A juhászkutyák Cs-től L-ig: büszke és rettenthetetlen ebek, akiknek az őrző-védő ösztöne kimagasló
2024. október 13 - Képek: Getty Images Hungary, azenkutyam.hu
2024. október 13 - Képek: Getty Images Hungary, azenkutyam.hu
Az FCI I. fajtacsoportja a juhász- és pásztorkutyákat öleli fel, annak az 1. alcsoportjában kapnak helyet a juhászkutyák.
Ide kattintva elérheted a csoport első 12 tagját (A–B), ma pedig Cs-től L-ig tárgyaljuk őket. Bemutatkoznak a juhászkutyák!
A csehszlovák farkaskutya egy igen különleges kísérlet eredménye. A csehszlovák hatóságok azt a cél tűzték ki, hogy megalkotják a német juhászkutya és a kárpáti farkas tökéletes elegyét, amiből létrejön az ideális munkakutya. A cél az volt, hogy a németjuhász munkamorálja és a farkas fáradhatatlansága, valamint kifinomult érzékei elegyedjenek egy kutyában, akit leginkább határőrszolgálatra szerettek volna bevetni. Az út tele volt buktatókkal: 3 évet kellett várni az első alom megszületésérre, ugyanis Brita, a nőstény farkas minden jelöltjét megsebesítette.
Ma már egyre népszerűbb fajta, pedig az biztos, hogy nem való bárkinek. Már csak azért sem, mert a farkas ősök miatt az egyedek viselkedése között még ma is nagyobb eltérések lehetnek. Az azonban biztos, hogy a csehszlovák farkaskutya nagyon sok farkasos jellemvonással bír, rendkívül önálló. Kiemelten fontos számára a társaság, így párban vagy több kutyával érdemes együtt tartani. Kifejezetten ragaszkodó társ, de csak olyan gazdáknak javasolt, akik tudják, mit csinálnak, tehát semmiképpen sem kezdő kutyatartóknak. A korai szocializáció elengedhetetlen az esetében is, különben félénkké vagy agresszívvá válhat.
Ez a fantasztikus megjelenésű juhászkutya az Orosz Birodalom területén fejlődött ki a 18. században. Feltehetően a helyi sztyeppéken élő őrzőkutyákból, valamint a Spanyolországból a merinói juhokkal együtt behozott kutyákból jött létre a délorosz juhászkutya. Ezek a közepes méretű, fürge kutyák – amelyek a modern katalán pásztorkutyákra, a Gos d’Atura Catala kutyákra hasonlítanak – képesek voltak a juhnyájak terelésére és megvédésére. A szelektív tenyésztés majd csak 1898-ban kezdődött meg, és Friedrich von Falz-Fein, német származású orosz báró nevéhez köthető. Ő volt az, aki modern típusjegyeket adott a fajtának, és elnevezte délorosz juhászkutyának. Az 1930-as évek elején jóváhagyták a fajtaszabványt, 1983-ban pedig hivatalosan is elfogadta az FCI.
Egy hatalmas kutyáról van szó, körülbelül akkora, mint egy komondor. Szigorú, fegyelmezett és bátor, ha a munkáról van szó. Önállóan is képes dolgozni, felméri a helyzetet, döntést hoz, majd cselekszik. Nyugodt, nem ugat sokat. Legyen az időjárás bármilyen zord is, szeret kint lenni, ellenőrizni a saját területét. A megfelelően szocializált egyedek nagyon barátságosak a gyerekekkel és már háziállatokkal is. Idegent biztos nem enged be a portára, a család ismerőseit azonban megfigyeli, és egy idő után őket is a család tagjaként fogadja el. Egy határozott, nyugodt, megfontolt gazda kezébe való. A kezdők, a bizonytalanok és az igazságtalan bánásmód nincs a nevelésére jó hatással. A délorosz juhászkutya született őrkutya és remek társ, de csak a fentebb részletezett körülmények között.
