Így még nem láttál rókát játszani – lencsevégre kapták a ravaszdit

A felpaprikázott eb a ház ablakából figyeli, amint a vörös róka belefeledkezik a játék örömébe.

A róka ugyanis olyan háborítatlan nyugalommal veszi birtokba a kertet és játszik, mintha otthon lenne. Amit tulajdonképpen így is van. Cikkünkben erre is kitérünk, valamint megvitatjuk azt is, miért olyan csintalan állatok a ravaszdik.

Így játszik a róka a kutya játékával: 

Rókák a városokban

Az egyre szűkülő életterük és rendkívüli alkalmazkodóképességüknek köszönhetően a rókák a városokban, falvakban is olyan könnyedén megtalálják a számításaikat, mint az erdők mélyén. Egyesek úgy vélik, hogy az emberek egyenesen öndomesztikációra kényszerítik őket. London kifejezetten híres a vörösróka-populációjáról, a becslések szerint akár 10 ezren is élhetnek a közel 9 millió sima bőrű mellett a brit fővárosban.

Egy nemrégiben készült tanulmány szerint az urbánus rókák, miután alkalmazkodtak a városi élethez, egyre inkább a kutyákhoz kezdenek el hasonlítani. A városi és a vidéki lompos farkúak agyának méretét összehasonlítva kitűnik, hogy az előbbieké kisebb, ami az emberekkel való szoros együttélés jele.

Sokan kifejezetten kedvelik is őket, ugyanis nem csupán szemrevaló jószágok, de mókásak, szellemesek, játékosak és érzelmesek is.

Így játszik egy róka

Dmitríj Konsztantyinovics Beljajev zoológus 1954-ben egy novoszibirszki telephelyen szelídségre szelektáltan kezdett rókákat tenyészteni. A kísérlet hosszú évei alatt számos felfedezést tett, az egyik legérdekesebb pedig, hogy a programban részt vevő állatoknak a viselkedése nagyban hasonlított a kutyákéhoz. Sőt, a megállapítások alapján okosabbak, és nem olyan meglepő módon ravaszabbak, sőt, ügyesebbek is voltak, mint négylábú társaink. Ennek fejében rendkívül szórakoztató, mókás és izgalmas társaságnak is bizonyultak, akiket még az apportírozásra is meg lehetett tanítani.

Az idei év márciusában jelent meg Andreas Tjernshaugen, Finding the Fox: Encounters With an Enigmatic Animal (magyarul egyelőre még nem elérhető). A szerző a Psychology Todaynek adott interjújában elmondja, hogy:

„Ami igazán megdöbbentett, miközben megfigyeltem a rókákat és tanultam róluk, az az volt, hogy mennyire játékosak. Nem számítottam erre a vad rókáktól. Játszanak a kölykeikkel, a felnőttek egymással is, az udvarlás részeként a párzási időszakban. De játszanak tárgyakkal és a zsákmányukkal is, akárcsak a macskák. Sőt, még nagyobb állatokkal is, amelyek veszélyesek lehetnek számukra.

Ez a kis vörös a Bükki Nemzeti Parkban egy pocokkal adja elő a macska-egér játékot:

Egyszer megfigyeltem, amint egy róka egy szarvassal keveredett összetűzésbe. A szarvas nyugalmat akart, de a róka addig piszkálta, míg az üldözőbe nem vette, így a rókának az életéért kellett futnia. Ez többször is megtörtént. Nem sok hasznot hozhatott ez a harc a rókának, kivéve az izgalmat. Talán valamilyen edzésként is szolgált, de miközben néztem, nem volt kétségem afelől, hogy a ravaszdi jól szórakozott.”