Képeken Isztambul kutyái: a kulturális különbség megdöbbentő lehet

Törökországban gyökeresen mást tapasztalhatsz az állattartás terén, de megvan a magyarázat a szokásokra.

A közelmúltban volt szerencsém pár napot Isztambulban tölteni. Bár a város leginkább macskáiról híres, a helyi kutyákról is sokat hallhatsz, olvashatsz. Leginkább azért, mert a mi felfogásunk szerint az ottani ebek élete mindenképpen elgondolkodtató. Ám úgy hiszem, nincs szükség minősítésre, egyszerűen csak egy másik kultúra szemüvegén át kell szemlélnünk a helyzetet. Az alábbi képeken keresztül bepillantást nyerhetsz abba, miként élnek Isztambul kutyái.

Korábban egy dokumentumfilm alapján már írtunk az isztambuli állatok helyzetéről. Mint kiderült, a mintegy 15 milliós városban becslések szerint 400–600 ezer kutya és macska él az utcán. Összehasonlításként: hazánkban ez a szám mintegy 200 ezer a teljes országot tekintve. Hogy mégis hogyan él ennyi gazdátlan jószág? Úgy, hogy valójában nem azok – pontosabban nincsenek teljesen magukra hagyva: egy egész város, és az oda látogató turisták gondoskodnak róluk.

Nincsenek magukra hagyva

Ez elsősorban az etetésben mutatkozik meg: minden eb felettébb jól táplált volt, aminek magyarázata az lehet, hogy valamennyi étterem és büfé bejáratához, de még a szemétgyűjtők mellé is kiteszik a megmaradt ételt. Így az állatok magukat kiszolgálva táplálkozhatnak.

A cicák számára sok helyen kis tálakban, edényekben macskaeledel is volt kikészítve, ilyennel kutyák esetében nem találkoztunk. Ellenben vizesedényről gondoskodnak a helyiek, és a temérdek macskaház mellett kutyafekhelyet is láttunk, méghozzá benne szundikáló – átmeneti? – lakójával.

A mi szemünknek ezek az ebek túl jól is tápláltak voltak, és valamennyi utcán élő kutya valamilyen keverék lehetett. (Gazdájukkal sétálva azonban több fajtatiszta kutyát is láttunk, például motorozó(!) malamutot vagy pomerániait, és egyéb ölebeket.

Az utcai ebek eredete homályba vész, de az antropológusok az oszmán kori források alapján úgy nyilatkoznak, hogy a kutyák a város őrzői lehettek. Megették a szemetet, így tartva tisztán a környéket, ugatásukkal pedig figyelmeztetve a bajra, például egy tűzvészre.

Nem szépek, de nyugodtak

Azt, hogy valamennyire számon vannak tartva az ebek, a fülükön lévő biléta is mutatja; a legtöbb kutyának volt egy kis sárga vagy zöld jelölője.

Ezzel az önkormányzat látja el őket, méghozzá a 2004-ben elfogadott állatvédelmi törvény értelmében, amely többek között előírja az állatok ellátását, valamint azt is leszögezi, hogy nem szabad őket bántani.

Bár a kutyák külleme elég robusztus, ami első látásra talán félelmet ébreszthet a látogatóban, ez hamar szertefoszlik, ugyanis ezek a négylábúak többnyire csak békésen szunyókáltak az oldalukra dőlve. Méghozzá a legnagyobb forgatag kellős közepén! A hömpölygő tömeg, a fényképező turisták, de még a mellettük kódorgó macskák sem zavarták meg őket.

Ebben a nyugalomban azért közrejátszhat, hogy többeknek volt valamilyen szemmel látható egészségügyi gondja, például daganata vagy sérülése. Hogy ezt kezelik-e, az helyben nem derült ki, de az említett törvény alapján remélhetőleg kapnak ellátást.

Párban jártak

Azt több alkalommal is megfigyelhettük, hogy az isztambuli kutyák milyen tökéletesen alkalmazkodtak az utcai élethez. A zebránál megvárták a zöld jelzést – pontosabban együtt mozogtak az emberekkel –, és amikor épp nem aludtak, akkor kettesével-hármasával térképezték fel a terepet víz és némi ennivaló után kutatva.

Hangsúlyozom: ennek ellenére egy percig sem keltették portyázó, potenciálisan veszélyes falka benyomását. Nyugodtak voltak és békések. Ők sem féltek az emberektől, de nem is keresték a társaságukat.

A macskának nagyobb a becsülete?

Ahogy macskás oldalunkon már megvizsgáltuk a kérdést, a cicák szemre jobb ellátásának, egyszersmind gondozottabb állapotának az oka nemcsak az állatok természetében, de azok megítélésében is rejlik. Az iszlámhívők ugyanis doromboló társainkat tisztább állatnak tartják. (Ha elmélyednél a vallási vonatkozásban, jelen írás végén megtalálod a cikkre vezető linket.) Ugyanakkor a kutyákat sem vetik meg; rájuk mondhatni úgy tekintenek, mint egy csoportra, akikkel megosztják a hazájukat.

Isztambul kutyáinak a helyzete nagyon hasonlít az észak-macedón hozzáálláshoz; ott a kutyát mint szabadon növő virágot definiálják. Amely nő, ott van, nem bántják, táplálják, de eszükbe sem jutna hazavinni.