Egy kacsa és egy óriási masztiff így lettek életre szóló barátok

Pamet egy alagsorból mentették meg, ahol korábbi gazdája számtalan más állattal együtt tartotta borzalmas körülmények között. Amikor rátaláltak, még kacsás vonásaiból is egyértelműen ki lehetett olvasni a szomorúságot.

Új gazdája mindent megtett, hogy Pam jól érezze magát, de attól tartott, hogy teljesen megtörték a körülmények, és soha nem tud már bízni senkiben. Így szövődött örök barátság egy kutya és egy kacsa között.

Így kell hát kacsának lenni!?

Sara egy kisebb menhelyet üzemeltet, ahová befogad bármilyen állatot, akinek otthonra és gondoskodásra van szüksége. Amikor Pam megérkezett, az volt az első dolguk, hogy engedtek neki a kádba vizet, hogy had érezze milyen kacsának lenni. Pam azonnal kivirult: fecsert és csapkodott; úgy úszkált a kádban, mintha még sosem látott volna vizet – és sajnos elég nagy volt arra az esély, hogy ez tényleg így is volt. Sarával azonban még mindig távolságtartó volt kicsit, de néhány nap után elfogadta a kezéből már a kedvenc csemegéjét, a salátát. Az áttörés azonban még váratott magára.

És itt jön képbe George, a hatalmas angol masztiff! Sara a menedéket ugyanis nem egyedül vezette, volt egy szó szerint óriási segítsége, George, a dajka szerepében. George ugyanis minden állathoz olyan szeretettel és gyengédséggel viszonyult, hogy még a legzárkózottabbakat is képes volt meggyőzni arról, hogy itt biztonságban vannak, nem kell már félniük semmitől.

Ebben a videóban Sara mesél a két barátról: 

Így került közel egymáshoz a kacsa és a kutya

George segített Pamnek újra bízni az emberekben és a jóságban, még úgy is, hogy a múltbéli tapasztalataiból kiindulva nem lett volna rá semmi oka. Pam hamarosan egy tapodtat sem mozdult George nélkül; akkor volt a legboldogabb, ha a nagy, szőrös bundához bújva pihenhetett. Hamarosan Sara is megtapasztalhatta, hogy milyen egy kacsaölelés, ugyanis Pam lett az egyik legbújósabb állat a menedékben. Egyszerűen imád ölelkezni!

Sara nagyon hamar figyelmes lett arra, hogy Pam érdekes hangokat hallat. Csattogó, kattogó, apró kis hangok, amik semmihez sem hasonlítanak. Akkor tanulta meg, hogy a kacsák abban az esetben hallatják ezt a hangot, amikor boldogok. És bizony Pam egész nap kattog, és csattog és ölelkezik. És mindez dajka George és Sara feltétlen szeretetének köszönhető. Pam kacsa egyetlen percet sem tud elképzelni George nélkül, nem tud hozzá elég közel lenni. Követi mindenhová, és amikor vele, folyamatosan beszél hozzá, csak úgy, kacsásan. Egy csendes pillanata sincs.

George dajka sajnos azóta már nincs velünk, és nemcsak Pam, de a menhely összes állata hiányolja a kedves, szerető óriást. Sara mindent megtesz, hogy George nélkül is biztonságban érezzék magukat a vele élő állatok, de az bizonyos, hogy nélküle már nem lesz ugyanaz.

Lehet egy kutyának barátja?

A kutyák társas állatok, így abszolút képesek mélyen kötődni a fajtársaikhoz, az emberekhez, és más állatokhoz is akár egy életen át. Amikor egy kutya és egy másik állat között kialakul ilyen mélyebb kapcsolat, annak egyértelmű jelei vannak: sok időt töltenek együtt, együtt pihennek, közösen játszanak, ahol megosztják egymással akár a játékaikat is, és egyértelműen keresik a másik társaságát. A kutyák világában azonban ezek a kapcsolatok természetesen nem egészen olyanok a sok hasonlóság ellenére sem, mint az emberek világában a barátságok. Fontos továbbá azt is felismerni, hogy míg egyes kutyák szociálisabbak, mások jobban szeretnek egyedül lenni. Minden kutya más, így a gazdinak a kedvenc egyéni igényeihez is alkalmazkodnia kell.