Huntaway: Új-Zéland nemzeti kutyája, akit sehol máshol a világon nem ismernek

Bevalljuk, a címben éltünk némi túlzással, de az tény, hogy a Huntaway név még a kutyások között is sok helyen ismeretlenül csenghet. A fajtát az 1900-as években kezdték el tenyészteni új-zélandi pásztorok, ugyanis szükségük volt egy nagy teherbírású, intelligens és önálló kutyára, aki a durva, kiszögellésekkel és egyenetlen részekkel tűzdelt terepen is képes volt ellátni a feladatát úgy is, hogy gyakran nem is látta az őt irányító pásztort.

A Huntaway egy több szempontból is egyedülálló terelőkutya, akinek a kialakulása, jelenbéli helyzete és külső-belső jellemzői is páratlanná teszik a kutyák világában.

Nem érdekli a kiwiket, hogy néz ki a kutyájuk

A Huntaway Új-Zéland egyetlen bennszülött kutyafajtája, akinek eredeti és mai feladata is a juhok terelése. (Egészen pontosan a terepen való mozgatása a gazdától el, nem pedig arra használatosak, hogy elhozzák, visszahozzák a pásztor számára a jószágot.) Az biztos, hogy ezek az ebek nem maradnak munka nélkül, Új-Zéland rendelkezik ugyanis a világon a legsűrűbb birkaállománnyal. A legkorábbi írásos említésére 1884-ben bukkanhatunk az Otago Daily Timesban, ahol egy farmer keresett ilyen jellegű terelőkutyát.

A források alapján úgy gondolják, hogy a tenyésztéshez számos fajtát felhasználtak, mint például a border collie-t, a rottwilert vagy a labrador retrievert. Érdekes azonban, hogy a mai napig sem játszik központi szerepet a tenyésztésben a külső megjelenés. Ugyan általában rövid, tömött és fekete-cser színű a szőrük, valamint izmosak, a kiwik erre adnak a legkevesebbet. (Persze a praktikum fontos!) Nincs előírt megjelenés vagy származás, a New Zealand Sheep Dog Trial Association csak azokat a kutyákat regisztrálja, amelyek nyertek valamely próbájukon. Bár az Új-Zélandi Kennel Klub hivatalosan 2013 óta elfogadja a fajtát, az eltérő megjelenés miatt nem szerepelhet kiállításokon. Ez feltehetően a jövőben sem fog változni; az az alaptételük, hogy a Huntie sose váljon kizárólag családi kutyává annak ellenére sem, hogy a tapasztalatok szerint alapvetően ebben a szerepkörben is kiválóan teljesít.

Így terel egy Huntaway

A Huntaway terelőtechnikája igen egyedi. Az új-zélandi állattartók birtokai általában magasan helyezkednek el, több ezer hektáron, amit rendszerint kerítés sem határol. Így a terelőkutyáiknak néha szó szerint csodát kellett tenniük ahhoz, hogy a több száz, több ezer juhot a megfelelő helyre mozgassák úgy, hogy az egyenetlen felszínnek köszönhetően a gazda nem biztos, hogy látta, merre ment a kutya vagy az állomány – és ez fordítva is igaz.

A korai farmerek által használt brit terelőkutyák ugyan többé-kevésbé megfelelő munkát végeztek a szokatlan terep ellenére is, jellemzően csendben dolgoztak. Egy-egy hangosabb példány alapján azonban rájöttek, hogy ennek itt mekkora előnye van. Így a továbbiakban a szelekció során erre a tulajdonságra is nagy hangsúlyt fektettek. A Huntaway öblös, mély, jellegzetes ugatása akkor is hallható, ha nagyon messze van a gazdától, így az tudja, hogy merre járnak éppen a kutyák. A parancsokat verbálisan, általában füttyjelekkel adják ki a dolgozó ebeknek.

A Huntie temperamentuma és külső jellemzői

Ahogy a fenti videóban is elmondják, egy kifejezetten igénytelen fajta; egészen pontosan a meghatározás szerint „sosem panaszkodnak”. Jó kedélyű ebek, akik bár alapvetően igen intelligensek, a gazda jellemzése szerint ugyanúgy különbözőek, mint mi, emberek: „Base például nem a legélesebb kés a fiókban, de nem is idióta”. És ez persze nem jelenti azt, hogy más erényeivel ne tudná kompenzálni apróbb hiányosságait. Híresek hűségükről, ragaszkodásukról és laza természetükről: nagyon barátságosak, jól kijönnek más ebekkel és az emberekkel is. Könnyű kiképezni őket, vérükben van a terelés. A gazdával mély köteléket alakítanak ki, és megvédik azt bármi áron, ha veszély fenyeget. A mozgásigényük szinte határtalan, akkor vannak igazán elemükben, ha feladatokat oldhatnak meg.

Ahogy arra már fentebb kitértünk, a külső jegyeiket illetően nem kell megfelelniük szigorú standardnak, praktikus okokból azonban a Huntaway mindig egy masszív, izmos, arányos kutya, 25 és 40 kg között, átlagosan 55-65 centiméteres marmagassággal. A szőre hossza lehet rövid vagy közepesen hosszú is, textúráját tekintve sima vagy akár drótos. A színe általában fekete-cser, gyakran fehér jegyekkel, füle lelógó.

Nem érdemes tagadni, ezt a rusztikus külsejű, csupa energia kutyát azonnal a szívünkbe zártuk! A cikkben lévő videót pedig jó szívvel ajánljuk: megbabonázó látványt nyújtanak munka közben, a gazdák beszámolóit pedig egész nap tudnánk hallgatni.