A juhászkutyák A-tól B-ig: az intelligencia és a magas teherbírás tökéletes elegyei

Az FCI I. fajtacsoportjában kapnak helyet a juhász- és pásztorkutyák (kivéve svájci pásztorkutyák), aminek az 1. alcsoportjában foglalnak helyet a juhászkutyák.

Ma az első 12 juhászkutya (A–B) történelmével és jellemével ismerkedhetsz meg.

1.) Abruzzói juhászkutya

Az abruzzói juhászkutya egy olasz fajta, és feltűnően hasonlít a kuvaszhoz, a pireneusi hegyikutyához és a szlovák csuvacshoz is. Az eddig rendelkezésünkre álló adatok alapján közös őssel rendelkeznek. Abruzzo régióban mind a mai napig dolgoznak ilyen kutyák; szorosan kötődnek a kultúrához annak ellenére is, hogy a juhtartás jelentősen visszaszorult ezen a területen. Azok azonban, akik juhokat tartanak, szinte biztos, hogy ilyen ebekkel védik az állományt a farkasoktól és más ragadozóktól. Pontos származása nem ismert, azonban már az ókori római rajzokon is megfigyelhetünk ilyen ebeket. Más vélemények szerint azonban inkább Közép-Ázsiából származik, a nagy fehér, keleti nyájőrzőktől.

Hazájának nevén Cane da Pastore Maremmano Abruzzese (Maremma and the Abruzzes Sheepdog). Ez pedig arra utal, hogy az olaszországi Maremma és Abruzzes régiókban használt ősi pásztorkutyákból származik a fajta. Egy időben eme két régióból származó ebeket két különböző fajtának tekintették, de körülbelül 1860 óta az intenzív keresztezéseknek köszönhetően mára egy fajtaként ismerik el őket.

Rendkívül megbízható kutya, akinek jelleme nyugodt, de rettenthetetlen. A gazda teljes bizonyossággal számíthat rá, legyenek a körülmények bármilyen nehezek is. Az biztos, hogy ez az eb nem kíméli magát, hihetetlen bátorsággal és stabilitással hajt végre feladatokat. Ahogy a hasonló kutyákra, úgy rá is jellemző ezzel kontrasztban a gyengédség, az intelligencia és a kedvesség. A gyerekekkel és más háziállatokkal is türelmes, könnyen megtalálja velük a közös hangot. A gazdához nagyon ragaszkodik, de idegenekkel szemben tartózkodó. Őrkutyának is kiváló.

2.) Ausztrál juhászkutya

Az ausztrál juhászkutya kialakulásának története meglepő módon Amerikához köthető. A név az Amerikába érkező baszk telepesek miatt alakult ki, akik az 1800-as években Ausztráliából vándoroltak az USA-ba, és magukkal vitték a kutyáikat is. A fajta mai formáját ezt követően kezdték el kialakítani juhokat és marhákat terelő juhászkutyák segítségével. Kiválóan teljesítettek a farmon és a ranchon is, mind terelésben, mind őrzésben. Akkor lettek igazán népszerűek, amikor a II. világháború után western show-kon is felléptek különböző mutatványokkal a rodeók és lovasműsorok között.

Az aussie egy élénk, kedves, dolgos, intelligens munkakutya, aki precíz és gyors. Akkor lesz kiegyensúlyozott társ, ha feladatokat kap; nagyon szeret együttműködni a gazdával. Ha családi kedvencként tartjuk, mindenképpen érdemes kutyás sportokat kipróbálni vele, rengeteg sikerélményünk lesz. Csak olyan gazdi számára ajánlott, aki aktív életet él, és nem rest rengeteg időt és energiát áldozni kedvence nevelésére.

3.) Ausztrál kelpie

Ahogy a legtöbb kutyafajta története, úgy az ausztrál kelpie-é is homályos. Az azonban biztos, hogy Skóciából származó, collie típusú ebektől eredeztethető. Az első kelpie néven számontartott kutya egy fekete alapon cserszínű rajzos szuka volt, aki 1872-ben látta meg a napvilágot Casterton (Ausztrália) városa mellett, Warrock Stationnél. Az eb a Kelpie nevet kapta a kelpie után, ami a kelta folklórban egy vízi alakváltó szellem. A fajta tökéletesítésénél fontos szempont volt, hogy Ausztrália nehéz körülményeit, a hőséget, a durva talajt és a homokviharokat is jól tűrje az eb, aki hatalmas nyájakat terelt.

