Hogyan válasszuk ki a megfelelő kutyát? Viselkedésterapeuta segít a döntésben!

A mai életben, főleg városi környezetben, egyre több kihívással kell szembesülnünk – nemcsak nekünk, hanem a kutyáinknak is. A kutya nem gyurma, nem alakítható kényünkre-kedvünkre. Egy terelőkutyának például alapból nehézséget fog okozni a városi nyüzsgés. Ugyanakkor egy öleb valószínűleg nem fogja jól viselni, ha naponta 8-10 órát kell egyedül lennie, hiszen őket generációk óta arra tenyésztettük, hogy közeli társaink legyenek. Ezért nagyon fontos egy olyan kutyát választanunk, aki jól illeszkedik a körülményeinkhez.

A legnehezebb eseteim közé azok tartoznak, ahol a környezet és/vagy az életmód alapvetően összeegyeztethetetlen a kutya genetikai felépítésével és személyiségével. Már a kutya kiválasztásakor megelőzhető lenne sok olyan probléma, amivel az ügyfelek később megjelennek a trénereknél.

Az az igazság, hogy amikor élőlényekről van szó, nincs garancia arra, hogy mi lesz a végeredmény. De ha alaposan átgondoljuk azt, hogy a valóságban milyen kutya érezné magát igazán jól velünk (és nem csak azt, hogy elméletben milyen kutyát szeretnénk), akkor nagyobb eséllyel fogunk megfelelő társat találni. Nézzük hát a legfontosabb tényezőket!

Az emberi oldalról: legyünk őszinték magunkkal

Első lépésben át kell gondolnunk a helyzetet a mi oldalunkról, és ehhez elengedhetetlen, hogy teljesen őszinték legyünk magunkkal szemben:

• Mennyit vagyunk otthon és munka után mennyi időnk van arra, hogy foglalkozzunk a kutyával?
• Mit szeretünk csinálni?
• Milyen a környék? Forgalmas? Csendes? Van kocsink?
• Milyenek az anyagi lehetőségeink? Ez egy nagyon fontos kérdés, nemcsak az esetleges veleszületett betegségek miatt (pl. mozgásszervi problémák, allergiák), hanem azért is, mert minél nagyobb a kutya, annál drágább az etetése és az ellátása.

Itt meg kell említenem azt, hogy ami a legtöbb embernek „aktív életmódnak” számít (például: „hétvégenként szeretünk kirándulni”), egy munkavonalú border collie-nak vagy juhászkutyának nagyon kevés lesz. Kirándulni bármilyen kutyával lehet (akinek nincsenek mozgásszervi problémái).

A kutya oldaláról: tanulmányozzuk alaposan az adott fajta adottságait

Az internetes cikkek szerint MINDEN fajta „tökéletes társ” és „családi kutya” lehet – ez azonban egyszerűen nem igaz. Ha egy fajtatiszta vagy egy bizonyos fajtájú kutyát szeretnénk, lépjünk kapcsolatba más gazdákkal és tenyésztőkkel, hogy élőben megnézzük a kutyákat. És nem csak egyszer, és nem csak egy kutyát – mindig lehet egy olyan kutya, aki nem olvasta el a saját fajtaleírását. Attól még, hogy a szomszédunknak van egy nagyon bújós, szelíd shiba inuja, nem következik az, hogy a miénk is ilyen lesz.

Ezen kívül praktikus tényezőket is át kell gondolnunk

Méret: ha sokat tervezünk tömegközlekedni, sokkal praktikusabb egy 20 kiló alatti eb, mint egy bernáthegyi.

Szőr: sok népszerű kutyafajta (pl. uszkár, havanese, hosszú szőrű fajták) rengeteg ápolást igényel otthon is, és ezen felül azt is, hogy rendszeresen vigyük kutyakozmetikába (ami plusz költséget jelent).

Kor: egy kölyökkutyával nagyon sokat kell foglalkozni (mint egy babával/kisgyerekkel), utána jön a kamaszkor, ami kutyáknál sem egy könnyű időszak. Ráadásul nem lehet előre tudni, hogy milyen személyisége lesz, ha felnő. Ha egy nyugodtabb társra vágyunk, érdemes elgondolkodni egy felnőtt kutya örökbefogadásáról, aki kinőtte már a kölyök- és a kamaszkort is.

Aktivitás szint: bármilyen kutyával lehet hétvégenként kirándulni, nem kell hozzá egy munkavonalú border collie. Ez az egyik legfontosabb szempont: van-e kedvünk és időnk napi szinten elmenni egy nagy parkba/erdőbe, ahol szabadon vagy hosszú pórázon lemozgatjuk a kutyát? Ha munka után leginkább bújni szeretnénk a kanapén, egy fiatal, pörgős kutya nem fog minket boldoggá tenni (és mi sem őt).

