Az egyetlen kutya, akit besoroztak a brit haditengerészetbe, maga volt a megtestesült kellemetlenség

Just Nuisance volt az egyetlen kutya, akit hivatalosan is besoroztak a brit királyi haditengerészetbe. A hatalmas német dog egy part menti létesítményen, HMS Afrikanderen szolgált a dél-afrikai Simon’s Townban a II. világháború ideje alatt. 7 évesen, 1944-ben sétált át az örök vadászmezőkre, temetésén megkapta a teljes katonai tiszteletadást.

Just Nuisance 1939-ben érkezett kölyökként Simon’s Townba. Gazdája, Benjamin Chaney vezette a United Service Institute-ot, amelyet nagyrészt a brit királyi haditengerészet alkalmazottai látogattak. Besorozása után a négylábú ugyanazokra az előnyökre és kiváltságokra tarthatott igényt, mint bármely más tengerész; még saját sapkája is volt.

Just Nuisance, a kétméteres szelíd óriás

A szelíd óriás nagyon hamar népszerűvé vált a létesítményt látogató törzsvendégek között; csemegékkel kedveskedtek neki és sétálni vitték. A blöki nagyon hamar ráérzett a tengerészek életformájára, és követni kezdte őket vissza a bázisra és a hajógyárba, ahol békésen nézte a rakparton kikötött hajók fedélzetéről, hogyan zajlik az élet ebben az emberpróbáló időszakban. Kedvenc pihenőhelye a hajóhíd teteje volt. Mivel még egy német doghoz képest is igen magas volt – hátsó két lábára állva 2 méter –, jelentős akadályt jelentett a tengerészeknek ki- és beszálláskor. Ezért kapta viccesen a Nuisance, vagyis a Kellemetlenség nevet.

Mindenki imádta, és ő is imádott mindenkit. Szabadon járhatott-kelhetett, a matrózokat gyakran elkísérte kisebb utakra is vonaton, például Fokvárosba, ami 35 kilométerre volt Simon’s Towntól. A matrózok megpróbálták őt elrejteni, de sűrűn előfordult, hogy a kalauzok mégis rábukkantak az ebre, akit ilyenkor leszállítottak a vonatról. Ettől azonban egy cseppet sem esett kétségbe; vagy megvárta a másik vonatot, vagy elsétált a következő állomásig. Az állami tulajdonú vasúttársaság figyelmeztette a gazdit, hogy ha nem vesznek neki jegyet és illetéktelenül használja az eb a vonatot, el kell hogy altassák. Ez óriási felháborodást váltott ki a barátai között; egy ismerős még azt is felajánlotta, hogy megveszi neki az éves bérletet. A haditengerészetnek azonban más tervei voltak.

Így zajlott a besorozás

A főparancsnok rengeteg levelet kapott az üggyel kapcsolatban, és végül úgy döntött, hogy besorozza a kutyát, ami megoldást jelent a problémára. A háború alatt besorozott önkénteseknek ugyanis járt az ingyenes utazás kiváltsága. 1939. augusztus 25-én végre Just Nuisance a brit királyi haditengerészet kötelékébe lépett.

Mint minden új tengerész, ő is átesett egy orvosi vizsgálaton, amelynek keretében szolgálatra alkalmasnak nyilvánították. Kitöltötték számára a besorozáshoz szükséges iratokat is, mancslenyomattal pedig hitelesített azt. Immár minden előny járt neki, ami egy hivatalos matróznak – még saját ágyat is kapott. Rendszeresen fürdették a barátai, és sűrűn megjelent sapkájában a felvonulásokon is.

Matróztársai heves vérmérsékletét azonban nem tette magáévá; ha verekedést látott, azonnal a két hátsó lábára állt, és szétválasztotta a viaskodókat úgy, hogy hatalmas mancsait egyikük mellkasához nyomta. Ha pedig részeg matrózra bukkant a vonaton, segített neki hazatalálni. Példamutató magatartásáért hamarosan előléptették, ami feljogosította a haditengerészet ételadagjára is. Just Nuisance egyformán otthon volt minden hajón, mindenhol szívesen látták. Nem volt azonban angyal, pedig szinte 24 órás szolgálatban támogatta és védte bajtársait mentálisan és fizikálisan is. A Simon’s Town Museumban bemutatott kiállításán egy plaketten az általa elkövetett vétségek is szerepelnek. Többek között az, hogy Petty tisztviselő ágyában aludt, hogy elvesztette a nyakörvét, vagy hogy ellenállt a pubból való kitoloncolásnak záróra után.

Just Nuisance szobra Simon’s Townban:

A nehéz utolsó hónapok

Just Nuisance sajnos átélt egy autóbalesetet is, aminek következtében trombózis alakult ki a lábában, és fokozatosan lebénult. A haditengerészet 1944. január 1-jén bocsájtotta el szolgálataiból. Az állapota sajnos ezt követően folyamatosan romlott; április 1-jén kórházba került, ahol úgy ítélték meg, hogy nem tudnak már rajta segíteni, így elaltatták.

Másnap a Klawer táborba vitték, ahol a holttestét a brit királyi haditengerészet zászlajával borították be, és haditengerészeti kitüntetéssel temették el. Megkapta a fegyveres tisztelgést, és eljátszották számára a Last Post című dalt is. Nyughelyét egy egyszerű gránit kopjafa jelzi, amely a klaweri domb tetején található.