Rendkívül figyelmes, élénk és intelligens kutya, akinek kiapadhatatlanok az energiaforrásai. Terelőkutyához híven nagyon ragaszkodik a gazdájához, hihetetlenül fontos számára, hogy mindig mozgásban lehessen és feladatokat oldhasson meg. A fajtának létezik show- és munkavonala is. Az előbbieknél fontosabb a külső megjelenés, és tarthatók akár házi kedvencként is. Természetesen a kelpie ettől még kelpie marad, így az esetükben is nagy hangsúlyt kell fektetni a mentális és a fizikális stimulációra is.

4.) Bearded collie

Évszázadokon keresztül a Skót-felföldön tevékenykedett a bearded collie, vagyis a szakállas collie mint hajtó- és terelőkutya. Nagyra becsült munkakutya, aki még ennek a területnek a zord körülményei között is könnyedén hajtotta végre a rá bízott feladatokat, vagyis őrizte a nyájat és vásárra terelte a szarvasmarhákat. Sokáig azt hitték, hogy a Krisztus előtti 1. században alakult ki, a népszerűbb elképzelés azonban az, hogy olyan közép-európai juhászkutyák állományából származik, mint a komondor és a lengyel alföldi juhászkutya, akiket az 1500-as években vihettek Skóciába. Az 1700-as években olyan mesterek festményein pillanthatunk meg szakállas collie-kat, mint Reynolds és Gainsborough; ez pedig azt jelzi, hogy ez az alázatos pásztorkutya az előkelő társaságok divatos díszévé vált. Az 1800-as évek elejére kialakult az általunk ismert fajta megjelenése és viselkedése. A viktoriánus időkben népszerűek voltak a skót kiállításokon, de az I. világháború zavarai megtizedelték ezen fajta populációit is.

Szinte hihetetlen, hogy egy kutyában ennyi vidámság és ilyen nagy fokú munkakedv egyesüljön. Egy lelkes, szívós, erős és okos kutya, aki mindig tettre kész. Nagyon szeret feladatokat megoldani, a kutyás sportokban is igen jól teljesít. A pozitív tulajdonságai ellenére azonban nem való mindenkinek. Igen önálló teremtés, akinek a nevelését komolyan kell venni. Csak olyan gazdák mellett lehet boldog családi kutyaként, akik a lemozgatásáról és a mentális stimulációjáról is gondoskodnak.

5.) Beauceron

A beauceron, más néven beauce-i juhászkutya nevét a Párizstól délnyugatra fekvő hatalmas mezőgazdasági régióról kapta. Hozzá hasonló ebekről már az 1500-as évekből születtek feljegyzések, egyes források szerint vaddisznóvadászatra használták őket. Később, a történelem során számos feladat elvégzésénél bizonyítottak; voltak katonák, testőrök, megmentők, sportolók, társak, és páratlan terelőkutyák is. Ahogy közeli rokonát, a briardot, őt is használták terelőként és nyájőrzőként is. Terelés közben nagyobb távolságot tart az állománytól, valamint kifejezetten csendes és nyugodt, így nagyon ritkán fordul elő, hogy megijesztené a jószágokat. Ez a sokoldalú és okos fajta katonai és rendőri feladatokra is nagy sikerrel bevethető. Különösen hasznosak voltak az I. világháború frontvonalainál is.

A beauceron fantasztikus külsejéhez legalább ilyen lenyűgöző belső társul. Magabiztos, éles eszű, hűséges és terhelhető eb, aki könnyen nevelhető, de emellett önálló is. Sosem agresszív; érzékeny, de ezzel kontrasztban rettenthetetlen, ha munkáról van szó. Rajongói pont ezt a kettősséget értékelik benne a legjobban. Neveléséhez határozott és következetes gazdi szükségeltetik, így nem való mindenkinek.

Belga juhászkutyák

A belga juhászkutyák között 4 fajtát különböztetünk meg. Mind belső tulajdonságaikat, de főként külső megjelenésüket illetően számos eltérés figyelhetünk meg náluk.

Belgium klímája és területi adottságai alkalmassá teszik az országot az állatállomány tartására és a tejgazdálkodásra, ezért nem is csoda, hogy a belgáknak szükségük volt megbízható és terhelhető juhászkutyákra. Valaha 8 belga juhászkutya volt, az 1890-es években azonban, amikor először hivatalosan is fajtásították őket, az alábbi 4 maradt meg. Ugyan felépítésükben hasonlóak, de a szőrük textúrája, a színe és a hossza változó.

6.) Groenendael

A groenendael a fekete, hosszú szőrű fajta. A 20. századra felismerték, hogy ezek a kivételesen intelligens és nagy teherbírású kutyák rendőrkutyaként és határőrként is kiváló munkát végeznek. Az I. és a II. világháborúban is központi szerepet töltöttek be; munkát kaptak hírvivőként, mentőkutyaként és nehéztüzérségi teherszállítóként is.

