Ingyen kutyát a menhelyről: Márton Attila különvélemény

Ki, miért menhelyről visz haza kutyát? Ritkán tesszük fel ezt a kérdést, pedig van itt egy-két érdekes dolog.

A sokat hangoztatott „mert ezzel megmentesz egy életet” indíttatás mögött van egy másik motivációs tényező – amely, ha nem is teljesen felvállalva – néhanapján komoly szerepet játszik a döntésben: mert a menhelyről kihozott kutya ingyen van.

Mert kell egy kutya

Kutyát számos forrásból beszerezhetünk. Lehet venni tenyésztőtől vagy akár a szomszédtól, ha éppen van neki. Lehet vadászni a különféle kutyabarát Facebook csoportokban, ahol a nem várt vagy akármilyen indíttatásból betervezett kölyökáldást próbálják sokan elpasszolni egy kis összegért cserébe.

De ha valaki szerencsés, ma Magyarországon fűkaszáért és forgótárcsás mosógépért cserébe is lehet kapni egy nagyon cuki szőrgombócot, megspórolva ezzel, hogy a zsebünkbe nyúljunk. Néhanapján úgy adják, veszik, cserélgetik a kutyákat, mint más a kinőtt babaruhát.

És ott van még az a megoldás is, – ha valaki erre pénzt nem akar áldozni – hogy felkeresünk egy menhelyet. Minek fizetni, ha egy kutya ingyen van és ezzel ráadásul még jót is teszünk?

Megmenteni egy lelket

Viszont olybá tűnik, hogy ez sok esetben egyre nehezebb. Jobb esetben nem úgy néz ki a dolog, hogy bemegyünk aznap reggel, amikor megszületett a döntés, hogy kéne egy kutya, majd hamarosan már vidáman baktatunk kifelé egy új négylábúval. Egyre több örökbeadó szeretne megbizonyosodni arról, hogy a tőle elvitt eb olyan otthonra lel, amely számára megfelelő lesz és nem hozzák vissza pár nap elteltével. Emellett pedig olykor-olykor felbukkannak a beszámolók a menhelyek „gaztetteiről”: nem adtak ingyen kutyát!

Szerencsére nem túl gyakori jelenségről van szó. Talán azért, mert nem elterjedt gyakorlat az örökbeadott kutyáért pénzt kérni. De megesik néha, hogy emberek azon háborognak, hogy egy otthontalan ebért cserébe valamekkora összeget kellett volna adni a menhelynek. Így a nemes cselekedet dugába is dőlt.

Érdekes végignézni egy ilyenkor kikerekedő diskurzust és a sok esetben hozzá tartozó felháborodást. A sorok között rejtve vagy teljesen nyíltan kimondva ott van a bizonyíték arra, hogy aki odament életet menteni – és végül erről a nemes cselekedetről önként lemondott – leginkább egy dolog motiválta: nulla forintért hazavinni egy kutyát.

Az örökbefogadás kultúrája

Az, hogy egy társadalom szereplői adott témáról mit vélekednek – például a felelős állattartásról, az örökbefogadás menetéről vagy akár a menhelyek működéséről – elméleti kategória és nehezen felmérhető. De rendkívül fontos. Hiszen számos probléma és konfliktus innen indul útnak.

Az állatmentők és menhelyek körül is van jó pár ellentmondásos, végig nem vitt társadalmi gondolat. Miért nem teszik ezt vagy azt? Miért így vagy úgy járnak el? És tényleg, miért nem adnak csak úgy oda egy kutyát, hiszen annyi van ott úgyis? Nem mindegy nekik? A kifejtett vélemények sokszor sejtetik, hogy a bírálóknak nem túl sok fogalmuk van arról, hogy mi, hogyan függ össze.

Számos országban a legtermészetesebb dolog, hogy a menhelyi kutyákért fizetni kell. Olyan országokról beszélünk, amelyek állattartási kultúráját mélyen felsóhajtva irigyeljük. Hosszan lehetne sorolni, hogy mi szükséges ahhoz, hogy egy menhely elfogadható módon üzemeljen. Egy utcáról megmentett, rehabilitált, egészségügyileg kikupált kutya pénzben kifejezve jó sokba fáj egy menhelynek.

Önmagában nincs azzal semmi gond, ha valaki így akar spórolni. De ne ez legyen az egyetlen egy dolog, ami az örökbefogadás mellett dönt. Kutyát tartani egyébként pénzbe kerül, és amúgy sem való mindenkinek mentett kutya.

Az örökbefogadás nem egy ajándék átvétele, amitől ráadásul jó embernek érezhetjük magunkat. A menhely nem egy közadományokból fenntartott lerakat. Aki egy menhelyre úgy tekint, mint a talált tárgyak hivatalára, ahonnan bármit el lehet vinni, csak ne foglalja tovább a helyet, inkább ne kezdjen kutyatartásba. Mert nagy valószínűséggel lövése sincs arról, hogyan legyen felelős állattartó.

(Képek: Getty Images Hungary)