Örökbefogadták a menhely legidősebb kutyáját: így tanult meg újra játszani

Élete utolsó évei hihetetlen boldogságban telnek annak a ebnek, aki 16 évével a kutyamenhely legidősebb lakója volt. Így alakult a sorsa az örökbefogadás után.

A mentett négylábú nagytestű ebként is csodálatos kort élt meg. A történet szépségét azonban jócskán beárnyékolja, hogy a 16 esztendős aggastyán egy menhelyen tengette a mindennapjait. Bár tudjuk, hogy az állatmentők mindent megtesznek védenceikért, tény, hogy nem ez az ideális életforma egyetlen jószágnak sem. Pláne egy ilyen idős kutya számára, aki ráadásul kóborként került a szervezethez, s sokáig félő volt, hogy már örökre náluk is marad. Hisz ki vinne haza egy ilyen idős kutyát?

Ha idős kutyát viszünk haza, az kétszeres öröm

Mint sokszor írtunk már róla, az örökbefogadás nemes cselekedet – de nem szabad elfeledkezni a vele járó kötelezettségekről sem! Egy mentett kutyák gondozása ugyanazokkal a feladatokkal jár, mintha vásárolnál egy kis kedvencet, sőt gyakran számolnod kell az állat múltbéli rossz tapasztalataival is.

Az utóbbiaktól való félelem miatt sokan előnyben részesítik a menhelyek ifjoncait, pláne a kölyköket – és sajnos szép számmal akad belőlük is. Pedig egy koros négylábúból is csodálatos társ válhat, ráadásul azzal, hogy magadhoz veszed, tulajdonképpen az utolsó esélyként hozod vissza őt a valódi életbe.

Így történt ebben az esetben is. Pedig a szeniornak számító jószággal kapcsolatban a menhely munkatársai szinte biztosak voltak, hogy nekik kell elkísérniük az utolsó útjára. Ő volt náluk a legidősebb, egyúttal a legesélytelenebb is arra, hogy gazdát és szerető otthont találjon. Egy nap mégis megfordult a szerencséje, hiszen éppen érte érkezett meg Henry, aki feleségével és két lányával úgy határozott, örökbe szeretnének fogadni egy kutyát. Mégpedig olyat, aki a leginkább rászorul a segítségre. Így esett a választásuk a legidősebb jelöltre.

Amire senki sem számított

Bár kifejezetten koros kedvencet szerettek volna, arra a család egyik tagja sem számított, hogy döntésük milyen hatással lesz az állatra. Az apó ugyanis napról napra csak fiatalodott mellettük! Na, nem, nincs szó varázslatról, az idő számára is ugyanúgy haladt előre, mint bárki másnál, csak éppen az idős kutya világhoz való viszonya alakult át. A lemondás helyét átvette az élniakarás, a kutya szemében pedig ismét fellobbant az ifjúság lángja. Szaladni, játszani, virgonckodni akart – és tette is, új gazdái és egykori gondozói legnagyobb örömére!

Íme történetünk főhőse, a lélekben megifjodott kutya:

Az örökbefogadás visszahozta az életbe, amit újra elkezdett élvezni. A kennelbéli magányt felváltotta a meleg otthon és az emberek, valamint a család másik kedvencének társasága. A finom ételek és a törődés pedig testileg-lelkileg táplálták az idős kutyát. Igaz, hogy a korral járó fizikai változások némiképp meghatározzák az eb mindennapjait, de azokat össze sem lehet hasonlítani a menhelyen töltött időszakkal.

Miután a család a közösségi médiában is megosztotta tapasztalatait, rengetegen gratuláltak nekik, és együtt örültek velük és új kedvencükkel. Szívből reméljük, hogy sokak számára lesznek jó példa!