Hasonló, vagy jobb képességű, mint a német juhászkutya

Miben különbözik a holland juhász a német juhászkutyától? Kire hasonlít inkább, a belga vagy a német juhászra? Kasza Pirka Ildikó kutyakiképzővel és hollandjuhász-tenyésztővel beszélgettünk.

Ildikó, ön nagyon sokáig dolgozott német juhászkutyákkal, napjainkban pedig holland juhászkutyákat tenyészt, és őket használja munkakutyaként. Mik a tapasztalatai, mi a különbség közöttük?

K. P. I.: Való igaz, én a kutyás pályafutásomat német juhászokkal kezdtem, volt belőlük jó pár, és később lett egy malinois-m, ami után elhatároztam, hogy nem lesz több. Nem azért, mert rossz kutya, hanem azért, mert nem nekem valók. Azt tudni kell, hogy én nem sportkutyás voltam és vagyok, hanem családi kutyákkal foglalkozom, terápiás kutyázom, illetve mentő- és keresőkutyákkal foglalkozom. Tehát egy kicsit más szempontból látom ezeket a fajtákat, mint például egy IGP-vel foglalkozó kolléga. Én német juhászokkal kezdtem egykoron, és nagyon jó tapasztalataim voltak velük.

Összehasonlítva őket a mai kutyáimmal, határozottan úgy érzem, hogy a holland juhászaim alkalmasabbak szinte mindegyik munkára, jobban terhelhetőek.

A malinois-t én a másik végletnek tartom. Az enyém mindig nagyon pörgős volt kiskora óta, állandóan foglalkoztatni kellett, hogy ne unatkozzon és ne csináljon hülyeséget. A holland juhászkutyák valahol a kettő között helyezkednek el temperamentumban. Hasonlóságnak azt mondanám, hogy mindegyik fajta igen aktív és határozottan gazdafüggő, lételemük az, hogy minél többet lehessenek a gazda környezetében. Közülük egyik sem viseli jól a ridegtartást, ha ki vannak helyezve egy udvarra úgy, hogy heti egy-két órát foglalkozunk velük. Az a tapasztalatom, hogy a legnagyobb eltérés talán a higgadtságukban van. A német juhász ugyanis sok olyan helyzetben higgadt tud maradni, amiben egy belga juhász nem feltétlenül. Azok a típusú, jó vérvonalú holland juhászok, akiket mi tenyésztünk, a német juhászokhoz hasonlóan higgadtak tudnak maradni; talán ez a két fajta közötti hasonlóságok egyike. A különbség pedig az, hogy a holland juhászkutyák kisebbek, mozgékonyabbak és jobban terhelhetőek fizikailag és mentálisan is, ami részben annak köszönhető, hogy nincsenek még túltenyésztve – és reméljük, nem is lesznek!

Ha jól tudom, a holland juhászok múltjában van némi németjuhász-vér is. Van ennek igazságtartalma, vagy csak mendemonda?

K. P. I.: Mindkét világégés során nagyon kevés maradt meg a holland juhászokból a küzdelmeket követően, ezért az első világháború után német juhászokat kevertek a vérvonalba, hogy fennmaradjon a fajta. A második világháború után pedig a belga juhászokkal történt hasonló keveredés. Így a mai holland juhászkutyában egy kicsit mindkettő benne van, ugyanakkor, ha mondhatom ezt, a gének igen szerencsés módon öröklődtek tovább.

Ahogy az előbb is említettem, sajnos

mára már a túltenyésztettség miatt a német juhász nagyon sokat veszített az egykori sokoldalúságából,

ami például abban is látszik, hogy terelésre nagyon kevés alkalmas közülük, és nem is igen próbálkoznak velük. Ezzel ellentétben a holland juhászokat a terelőmunkára is tökéletesen alkalmasnak látom, habár nagyban függ mindez a vérvonaltól és az adott egyedtől.

Egészségügyi téren tapasztalta ön is a sokszor emlegetett negatív változásokat a német juhászok esetében? Mennyire tekinthető egészséges fajtának a holland juhászkutya?

K. P. I.: Sajnos tapasztaltam, és ez volt a fő oka annak, hogy személy szerint én lemondtam a német juhászokról. Ez a kedvenc német juhászkutyám megbetegedése után történt, amikor

szegénynek már a középkora végén olyan gerincproblémái lettek, hogy alig tudott menni annak ellenére, hogy szűrt szülőktől származott.

Felhígult a fajta, sajnos nagyon sok az egészségügyi problémákkal terhelt egyed. A holland juhászoknál, mivel kicsi a populáció nemcsak Magyarországon, hanem világviszonylatban is, ezért az egészségügyi állapotuk egyelőre még jónak mondható. Szinte minden jelentősebb hollandjuhászkutya-fórumon ott vagyok, és azt látom, hogy ugyan még ritka, de itt is elkezdtek megjelenni bizonyos betegségek. Az, hogy ennyire kicsi a nemzetközi populáció, az bizony egy
hátulütő is, mert

nagyon nehéz olyan párosítást létrehozni, hogy ne legyen a felmenőkben azonosság.

Nagyon oda kell figyelni, mert fennáll a beltenyészet veszélye.

Tapasztalható-e a holland juhászoknál a német juhászokhoz hasonló szétválás a munka és a kiállítási vonalak között?

K. P. I.: A kis létszám miatt ilyen nem tapasztalható a körükben egyelőre. Régiónként megjelentek lágyabb vonalú, inkább agilityre és kiállításokra optimalizált vonalak, de egyelőre nincs nagy eltérés a kemény munkavonaltól. Én egyébként azt vallom, hogy akár a kemény munkavonalú kutyát is érdemes egy-egy kiállításra elvinni, nem baj az, ha megnézik, mert én azt gondolnom, hogy az emberek többségének a küllem is nagyon fontos. A német juhászok népszerűsége töretlen, és ez szerintem így is fog maradni, amíg csak kutyák lesznek körülöttünk. Szerencsére az emberek kezdik felfedezni, hogy vannak más fajták is rajtuk kívül, akik hasonló vagy jobb képességekkel rendelkeznek. Mint például a holland juhászkutya.