Joy, a Romanov család utolsó tagja, aki élete végéig gyászolta elvesztett gazdáját

Joy, a spániel II. Miklós utolsó orosz cár fiának szeretett házi kedvence volt, és egyben a Romanov család elleni gyilkosság egyetlen túlélője. A kutya kisgazdája elvesztése után sosem volt már ugyanaz a vidám eb, amire neve is utal (a joy angolul örömet jelent).

Az első világháború súlyosan megtépázta Oroszországot. Hatalmas volt a nyomor, a nélkülözés és a lakosság sztrájkba kezdett. 1917. március 15-én lemondatták II. Miklós cárt. A Romanov családot augusztusban Szibériába költöztették, mert attól tartottak, a bolsevikok megölik őket. Novemberben a bolsevikok átvették a hatalmat, a család sorsa pedig Lenin kezébe került. A 304 éve trónon ülő Romanov családot 1918. július 17-én a bolsevik forradalmárok jekatyerinburgi otthonuk pincéjében kivégezték. II. Miklós cárt, Alexandra császárnőt, négy lányukat, Olgát, Tatjánát, Máriját és Anasztáziát, valamint egyetlen fiukat, Alekszejt is. Udvari orvosukat, szakácsukat, írnokukat, cselédlányukat és a család két kutyáját, Ortinót és Jemmyt is megölték. Harmadik kutyájuk, Joy, miután megijedt a lövésektől, kiszökött a házból, és elszaladt az erdőbe.

A Romanov család kutyái

Jimmy, a King Charles spániel Anasztázia kedvence volt. Gazdájával együtt vele is végeztek 1918. július 17-én az Ipatyev-ház pincéjében. A feljegyzések szerint a pincében acsarkodva rohangált eszeveszetten, amikor megölték családját, majd őt is.

Ortino (Ortipo), Tatjána francia bulldogja állítólag gazdáját védte, amikor leszúrták. Ortino nagyon kiváltságos helyzetben volt, és teljes mértékben birtokolta a palotát. Tatjána lábánál aludt minden éjjel. Horkolása azonban zavarta Olgát, Tatjána testvérét, aki szintén a szobában aludt. A család kivégzésekor a Tatjánát védő bulldogot leszúrták.

Alekszej legjobb barátja, Joy

Alekszej, aki halálakor mindössze 13 éves volt, hemofíliával (vérzékenység) született. Ez egy olyan egészségügyi állapot, amely során a vér nem alvad meg megfelelően, és a személy súlyosan elvérezhet még egy enyhe sérüléstől is. Emiatt csak nagyon ritkán játszhatott más gyerekekkel, így ideje nagy részét hűséges spánieljével, Joyjal töltötte. Szoros barátság kötötte össze őket, Joy számos fényképen is szerepel kisgazdájával.

Nyolc nappal a kivégzés után a bolsevikoknak ki kellett vonulniuk, amikor a fehér csapatok bevonultak a városba. Joyt szomorúan, éhezve és szinte teljesen vakon találták meg a ház körül bolyongva. Pavel Rodzianko ezredes, aki a brit expedíciós erőknél szolgált, jól ismerte a Romanov családot. Joyt Angliába vitte, ahol a kutya élete utolsó éveit kényelemben töltötte új otthonában, a Sefton Lawnban, a windsori kastélyhoz közel – ahol II. Miklós remélte, hogy unokatestvére, V. György király biztos menedéket nyújtott neki és családjának. A spániel bár már biztonságban volt, sosem volt már ugyanaz a vidám eb, aki korábban volt. Élete végéig gazdáját gyászolta.

Joyt a Sefton Lawn kertjében temették el, és Rodzianko azt mondta: „Minden alkalommal, amikor elhaladok a windsori kertem mellett, a kis kutyasírra gondolok a bokrok között, rajta az ironikus »Itt nyugszik Joy« felirattal. [Azért ironikus, mert a joy angolul örömöt jelent, tehát itt nyugszik az öröm a felirat – a szerk.] Számomra ezek a kis vésetek egy birodalom és egy életforma végét jelentik.”