A Bouvier des Flandres név, vagyis a fajta belga elnevezése nagyjából úgy fordítható, mint „flandriai marhapásztor”. A fajtát kezdeti éveiben „vuilbaard” („piszkos szakáll”), „koehond” („marhakutya”) és „toucher de boeuf” vagy „pic” („marhaterelő”) néven is ismerték. Belgiumban egykor több „bouvier” fajtájú kutya létezett, de a jelen kutya az, amely nagyobb számban fennmaradt. A középkorban, amikor a fajtát először elkezdték kialakítani, Flandria egy hercegség volt, amely a mai Franciaország, Belgium és Hollandia egyes részeit foglalta magában. (Mind a mai napig Franciaország és Belgium egyaránt saját fajtájaként tartja számon a flandriai pásztorkutyát.) Amint a fajta számos korai neve is sugallja, feladata a szarvasmarhák terelése volt, azonban Franciaország és a Benelux államok takarékos gazdái előnyben részesítették, ha egy sokoldalú kutyájuk volt, így terelőként, őrkutyaként és szekérhúzóként is szolgáltak. Az I. világháború kitörésével azonban a fajta szülőföldje rémálomszerű csatatérré változott. A régió gazdái menekülni kényszerültek, a kutyáik elvesztek vagy elpusztultak. A belga hadsereg vállalta a fajta megőrzését; a kutyák kitűntek bátorságukkal és találékonyságukkal a háborúban, békeidőben pedig rendőrkutyaként és vakvezető kutyaként is hírnevet szereztek Európában.
Intelligens, bátor és megfontolt fajta, kiváló munkakutya a flandriai pásztorkutya. Viszonylag magas az energiaszintje, de nem hiperaktív és nem is lefáraszthatatlan, csupán szereti, ha akad valamilyen dolga. Ebből is kitűnik, hogy mindenképpen aktív gazda mellé ajánlott, aki nem rest biztosítani az eb számára a fizikális és mentális stimulust sem. Kifejezetten erős személyiség, ezért csak határozott személy kezébe való; még akkor is, ha egyébként nagyon könnyű tanítani.
A pireneusi juhászkutyának – amely nem összekeverendő a pireneusi hegyikutyával, bár gyakran dolgoztak együtt – két változata van. Külön pontba szedtük őket, mivel az FCI külön fajtaként ismeri el őket. Míg a pireneusi hegyikutya feladata a nyár őrzése volt, addig ezek a helyes kis borzas kutyák elképesztő profizmussal tereltek. Bernard Sénac-Lagrange az FCI 1927-es évkönyvében úgy fogalmazott, hogy „nagyon nagyra értékelték a lókereskedők és marhahajcsárok”. Senki sem tudja biztosan megmondani, mióta terelnek ezek a kivételes ebek nyájakat, de az biztos, hogy olyan hatékonyak és megbízhatóak, hogy még ma is igényt tartanak a szolgálataikra. Összességében a félhosszú szőrű pireneusi juhászkutya a (smooth-faced) ugyanazokkal a tulajdonságokkal rendelkezik, mint a hosszúszőrű pireneusi juhászkutya.
A lelkes és huncut pireneusi juhászkutya hatalmas elánnal veti magát bele a munkába, fáradhatatlan és szívós terelőkutya, aki megismerszik lendületes és szabad mozgásáról. Nagyon engedelmes eb, ami az intelligenciájával párosulva könnyen kiképezhetővé teszi. Idegenekkel szemben bizalmatlan, de családi kutyaként megfelelő szocializációval ez tulajdonsága finomítható. Ha nem munkakutyaként tartjuk, mindenképpen érdemes vele agilityversenyekre járni, remek eredményeket érhetünk el.
A hosszúszőrű pireneusi juhászkutya (long haired) példányainak szőrzete nagyon eltérő lehet, de karakterük és a viselkedésük soha nem változik. A hosszúszőrűnek hosszú vagy félhosszú szőrzet borítja a testét és a lábait. Az arcán lévő szőrzetnek olyannak kell lennie, mintha az állat mindig a szélbe nézne. Néha a bunda bezsinórosodik, ha nem keféljük, ami a tanyasi kutyák természetes, karbantartást nem igénylő szőrzetére jellemző. A félhosszú szőrűnek az arcán sosem lehet hosszú a szőrzet.
Ahogy a nevéből már sejthető, egy holland fajtáról van szó. A pásztoroknak és a gazdáknak egy olyan kutyára volt szükségük, akit nemcsak a nyáj terelésére használhattak, hanem szinte bármilyen feladatra bevethető volt, és könnyen alkalmazkodott a nehezebb körülményekhez is. A pásztorkodás mellett távol tartották a baromfikat a konyhakerttől, terelték a teheneket a fejésre, és még a tejeskannákkal megpakolt szereket is elhúzták a piacra. Az első fajtaszabvány 1898-ban készült el. Bár jelenleg is használják terelésre a holland juhászkutyát, ma már van lehetősége bizonyítani rendőrkutyaként, vakvezetőként és kutató-mentőként is.
