A jó gazdi egyet jelent a jó anyával? – egy kutyatartó gondolatai

Neked mondták már, hogy amiért ilyen jó gazdája vagy a kutyádnak, szerencsés lesz majd a gyermeked is? Miért lehet más nevelni egy gyermeket és egy kutyát?

Az a típusú gazdi vagyok, aki abszolút családtagként tekint a kutyájára. Igyekszem mindent megtenni azért, hogy boldog, egészséges, teljes életet éljen. Ez persze sokszor jár azzal, hogy szigorúnak kell lennem, ellen kell állnom a híres kölyökkutyaszemeknek, amikor például eszem. Figyelnem kell arra, hogy mennyit és mit ehet, vagy például most nyáron arra is, hogy a meleg milyen hatással van rá, és hogyan lehet ellene védekezni.

Mivel tudom, hogy imádja a különleges jutalomfalatokat, igyekszem a lehetőségek szerint újabbakat és újabbakat keresni neki. Szeretem magam mellett tudni, így ahová lehet, jön velem. Együtt járunk dolgozni, néha moziba is, kutyák számára nyitott helyekre. Szeretnék minél többet megmutatni neki a világból, mert ő is kalandra éhes, akárcsak én. Mindezek miatt gyakran hallom, hogy jó gazdi vagyok; amit nem tagadok, jólesik hallani. Ám nagyon gyakran hozzáfűzik azt is, hogy mindezek miatt mennyire jó anya lennék.

A jó gazdi jó anya is?

Szerintem nem. Lehet egy jó gazdi jó anya, de nem feltétlen ugyanaz a kettő. Én mindig azt mondom, hogy a gyereknevelést a kutyatartáshoz hasonlítani olyan, mint azt mondani valakinek, akinek aranyhala van, hogy biztosan a kisujjában van a kutyatartás is. Mindkettőt életben kell tartani, de más közös nem nagyon van bennük. Az aranyhal nem igényel különösebb törődést; tartsd tisztán az akváriumát, adj neki enni, és figyeld, hogy nem beteg-e. Azért egy kutyával kicsit több dolga van az embernek. Egy jó gazdi tudja, hogy sokat kell vele mozogni, sétálni, játszani, figyelni kell az étkezésére, a szocializációjára, és folyamatosan tanítani kell.

A kutya és a gyerek között lévő különbségek

Ha az alapoknál kezdjük, már rögtön rengeteg különbséggel szembesülünk. A kutyák, amikor a gazdihoz kerülnek, 8-10 hetesek legalább. Ilyenkor már egészen önállóak; egyedül esznek, játszanak. Rengeteg törődést igényelnek, de képesek maguktól véghez vinni dolgokat. A gyerekek ellenben ilyenkor még mérhetetlenül kiszolgáltatottak, mindenben szükségük van az anyákra, az apákra.

Hasonlóan mindkettőnek figyelned kell a szükségleteire. A kölyökkutyával is történnek balesetek, néha-néha bepisil, de alapvetően néhány nap, esetleg hét után megtanulja, hogy jelezze neked, ha pisilnie vagy kakilnia kell. A kisbabák nem fognak jelezni; onnan tudod, hogy helyzet van, ha arra utalnak bizonyos szagos jelek.

A kutyák viselkedhetnek rosszul, de mivel a legnagyobb vágyuk, hogy lenyűgözzék a gazdit, ezért igyekszenek mindent minél hamarabb megtanulni; emiatt egész könnyen le lehet őket szoktatni például a bútorok megrágásáról. De próbáltál már keresztülevickélni a dackorszakon? Az bizony nem kis kihívás.

A kutyád igazodni fog az életedhez. Persze, minden jó gazdi tudja, hogy a kölykök szertelenek tudnak lenni, de hamar felveszik az életed ritmusát. Nem fognak nyafogni egy új játékért, ahogy az sem fontos nekik, hogy ez a legújabb, legtrendibb baba vagy kisautó legyen, ami az összes többi kislánynak, kisfiúnak is van az oviban.

Szerintem a jó gazdi nem feltétlenül egyenlő a jó anyával

Éppen ezért nem szeretem, amikor valaki egyenlőségjelet tesz, és közli velem, hogy jó anya lennék, mert jó gazdi vagyok. Egy kutyát és egy gyermeket felnevelni teljesen más mélységű felelősség. Utóbbi sokkal több időt, energiát és pénzbeli ráfordítást igényel. Egy kutya 10-15 évre felelősség, egy gyerek lényegében egy egész életen át az, még ha időszakonként sokat változik is a felelősség mértéke.

Persze, megértem azokat, akik úgy szeretik a kutyájukat, mint a gyereküket; én is szeretem annyira, mint bármely más családtagomat. Azonban úgy gondolom, hogy sok szempontból egy kutyát szeretni sokkal kevesebb kihívással jár, mivel egy négylábú sosem direkt feszegeti ennek a szeretetnek a határait, és soha nem vár cserébe semmit. Van ez a közhely, hogy nem érdekli, hogy szegény vagy-e vagy gazdag, szép-e vagy csúnya, tudsz-e főzni vagy sem, egyszerűen úgy szeret, ahogy vagy. Ez pedig egy olyan érzés a tapasztalataim szerint, amit más emberektől megkapni szinte lehetetlen.