott kutya születik hónapról hónapra anélkül, hogy biztosított lenne a jövőjük. Akár az egészségüket, akár a körülményeiket tekintve.

Kajdi Csaba kutyája, Grizelda maltipoo, egy az FCI által el nem ismert, designer-kutyafajta, amely az elmúlt évek során a többi hibrid fajtával együtt egyre keresettebb.

A divatos fajták és típusok még nagyobb kockázatnak vannak kitéve

A törzskönyvvel, és ez esetben fajtastandarddal nem rendelkező kutyák szaporítása különösen azért ingoványos terep, mert minden egyes, később kifejezetten betegessé váló kutyafajta múltjában felfedezhetjük a tömeges elterjedésüket kiváltó tömeghisztériát. Legyenek egy film főhősei, vagy éppen egy sokak által rajongott közszereplő kedvencei, a hirtelen a fajta iránt megugró igény minden esetben ugyanazzal jár: a hivatalos, az egészségügyi vonatkozásokat betartó tenyészetek nem tudnak, és nem is akarnak olyan mennyiségű kutyát létrehozni, amire igény van. Ezért az olcsóbb, könnyen és gyorsan hozzáférhető, szaporított kutyusok iránt nő meg az igény. Akiket nem vesznek meg, megtalálunk majd az erdő szélén kidobva, fához kötözve, sorsára hagyva.

Boldoggá tesz egy kutyát, ha anya lesz?

Sokáig dívott az állategészségügyben az a nézet, miszerint egy alom szükséges a nőstény kutyák számára ahhoz, hogy egészséges életet élhessenek, ivartalanítva is. Mára már tudjuk, hogy bizony éppen a fordítottja igaz, nem járul hozzá a kutya egészségéhez, ha fial. Az ivartalanítás számos előnyéből itt csak néhányat sorolunk fel:

• Akár másfél évvel tovább élhet egy ivartalanított eb a tanulmányok szerint.
• Az ivartalanítás 25%-ról 3,4%-ra csökkenti az emlődaganat esélyét, és megszünteti a petefészek- és méhdaganat kialakulásának esélyét a szukáknál. A kanoknál pedig a here- és prosztatarák esélyét csökkenti a műtét.

A kutyák ráadásul nem éreznek örömöt attól, hogy anyák lettek. Bár Kajdi Csaba posztja alatt számos hazai kutyás szaktekintély, és sok állatbarát is nyilatkozott az ivartalanítás szükségességéről, megdöbbentő módon sokan tettek ajánlatot a szaporításra.

Volt közöttük országosan ismert médiaszemélyiség is.

A poszt, és a napról napra szaporodó kommentek kiváló látleletet adnak a felelős állattartás hazai helyzetéről. Az ismeretterjesztésre, a felelős állattartás alapvetéseinek közbeszéd tárgyává válására még mindig hatalmas szükség van. Feleslegesen megszülető, kétes egészségügyi hátterű kutyákra viszont nincs!