Ennek a fantasztikus teherbírású, agilis és erős kutyának megvan a magához való esze, szeret önállóan döntéseket hozni. Egy ilyen ebre a gazda bármilyen körülmények között számíthat, mindig hűséges, mindig résen van. Ugyan kifejezetten karakteres, egy hozzáértő tulajdonos nagyon könnyen képezheti ki, hiszen egy ilyen négylábú számára rendkívül fontos, hogy megfeleljen, hogy jól teljesítsen. Nem agresszív, nem is félénk, remek kiállása van. Kutyás sportokban és engedelmességi gyakorlatokban is remekel a holland juhászkutya.
A horvát juhászkutya valószínűleg több évszázadon keresztül fejlődött ki a mai Horvát Köztársaság területén, az úgynevezett Pfahlbauhund (Canis Familiaris Palustris) leszármazottaiból. Petar Bakić püspök 1719-ben készült kézirata szerint – amely egy korábbi, 1374-es Petar püspök kéziratára hivatkozik – bevándorlók hozták ezt a fajtát a hazájukba. Azóta sem a leírása, sem a külleme nem igazán változott. Prof. Stjepan Romić 1935-ben kezdte meg a horvát juhászkutya szisztematikus tenyésztését. A fajtát először nyilvánosan az első állami kutyakiállításon mutatták be 1949-ben Zágrábban. Dr. Otto Rohr 1951-ben írta meg az első fajtaszabványt. Biztosan feltűnt, hogy megszólalásig hasonlít a mudira; az eddigi adatok alapján valóban a legközelebbi rokona lehet.
Bár alapvetően juhászkutya, amely feladatát ma is hibátlanul ellátja, kutyás sportokban is kiemelkedő a teljesítménye. Rendkívüli intelligenciája és bátorsága miatt mentőkutyának is kiképzik. Egyes pásztorok szerint ezek a kutyák képesek felismerni minden egyes marhát a gulyában név alapján. Aktív, éber energiabomba, aki könnyen tanul. A gazdához nagyon ragaszkodik a horvát juhászkutya. Rengeteg foglalkozást igényel, valamint a nevelésében következetességet. Ha erre nem figyelünk oda, ugatóssá és destruktívvá válhat.
A román pásztorok évszázadok óta használják a kárpáti pásztorkutyát a Kárpát-hegységben az állatállomány őrzésére farkasokkal és medvékkel szemben. Ezenkívül remekül bevethető házak és istállók védelmére is. A fajta szelekciója természetes módon alakult, a kiválasztás folyamata az első időkben egyértelműen az őrző-védő kvalitások erőssége alapján történt meg. Az első szabványt 1934-ben írták meg. A ma ismert standard az FCI által készült el 2015-ben.
A kárpáti pásztorkutya egy elképesztően bátor, kiegyensúlyozott kutya, aki nagyon komolyan veszi a feladatát. Gazdája és területe védelmére kel még a legfenyegetőbb helyzetben is. Nagyon ragaszkodó, de a megfelelő szocializálással az egész család tudja irányítani, mindenkinek engedelmeskedni fog. Az azonban tagadhatatlan, hogy egyetlenegy embert fogad el mestereként. Elegáns, büszke kutya, aki ennek ellenére játékos is tud lenni. Az biztos, hogy a megfelelő kezekben egy ilyen kutyával az élet és a munka is sokkal egyszerűbb, és egyben sokkal érdekesebb is.
A katalán pásztorkutyát a Pireneusokban tenyésztették ki, és juhok terelésére használták elsődlegesen. Ebben a feladatkörben mutatkozik meg az igazi lényege, mert nemcsak hogy engedelmeskedik a pásztornak, hanem számos esetben kezdeményezést is mutat. Játszi könnyedséggel irányítja a nyájat, megakadályozva, hogy bármelyik állat elkülönüljön a többiektől. Nagy bátorságának és merészségének köszönhetően őrzési feladatokra is alkalmas. Hazájában igen nagyra becsülik, de elterjedt Finnországban, Németországban és Svédországban is. A Vissza a jövőbe című filmekben Doki kutyája, Einstein is egy katalán pásztorkutya.
Magas intelligenciája miatt a katalán pásztorkutyát rendkívül könnyű képezni. Figyelmes, kedves és vidám, ami alkalmassá teszi családi kutyának is. Az azonban fontos, hogy nagy hangsúlyt fektessünk ilyenkor is a mentális és fizikális lefárasztására, különben a kutya unatkozni fog. Alkalmas jelző- és őrkutyának is, a családját minden körülmények között kész megvédeni. Határozott jellem, így előfordulhat az esetében is, hogy ha valaminek nem látja értelmét, nem teljesíti a parancsot. Csak tapasztalt gazda kezébe való.