Legendás intelligencia és könnyű képezhetőség jellemzi. A fajta egyértelműen a kemény munkára lett létrehozva, amely elvárásnak maximálisan meg is felel; nincs olyan helyzet, amiben 100%-nál kevesebbet nyújtana. Szenvedélyes, intenzív, de fegyelmezett kutya, akivel a gazda különleges kapcsolatot képes kialakítani. Azt azonban szem előtt kell tartani, hogy bármennyire is vonzó egy ilyen kutyának a tartása, csak olyan gazdának ajánlott, aki tudja, hogy mit csinál, ha a nevelésről van szó, és kész szabadidejének nagy részét a kedvencére áldozni.

7.) Laekenois

A belga juhászkutyák barna, durva szőrű változata a laekenois nevet kapta, ami Laeken város nevéből származik. A nyáj őrzésé mellett ezt az ebet egy igen különleges feladattal is megbízták: a szántóföldeken száradó lenvászonra is figyelnie kellett. A két világháborúban főként hírvivőként használták, aminek következtében nagyon lecsökkent az állomány, és hosszú évekbe telt, mire valamelyest rehabilitálták. A 4 belga juhász közül a legritkább.

A laekenois híres alkalmazkodóképességéről kimagasló értelmi képességei és nagy teherbírása mellett. Éber, érdeklődő, idegenekkel szemben tartózkodó állat, aki issza a gazdája szavait, és nagyon hűséges a családjához. Az összes belga juhászkutyára jellemző, hogy csak tapasztalt gazda kezébe való, aki figyel az állat mentális és fizikális terhelésére is.

8.) Malinois

A malinois nevét Malines városáról kapta. Rövid, őzbarna szőre van fekete jegyekkel. A legtöbben talán őt ismerik a négy belga juhászkutya közül. A mai napig is kiváló terelőkutyák, modern világunkban azonban már gyakrabban kapnak szerepet a rendőrség és a katonaság berkeiben.

Egy malinois és gazdája között eltéphetetlen, semmihez sem fogható kötelék jön létre, de cserébe a gazdának abszolút el kell köteleződnie a kutya mellett, és rengeteg időt, energiát kell szánnia rá. Az esetében is akkor ütközhetünk komoly problémákba, ha olyan gazda kezei közé kerül, aki egy ilyen munkamániás, hihetetlen tehetségű kutyának nem adja meg azt ezen a területen, amire szüksége van. Az újabb tesztek alapján már a border collie-t is lenyomja intelligencia kérdésben.

9.) Tervueren

A tervueren a hosszú szőrű, őzbarna színű verziója a belga juhászkutyának. A fajta neve Tervueren városából ered, ami M. F. Corbeel, a fajta mestertenyésztőjének otthona volt. Mióta Belgiumban visszaszorult a juhtartás, a fajta leginkább a rendőrség és a katonaság berkein belül kamatoztatja erejét, éles eszét és rátermettségét. Valamint gyakran használják őket segítő- és mentőkutyaként is.

Ennek a fáradhatatlan ebnek rendkívüli mennyiségű mentális és fizikális stimulációra van szüksége ahhoz, hogy kiegyensúlyozott maradjon. Gazdájához nagyon ragaszkodik, hatalmas élmény számára, ha sikeresen megoldhat egy nehéz feladatot. A rajongói szerint ezekhez a szuperképességekhez társul még jó adag humor is. Huncut fajta, aki nagyon jól tudja, mikor jár túl a gazda eszén, és mikor teljesít a elváráson felül egy lehetetlennek tűnő feladatban is.

10.) Bergamói juhászkutya

A feltételezések szerint több ezer évvel ezelőttről, Perzsiából származik ez az ősi fajta, ahol nomád gazdáikkal együtt terelték a nehéz hegyvidéken az állatállományt. Ezeknek az embereknek egy része végül az olasz Alpokban telepedett le, a kutya pedig bergamói juhászkutya néven vált ismertté a Milánó közelében fekvő Bergamo városa után. A francia hatóságok elmélete szerint a bergamói a briard leszármazottja. A hazafias olaszok azonban ragaszkodnak ahhoz, hogy a bergamói volt az első, és hozzájárult a briard, valamint más európai juhászok genetikai felépítéséhez. Azt hangoztatják, hogy ha a fajta eredetileg közel-keleti volt, akkor Olaszországba kellett érkeznie, mielőtt meghonosodott volna Franciaországig.

