Megdöbbentő, milyen jelek alapján érzékelik a kutyák az időt

Négylábú barátaink érzékelik az órák múlását, ezt igazolóan számos apró jelet fel tudna sorolni bármelyik gazdi. Ugyanakkor nem olyan formában vannak tudatában az időnek, ahogy mi, emberek.

A kutyák ugyan nem tudják megmondani, mit jelent számukra az idő, ám a következőkben arra teszünk kísérletet, hogy megmagyarázzuk, vajon hogyan érzékelik azt.

A kutyák számára az idő: ezek után meggondolod, hány órára mész el otthonról

Bár úgy tűnhet, hogy a kutyák például tudják, hogy mikor kell a gazdájuknak hazaérkeznie, vagy mikor kell megkapniuk a vacsorájukat, számos olyan finom jel utalhat ezeknek az eseményeknek a bekövetkeztére, amelyekről mi nem is tudunk. Kedvenceink hallása és szaglása is sokkal jobb, tehát lehetséges, hogy már messziről érzékelik a lépteinket, az illatunkat, vagy az autónk egyedi hangját. Utalhat például az adott időszakra a lakásban a fény szöge vagy a falióra által kiadott hang. Sokáig sorolhatnánk még ezeket a dolgokat, ezért óvatosnak kell lennünk, ha azt szeretnénk meghatározni, hogy mely viselkedések kötődnek az időérzékeléshez.

Az azonban a szakértők szerint is vitán felül áll, hogy az ebek valamilyen módon képesek érzékelni az idő múlását. Greg Bryant, a University of California, Los Angeles (UCLA) kognitív tudósa szerint van bizonyíték arra, hogy a kutyák lassabban érzékelik az időt, mint az emberek. Ezt különböző fajokon végzett kutatások támasztják alá, amelyek különbségeket mutatnak az anyagcsere, az ökológia és az élettartam alapján, valamint egyéb tényezők figyelembevételével. Ebből kiindulva talán nem is olyan fura, hogy kutyatársaink 15 perces távollétünk után is olyan őrülten viselkedhetnek, mintha több napra hagytunk volna őket magukra. Nekik ezek az időszakok sokkal hosszabbnak tűnhetnek, mint nekünk.

Ráadásul mindannyian tudjuk, milyen trükkös lehet az időérzékelés, még egy olyan faj számára is, mint az ember, aki órákkal és naptárakkal veszi körül magát. Ha csak gyermekkorunkra gondolunk vissza, régen a nyári szünetek végeláthatatlanul hosszú nyaralásnak tűntek. Még akkor is, ha tele voltak élménnyel és izgalommal. Ma meg, ha ránézünk a naptárra, azt látjuk, hogy a július a kertek alatt van, eltelt egy fél év, pedig még csak most köszöntöttük 2024-et.

A nyelv sokat jelent az időérzékelés szempontjából

Mennyivel egyszerűbb lenne ugye, ha a kutyák érzékletesen körbe tudnák írni, hogyan telnek számukra a percek és az órák. A nyelv hiánya ebben az esetben a probléma lényegi része. Ugyanis az, hogy mennyire gyorsan vagy lassan telik az idő, annak a függvénye, ahogyan az időről gondolkodunk. Az, hogy egyáltalán képesek vagyunk az időről gondolkodni, a kommunikációs képességünknek köszönhető.

„Valójában az időérzékelés nagy része a múlt és a jövő feletti elmélkedéshez kapcsolódik, és a kutyák valószínűleg nem foglalkoznak sokat önreflexióval. Az ember valószínűleg az egyetlen faj, amely képes azon tűnődni, hogy más fajok és a saját fajának tagjai hogyan fogják fel az időt. Mi különösek vagyunk abban a tekintetben, hogy rendelkezünk egy olyan időfelfogással, amiről beszélhetünk. Ám minden más állatnak, beleértve a kutyákat is, az idő csak egyszerűen van” – magyarázza Bryant. (Zárójelesen jegyezzük meg, hogy ez talán magyarázza azt is, gyermekkorunkban miért telik lassabban az idő. Egy gyerek kevesebbet reflektál önmagára, inkább él a jelenben.)

Egy mondatban tehát úgy tudnánk ennek a gondolatmenetnek az esszenciáját összefoglalni, hogy: a kutyáknak van időérzékük, de valószínűleg nincs időfogalmuk. Az emberi epizodikus memória azt jelenti, hogy pontosan meghatározzuk a múltat, és előretekintünk a jövőre. Különböző tanulmányok szerint a kutyák nagyon is a jelenben élnek, de hozzánk hasonlóan belső órájuk vagy cirkadián ritmusuk (napi biológiai órájuk) szabályozza a testi folyamataikat. Például azt, hogy mikor kell elaludniuk és mikor kell felkelniük. Ezért is figyelhetjük meg, hogy egyedül hagyva egyre idegesebbé válhatnak, jelezve, hogy tudatában vannak az idő múlásának. E biológiai órájuk jelzései elárulják számukra, hogy mikor van itt például a vacsora és a séta ideje. Ám ez ne tévesszen meg, az ebek még nem sajátították el az időgazdálkodás művészetét!

Térjünk ki még egy percre a szaglásra!

Ahogy arra a fentiekben utaltunk, a kutyák tudatában vannak annak a ténynek, hogy múlik az idő. Ám az időt úgy fogják fel, mint az események folyamatos sorozatát, amelyet a testükben és a környezetükben végbemenő változások jellemeznek. Az idő múlását nem érthetik meg olyan eszközök segítségével, mint az óra, de sötét és világos közötti különbséget felfogják, ahogy a hormonszintjük változását is tapasztalják.

Azt is tudjuk továbbá, hogy képesek érzelmi és szagmemóriára is. Alexandra Horowitz Being a Dog című könyvében a kutya azon képességét tárgyalja, hogy az illat intenzitása alapján érzékeli az idő múlását. Például, amikor otthon vagy, az illatod akkor a legerősebb. Távozás után az illatod fokozatosan gyengül, majd egy bizonyos ponton hazaérsz. Kedvenced pedig felhasználhatja az illatod jelenlétének intenzitását arra, hogy megjósolja a hazatérésedet.

Horowitz arra is rámutat, hogy egy illat mozgása tájékoztathatja a kutyát a múltról és a jövőről. A gyenge és a talajhoz közeli illat egy elhaladó kutyát jelezhet. Míg a levegőben terjengő és egyre erősödő illat arra engedhet következtetni, hogy valaki érkezni fog.

Mindent összevetve egy rendkívül érdekes terület a kutyák és az idő kapcsolata, alig várjuk, hogy új kutatások szülessenek a témában!