Nem is próbáljuk tagadni, hogy az egyik legnagyobb kedvencünk még a magyar fajták között is. Az egyik legősibb hazai fajta a komondor, feltehetően a honfoglaló magyarok hozhatták el a Kárpát-medencébe a népvándorlás során az őseit. Különleges bundája megvédte a téli fagyoktól és a nyári hőségtől is, így ennek is köszönhető, hogy zavartalanul, minden figyelmét az állatállományra összpontosítva tudja ellátni a feladatát. Sajnos itthon mindössze évente körülbelül 200-250 egyed születik, így a komondor jövője is veszélyben forog.
Többen megrettennek ettől a hatalmas testű, határozott kutyától, pedig fantasztikus családi eb lehet, akinek természetes őrző-védő ösztöne a mai napig munkál. Ha találkozol egy komondorral, azt biztos nem felejted el egyhamar. A megfelelően nevelt és szocializált eb nyugodt, kedves és szeretetteljes, és nagyon jól kijön a gyerekekkel. Nem egygazdás kutya, így a helyes képzéssel elérhető, hogy a család összes tagjára hallgasson. Intelligens, önálló, az idegenekkel szemben tartózkodó; úgy viszonyul hozzájuk, ahogy a gazda. A szó legpozitívabb értelmében igénytelen kutya, akinek sem az ápolására, sem az etetésére nem kell vagyonokat költeni. Keveset mozog, az akcióra tartogatja az energiatartalékait, így sokkal kevesebbet eszik, mint azt elsőre gondolnánk. Kertes házban érzi jól magát, szüksége van a nagy térre, de a sétáltatást nem kifejezetten igényli.
A közép-ázsiai juhászkutya ősei valamikor évezredekkel ezelőtt a Kaszpi-tengernél, Kis-Ázsia és az északkínai határ közti sztyeppéken alakulhattak ki. Nomád pásztornépek tökéletesítették, akiknek egy olyan kutyákra volt szükségük, amelyek őrizték a hatalmas állatállományt a ragadozókkal és emberi támadókkal szemben. Ezeken az óriási pusztákon nem volt kegyelem, a kutyák teljesen önmagukra utalva védték a rájuk bízott értéket. A sérüléseiket nem látták el, az élelmezésük sem volt konzisztens vagy jó minőségű sok esetben. Ebben a hosszú és kegyetlen szelekciós folyamatban csak a legerősebbek, csak a legjobbak maradhattak. Ma ismert formájukat orosz tenyésztőknek köszönhetjük.
Milyen más is lehetne a közép-ázsiai juhászkutya ilyen múlttal a háta mögött, mint félelmet nem ismerő, nyugodt és erős? Területvédelmi ösztöne az átlagostól jóval fejlettebb, ami azt jelenti, hogy ha veszélyt szimatol, gondolkodás nélkül támad. Domináns eb, amit a képzés során szem előtt kell tartani. Csak és kizárólag rendkívül határozott, kemény gazda kezébe való. Ha gyengeséget észlel, pillanatokon belül felülkerekedik, ami igen problémás lehet egy nemritkán 80-90 kg-os kutya esetében. Nem városi négylábú, akkor érzi jól magát, ha saját, nagy területe van. És ahogy azt már az előbb is jeleztük, avatatlan kezekben veszélyes fegyverré válik.
Kutyás újságíróként szinte csak kutyákkal vagyunk körülvéve naponta minimum 8 órában, így nem nehéz meglátni a különböző fajtákban az értéket, az egyediséget. Amikor azonban egy olyan kutya kerül terítékre, mint a kuvasz, nem tudunk nem túlcsorduló lelkesedéssel beszélni róla. Ahogy a komondor, úgy a kuvasz is a honfoglaló magyarokkal együtt érkezett a Kárpát-medencébe, amit korabeli leletek is bizonyítanak. Feladata az állatállomány, a birtokok és az emberek védelme volt, de bevetették vadászatokon is. Ha hihetünk a korabeli forrásoknak, Mátyás király és a I. Szent László is nagyra tartotta a fajtát. Mátyás idejében gyakran kaptak a főurak kuvaszkölyköket, ugyanis tulajdonságaik és képességeik miatt hatalmas értékkel bírtak ezek a négylábúak.
Erőteljes, domináns jellem, őrző-védő képességei a mai napig is megmaradtak. Sajnos egy félreértett fajta, sokan gondolják, hogy kiszámíthatatlan, ideggyenge és agresszív, ami nem is állhatna távolabb a valóságtól. A felelős tenyésztőtől vásárolt, megfelelően nevelt és szocializált kuvasz sosem lesz agresszív. Fontos ennek az ebnek, hogy érzékelje, szeretjük, és kiemelt helyet foglal el a családban. Ha ezt megadjuk neki, örök hűséggel hálálja meg. Lakásba egyáltalán nem való, akkor lehet igazán boldog, ha nagy terület áll a rendelkezésére. Gyakorlott gazda kezébe való, aki tudja, mit csinál. Ha betartjuk a fentebb is említett szabályokat, olyan társunk lesz a személyében, akit sosem feledünk majd.