A zsinóros bunda tökéletes védelmet biztosított a nehéz időjárási körülményekkel szemben, és a farkasok támadásától is védte az ebet. A fajta igen egyedülálló abból a szempontból, hogy önállóan képes megoldani a kialakult helyzeteket és problémákat, egyéni döntéseket hozva. Bár ma már a bergamói juhászkutyák nagyrészt házi kedvencként élnek, cseppet sem veszítettek terelőösztönükből. Nagyon higgadtak és kedvesek, a gazdával különös kapcsolat kialakítására képesek. Megfelelő kezekben ezek a kutyák képesek önállóan cselekedni, de mindig engedelmeskednek a gazda parancsainak. Az idegenekkel szemben távolságtartók lehetnek, de sosem agresszívek. Mérsékelt testmozgást igényelnek, de az nagyon fontos számukra, hogy a gazda bevonja őket mindenbe, amit csinál. Korai szocializációval és határozott, de gyengéd neveléssel fantasztikus társak lehetnek.

11.) Border collie

A border collie az Anglia és Skócia közötti határvidéken fejlődött ki. Az ott élő pásztoroknak köszönhetjük a fajtát, akiknek az volt a céljuk, hogy létrehozzák a tökéletes terelőkutyát. A célzott tenyésztés a 19. századra alakult ki. 1995-ig meglepő módon ritkaságnak számított, amit a Babe című film sikere tört meg. A népszerűsége azóta egyre nő, aminek árnyoldala is van. Sokak számára borzasztóan imponáló megosztani a mindennapjaikat egy ilyen kivételesen tehetséges és okos ebbel, azonban nem mindenki van felkészülve arra, hogy egy border collie nevelése mennyi energiát, időt és eltökéltséget követel.

A terelésnél a fajta egy nagyon különös technikát használ: egyenesen a juhok szemébe néz, és osonva, szinte guggoló pózban tereli őket a cél felé. Ez a technika rendkívül erős koncentrációt igényel. Fantasztikus kutya, ehhez kétség sem fér, de csak olyan gazdáknak javasolt, akik a kutyatartás területén tapasztaltak, és idejük is bőven akad, amit a kutyára szánnak. A border collie imád feladatokat teljesíteni, így egy kis séta vagy kirándulás nem lesz számára elegendő; a kutyás sportokat neki találták ki. Nagyon barátságos, jó kedélyű kutya, akinek lakásban való tartása nem ajánlott.

12.) Brie-i juhászkutya

A brie-i juhászkutya, vagy más néven a briard fajta ősei feltételezhetően az ázsiai hódítókkal érkeztek Európába. Francia fajta, nevét a Brie tejtermelő régióról kapta, amely leginkább az azonos nevű puha sajtról ismert. Ha hihetünk a pletykáknak, még Napóleon is nagyra tartotta, pedig nem rajongott különösebben a kutyákért. A francia gazdák a briardokat úgy tenyésztették ki, hogy két fontos feladatot is képesek legyenek ellátni. Gyors észjárású terelőkutyák, emellett pedig kemény, bátor nyájőrzők is, akik képesek elűzni a juhokat megtámadó ragadozókat. A briard közeli rokona a beauceron, amely szintén ismert kettős terelő- és őrzőképességeiről. Az I. világháború idejére a briard olyannyira a nemzeti öntudat része lett, hogy a francia hadsereg hivatalos hadikutyájának nevezték ki. Őrszolgálatot látott el, sebesült katonákat keresett, és ellátmányos kocsikat húzott.

Kedves, ragaszkodó eb, aki számára nagyon fontos a család. Emellett azonban önálló jellem, aki határozott is, így csak gyakorlott gazdáknak ajánlott. Intelligens és tettre kész munkakutya, akinek kivételesen erős a terelőösztöne, így előfordulhat, hogy családját is terelgetni próbálja. Agilis, játékos, igazi bohóc, aki mellett biztosan nem lehet unatkozni. A briard nagyon érzékeny is, így azonnal érzi, ha a gazda hangulatában valamilyen változás állt be. Csak akkor lesz boldog és kiegyensúlyozott, ha a mentálisan és fizikálisan is lefárasztják.

Fontos!

Az FCI fajtacsoportok szerinti jellemzéseink célja, hogy megismertessünk az általuk hivatalosan is elismert kutyafajtákkal. Igyekszünk a hely szűkössége ellenére, amennyire csak lehet, részletesen beszámolni róluk, de sajnos arra nincs lehetőségünk, hogy mindent megosszunk veletek az adott fajtákról. A fajtaválasztás előtt mindig tájékozódj többféle releváns forrásból is, és ami még fontosabb, több tenyésztőtől! Egy felelős szakember tájékoztatni fog arról, hogy az adott fajtának mik lehetnek az esetleges hátulütői, és azt is el fogja őszintén mondani, hogy az életviteled és lehetőségeid alapján alkalmasnak ítél-e meg a fajta tartására.