A hősiesség mintaképei: kutyák, akiknek tömegek köszönhetik életüket
2020. augusztus 22
2020. augusztus 22
Mióta ember és kutya szövetséget kötött, legendák őrzik leghűségesebb négylábú barátaink önfeláldozó tetteit. Ezek közül válogattunk most a teljesség igénye nélkül.
Ha minden, emberek életét megmentő, segítő négylábú érdemeit sorra vennénk, talán egy hét alatt sem végeznénk a feladattal. Kiválasztottuk hát azokat a megható élettörténeteket, melyek örökké fényes csillagként ragyognak az emberemlékezet égboltján.
Az 1957-ben első élőlényként a világűrbe lőtt kutya a szovjet propagandagépezet kedvenc kabalaállata lett. Sajnos kevesen tudnak azokról a szörnyűségekről, melyek a kulisszák mögött zajlottak Lajka és társai kiképzése során. Annak érdekében, hogy felkészítsék a kutyákat az űrutazásra, hetekig borzasztó körülmények között tartották őket. Mivel Lajka bizonyult a legszívósabbnak, őt választották ki a küldetésre.
Bár a hivatalos sajtóközlemények megpróbálták kozmetikázni az állat halálának körülményeit, végül kiderült, hogy szörnyű kínok közepette vesztette életét a Szputnyik-2 fedélzetén a kabin túlhevülésének következtében.
Emlékét ma is őrzi a köztudat, s egy moszkvai katonai kutatóintézet bejárata elé emelt gyönyörű emlékmű.
Ma már egyáltalán nem meglepő, hogy egészen kicsiny termetű kutyákat alkalmaznak katonai bevetéseken, ám a második világháború idején ez még furcsaságnak számított. Bill Wynne amerikai tizedes egy katonatársától vásárolta Smokyt, az aprócska yorkie-t, amikor Új-Guineában állomásozott 1944-ben. Bár az eb sosem kapott kiképzést, hivatásos harcikutyákhoz méltó módon segített az ötös számú légierő tagjainak 12 repülős bevetésen át.
A bátor apróság egyik leghíresebb hőstette az volt, amikor 250 katona többnapi életveszélyes munkáját megspórolva áthúzott egy távíróvezetéket egy 20 cm átmérőjű, 21 m hosszú csövön. Smoky hadi megbízatásai mellett sebesült katonák kórházi rehabilitációját is “vállalta”, akik teljesen odavoltak a hihetetlen trükköket produkáló mókás yorkshire terrierért.
A parányi szuka kutyus végül 8 harci csillagot, tizedesi rangot és világhírnevet szerzett gazdija oldalán, aki hű társa történetét a Yorkie Doodle Dandy című életrajzi könyv lapjain mesélte el.
Az 1925-ös szérumfutás néven elhíresült kutyaszános mentőakció két leghősiesebb ebének érdemein sokáig vitatkozott a közvélemény. A két szánhúzó -50 fokos fagyban, életveszélyes hóviharok söpörte tájakon vezette csapatát az alaszkai Nome városa felé, hogy a hirtelen kitört diftériajárvány ellenszérumát a lakossághoz juttathassák.
A vasúti és légi szállítás lehetőségét a zord időjárás miatt a hatóságok kizárták, így az 1085 km-es távot húsz hajtónak és kutyáiknak kellett megtenniük váltásban. Balto és Togo a futás alatt többször hozott olyan ösztönös döntéseket, melyek megmentették az egész fogat és a hajtók, Leonhard Seppala és Gunnar Kaasen életét. Ugyan az út utolsó 85 km-ét Balto vezetésével tették meg, Togo és Seppala 146 km-es hajtása viszontagságosabb volt, és akár halállal is végződhetett volna, ha Togo szimata és ösztönös megérzése nem vezeti a hajtót kerülőútra.
A hős szánhúzókat a sikeres akció után egy egész nemzet ünnepelte, elnöki kitüntetéseket kaptak, s mindkettejükről filmek készültek, melyek azóta is őrzik a csodálatos és bátor huskyk emlékét.
Az amerikai hadtörténet legtöbbször kitüntetett kutyusa az első világháború idején szolgált másfél évig gazdája, James Robert Conroy tizedes mellett Franciaországban. A valószínűleg staffordshire bullterrier keverék 17 ütközete során minden nap életveszélyes körülmények között védte a 102-es gyalogos ezred katonáit a biztos haláltól.
