Újabb bizonyíték a kutyával való játék elképesztő hatásairól

A kutatók izgalmas felfedezést tettek, amikor megvizsgálták az emberi agyhullámokat a kutyával folytatott interakciók, köztük a játék során.

A tanulmány, amely a PLOS One című folyóiratban jelent meg, azt mutatta, hogy a kutyákkal való interakció erősít bizonyos agyhullámokat, amelyekhez különféle pozitív hatásokat társítunk. Mutatjuk, hogyan értelmezhető az eredmény.

A játék a kutyával befolyásolja az agyhullámokat

Korábban már számos kutatás kimutatta, hogy az állatokkal – különösen a kutyákkal – folytatott tevékenységek milyen fiziológiai és kognitív előnyökkel járnak, így például megnövelik az energiaszintet, pozitív érzéseket keltenek bennünk és csökkentik a memóriavesztés kockázatát.

Miközben azonban az előzőleg készült tanulmányok elsősorban holisztikus megközelítéseket alkalmaztak, és összehasonlították az emberek hormonszintjét a kutyákkal töltött idő előtt és után, addig a kutatók ezúttal mérésekkel ellenőrizték az agyi aktivitást, illetve megkérdezték a résztvevőket érzelmeikről.

A kísérlet során miden résztvevő nyolcféle aktivitást – üdvözlést, játékot, etetést, simogatást, ápolást, fotózást, ölelést és kutyasétáltatást – végzett egy 4 éves, jól képzett nőstény uszkárral. A kutatók eközben egy elektroenkefalográfia (EEG) néven ismert technikával vizsgálták agyhullámaikat, majd arra kérték őket, hogy töltsenek ki egy kérdőívet érzelmi állapotukról. Az eredményből kiderült, hogy

a különböző tevékenységek eltérő hatással voltak a résztvevők agyhullámaira.

A kutyával való játék és séta például az érzelmi stabilitáshoz és ellazuláshoz kapcsolódó alfa sávot aktiválta, amelyet a memória javulásával és a mentális stressz csökkenésével is összefüggésbe hoznak. A kutya ápolása, simogatása pedig a béta sáv aktivitását hozta magával, ami a fokozott figyelemhez és koncentrációhoz kapcsolható. Ez a játék közben is megfigyelhető volt.

Összességégében a résztvevők sokkal kevésbé érezték magukat depressziósnak, stresszesnek és fáradtnak az uszkárral történő érintkezés után.

További kutatásokra van szükség

Mivel az ezen a területen végzett kutatások nagy része anekdotikus vagy szubjektív jellegű, „nagyon izgalmas”, hogy az új tanulmány pontosabb betekintést nyújtott abba, hogy az előnyök pontosan milyen formában jelentkezhetnek – mondta dr. Colleen Dell, a kanadai Saskatchewani Egyetem professzora.

A kutatók úgy gondolják, hogy a prefrontális kéreg – a jelen tanulmányban vizsgált agyi régiók egyike – teremti meg a lehetőséget arra, hogy az állatokhoz való érzelmi vagy szociális kötődés ilyen komoly hatással legyen ránk. A korábbi kutatásokból az is kiderült, hogy ez csökkentheti a kortizol- és növelheti az oxitocinszintet, ami szintén javít mentális állapotunkon.

Az új tanulmány ugyanakkor kisebb létszámmal, kontrollcsoport nélkül zajlott, ezért az eredmények megerősítéséhez további kutatásokra lehet szükség.