Sokak szerint egy rendkívül ősi fajta, ideje a hunokig, a föníciaiakig nyúlik vissza. Úgy gondolják, hogy a lengyel alföldi juhászkutya több közép-ázsiai juhászkutya egyvelegéből jött létre, egyesek még pulit is sejtenek benne. Nagyon hasonlít a szakállas collie-hoz, ami nem véletlen! Az 1500-as évek elején egy lengyel hajó gabonát szállított Skóciába juhokért cserébe. A fedélzeten volt 6 kutya is, hogy megkönnyítsék az állatok terelését. A skótoknak annyira megtetszettek ezek a hatékony és ügyes ebek, hogy 3 kutyáért 2 nagyon értékes juhot ajánlottak cserébe. Ha igazak a pletykák, ezek az ebek voltak a szakállas collie-k ősei.
A lengyel alföldi juhászkutya nyugodt temperamentumú, de fél szeme mindig a területén van, hogy ha bármi gyanúsat észlel, azonnal reagálhasson. Magabiztos, okos és önálló. Őrző- és terelőkutyaként természetes módon tartózkodó az idegenekkel szemben. A szocializációjára és a nevelésére kiemelt figyelmet kell fordítani, ugyanis jellemző lehet rá a konokság bizonyos esetekben. (Aminek nem látja értelmét, nem biztos, hogy megteszi.) Juhászkutya lévén gyorsan és könnyen tanul, de alapvetően tapasztalt gazdák kezébe való. Energikus, aktív kutya, akinek a lemozgatásába sok energiát kell fektetni, de jól alkalmazkodik a különböző változásokhoz.
A lengyel hegyi juhászkutyának, vagy más néven a tátrai juhászkutyának is minden bizonnyal azok a nagy méretű, fehér színű őrkutyák voltak az ősei, akiket nomád pásztorok hoztak magukkal Ázsiából. Ezért is olyan hasonló az abruzzói juhászkutya, a pireneusi hegyikutya, a kuvasz, a szlovák csuvacs és a lengyel hegyi juhászkutya. Mivel a hegyek elszigetelt részein éltek és dolgoztak, így a II. világháború után is maradt még néhány példány, amivel képesek voltak rehabilitálni a fajtát. 1967-ben teljesen elismerte a fajtát az FCI. A dél-lengyelországi Podhale kis hegyvidéki régiójából származik; ma már az őrző-védő feladatok mellett katonai és rendőri munkára, de vakvezetőnek is kiképzik.
Ahogy a hozzá hasonló juhászkutyák, úgy a tátrai juhászkutya is megfontolt, magabiztos, kitartó és kiegyensúlyozott. Intelligens és engedelmes, szívesen tanul, ha úgy látja, hogy van értelme a dolognak. A családjához mélyen ragaszkodik, és bármilyen körülmények között megvédi annak tagjait. Idegenekkel szemben tartózkodó, megfigyeli a gazdát és annak reakcióját, aminek alapján fog ő is a személyhez viszonyulni. Remekül kijön más háziállatokkal és a gyerekekkel is, de ehhez szükséges a határozott nevelés és a korai szocializáció. Csak szabadban érzi jól magát, fontos számára a saját terület.
Az FCI fajtacsoportok szerinti jellemzéseink célja, hogy megismertessünk a hivatalosan is elismert kutyafajtákkal. Igyekszünk a hely szűkössége ellenére, amennyire csak lehet, részletesen beszámolni róluk, de sajnos arra nincs lehetőségünk, hogy mindent megosszunk veletek az adott fajtákról. A fajtaválasztás előtt mindig tájékozódj többféle releváns forrásból is, és ami még fontosabb, több tenyésztőtől! Egy felelős szakember tájékoztatni fog arról, hogy az adott fajtának mik lehetnek az esetleges hátulütői, és azt is el fogja őszintén mondani, hogy az életviteled és lehetőségeid alapján alkalmasnak ítél-e meg a fajta tartására.
Ide kattintva elérheted Anda-Marócsek Anita, az Andaházi Tanyák Őre Komondor Kennel tenyésztőjével készült interjút, amiből kiderül, miért ideális családi kutya a komondor.
Kövess minket!
facebook instagram youtube spotifyKapcsolódó cikkek