Kiszagolta a mustárgázt, éles hallásának köszönhetően figyelmeztette csapatát a tüzérségi lövedékek közeledésére, és több ízben meg is sérült, miközben ellenséges katonák támadását verte vissza. Egyik legmulatságosabb hőstette bejárta a világsajtót: egy német katonát a nadrágja ülepénél elkapva tartott egy helyben, amíg az amerikai erősítés meg nem érkezett.
Leszerelését követően Stubby őrmesterből természetesen világsztár lett, több mint négy könyvet írtak róla, s 2018-ban egész estés animációs film készült kalandjairól. 1926-os halála után hosszabb nekrológot kapott a New York Times-ban, mint sok korabeli híres ember.
A kanadai újfundlandi kutya eredetileg Pal névre hallgatott és a Hayden családnál élt boldogságban addig a napig, míg véletlenül játék közben meg nem karmolta egy kisfiú arcát. Szerető gazdáit az orvos válaszút elé állította: vagy elaltatják, vagy elajándékozzák az állatot. Tulajdonosa a könyörületes döntést hozta, és örökbe adta őt a kanadai hadsereg fegyveres ezredének.
Az alábbi angol nyelvű videóban megismerheted Gander történetét:
Gander 1941-ben Hongkongba utazott a katonákkal, s mikor a japánok megszállták a területet, három ütközetben segített kétlábú társainak visszaszorítani a támadásokat. Az egyik összecsapás sajnos végzetes lett számára. Egy japánok által hajított kézigránátot a szájába véve rohanni kezdett az ellenség felé, ám a robbanószer útközben aktiválódott, kioltva a hős kutya életét.
A bátor újfundlandi önfeláldozó tettével számos sebesült kanadai katona életét mentette meg. 2000-ben, 59 évvel a halála után kitüntették a a Viktória-kereszttel egyenrangú Dickin-medállal, amely a legmagasabb katonai elismerés állatok számára.
A párizsi kóbor kutyából háborús hőssé vált kis terrier 1918 júliusában került az amerikai 1-es számú gyalogsági szakaszhoz James Donovan közlegény jóvoltából. A katona a harcok során kiképezte a magyarul talán Rongyosnak nevezhető Ragset kézzel írott üzenetek továbbítására a lövészárkok között. Mint később kiderült, ezzel megmentette az egész csapat életét.
Rags a Meuse-Argonne offenzíva során egy létfontosságú levelet csempészett át nyakörvén a szövetséges katonáknak, melyben erősítést kértek a németek által körülvett 42 ember számára. Annak ellenére, hogy lövedékek tucatjai suhantak el, bombák robbantak, vegyi fegyverek párologtak körülötte, valamint a fél szemét is elvesztette, a bátor kutyus véghez vitte gazdája tervét, és az akció sikerrel zárult.
Rags 1936 márciusában, 20 éves korában halt meg az Egyesült Államokban, temetését katonai parádé kísérte, s emlékművet állítottak tiszteletére az Aspin Hill Memorial Parkban.
Minket, magyarokat határtalan büszkeséggel tölt el, hogy a modern éra egyik leghíresebb mentőkutyája hazánk fia. Az 1994-es születésű Miskolci Sátán Mancs már egész zsenge korában megcsillogtatta tehetségét a személykeresés terén híres és szerető gazdája, Lehoczki László oldalán.
1998 és 2005 között számos országban, a legnagyobb természeti katasztrófák idején kutatott áldozatok és túlélők után sikeresen. Magyarországon komoly eltűnéses esetek százait oldotta meg szárazföldön és a vízben egyaránt. Kiváló szimatának és magas intelligenciájának köszönhetően képes volt megkülönböztetni a katasztrófák élő áldozatait az elhunytaktól, azaz kétféleképpen tudott jelezni, ha talált valakit a romok alatt.
Mancs és Lehoczki László a világ legnagyobb sajtótermékeiben szerepelt a kutya hihetetlen teljesítményének köszönhetően. A CNN is közvetítette az 1999-es izmiti földrengések mentési munkálatait, melyek során Mancs 82 órával a katasztrófát követően egy még életben lévő hároméves török kislány hollétét jelezte a törmelékek alatt.
Mancsi 2004-ben díszes ceremónia keretében szobrot kapott Miskolc belvárosában, 2006-ban pedig saját kiképzésű utódokat hátrahagyva vándorolt át az örök vadászmezőkre. Mindent köszönünk neki és Lehoczki Lászlónak!
(Képek: Getty Images Hungary, YouTube, Wikipedia – Balto)
Kövess minket!
facebook instagram youtube spotifyKapcsolódó cikkek