Genetikai háttér: a kutya nem gyurma, nem alakítható kényünkre-kedvünkre. Ha nem bírjuk az ugatást, ne vegyünk egy spiccet. Ha hozzánk ragaszkodó, nagyon engedelmes kutyára vágyunk, egy shiba inu vagy egy csau csau nem a megfelelő választás. Ha idegesítenek az olyan kutyák, akik állandóan velünk szeretnének lenni, akkor egy törpe uszkár nem nekünk való.

Honnan legyen a kutya?

Alapvetően három lehetőségünk van: megvehetjük egy tenyésztőtől, kihozhatjuk egy menhelyről vagy örökbe fogadhatjuk egy állatmentő alapítványon keresztül. Mindegyik opciónak vannak előnyei és hátrányai is.

Vásárlás tenyésztőtől

Az igazság az, hogy egy fajtatiszta kutya drága. Akár több százezer forintba is kerülhet, mert a jó, felelős tenyésztés nagyon sok időt, energiát és pénzt igényel. És gyakran, amit megspórolunk egy magát tenyésztőnek kiadó szaporítónál, annak a többszörösét kell aztán elkölteni az állatorvosnál és a kutyatrénernél.

Egy jó tenyésztő nemcsak, hogy megengedi a látogatást, hanem kéri is. Nemcsak az számít neki, hogy eladja a kutyát, hanem hogy a kutya egy olyan családhoz kerüljön, ahol a lehető legjobb élet vár rá – így hát sokat fog kérdezni tőletek. A szocializációt nem a gazdákra hagyja, hanem már az első napoktól kezdve gondoskodik a kutyáinak mind a testi, mind a szellemi fejlődéséről (angolul early handling). Meg tudja mutatni az összes dokumentációt, lehetőséget ad arra, hogy ne csak a jelenlegi alommal találkozz, hanem a kutya szüleivel és a korábbi generációkkal is. Sokszor várólista is van nála.

Akiktől sose vegyünk kutyát: sufni „tenyésztőktől” (angolul backyard breeders), akik bárkinek odaadják a kutyákat, no meg a szaporítóktól. És nemcsak azért, mert ezek a kutyák nagyon sok viselkedési és egészségügyi problémával küzdenek, hanem azért is, mert a tőlük való vásárlással az etikátlan kutyatenyésztést támogatjuk.

Figyelmeztető jelek:

• online hirdetés (például: Jófogás, Facebook Marketplace, stb.)
• egyáltalán nincs látogatási lehetőség vagy egy ingerszegény helyiségben tartják a kutyákat
• alacsony ár (ami még így is akár több százezer forint is lehet, ezért kell több tenyésztőnél is érdeklődni!)
• a kutya átadása egy parkolóban történik
• nincs dokumentáció, szerződés

Menhelyes kutya

Talán egy menhelyes kutya örökbefogadása jár a legtöbb kockázattal. Általában nagyon keveset vagy semmit sem lehet tudni az előtörténetéről, és a menhelyen mutatott viselkedése sem ad megbízható információt arról, hogy a kutya hogyan fog viselkedni egy másik környezetben. Nem mindegy az sem, hogy mióta van a menhelyen és milyen maga a menhely (Járnak sétálni? Van környezetgazdagítás? Van lehetősége más kutyákkal való interakcióra?).

Ezért jól fel kell készülnünk arra, ha egy menhelyi kutyát szeretnénk örökbe fogadni. Nem számíthatunk arra, hogy lehet vele tömegközlekedni vagy egy napközibe küldeni, és arra sem, hogy rögtön szobatiszta lesz. Megfelelő felkészüléssel – akár egy tréner segítségével – sok probléma megelőzhető.

Örökbefogadás egy állatmentő szervezeten keresztül

Ha örökbe szeretnénk fogadni egy kutyát, egy nagyon jó opció olyat keresni, aki ideiglenes befogadónál van, lehetőleg a miénkhez hasonló környezetben (vidék, külváros, belváros…). Egyrészt így jobban látjuk, hogy a kutya hogyan viselkedne nálunk, másrészt az ideiglenes befogadó jól ismeri a kutyát és sok információt adhat a viselkedéséről.

A jó szervezetek több ismerkedő találkozást is elvárnak, hogy legyen lehetősége a kutyának felépíteni a kapcsolatot az új gazdájával. Kevesebb stresszt fog okozni neki a költözés, ha már valamennyire ismeri az új családját.

Felelősen választani kutyát sok munkába kerül, de higgyétek el, megéri. Nyilván nem lehet 100%-ig biztosra menni, de sok kockázati tényezőt ki lehet zárni. És ha hétvégénként szerettek kirándulni, vagy kedvetek lenne hetente egyszer agilityzni, ahhoz nem kell egy munkavonalú border collie. Tényleg.