Hogyan csavar kutyád a mancsa köré? Hét trükk, amivel levesz a lábadról

Bizonyára minden gazdival előfordul, hogy megharagszik kedvence egyik csínytevésére. Általában ez a harag hamar elillan, köszönhetően a kutyák rendkívüli bájának és rafináltságának. Mutatjuk, melyik az a hét trükk, amit gyakran bevetnek.

Fiú, a vakmerő és olykor csintalan kutya nem mindig élt gondtalan életet. Az íróként dolgozó Peter Mayle befogadott kedvenceként naplójában mutatja be mindennapjait. Mindenről és mindenkiről van véleménye, amit rendkívül szórakoztató módon oszt meg az olvasóval. Csintalansága miatt gyakran kell kiengesztelnie gazdáit, amihez el is árulja hét jól bevált trükkjét.

Az alábbi részletből megtudhatod, melyek ezek a praktikák:

„Egyvalamit jól megtanultam az életben: tárgyalni mindenről lehet. Nincs az a gaztett, bármilyen aljas is, amit ne lehetne jóvátenni. Ellophatod a vasárnapi ebédet, szétszaggathatod a könyveket, leharaphatod az élő tyúkok fejét, fosztogathatsz kedvedre, ha jó a békítési technikád. Vádalkunak hívják a dolgot, melynek révén nálam százszor elvetemültebb bűnözők is megúszták már büntetlenül, s még a jó hírnevükön sem esett csorba. Aki nem hiszi, olvasson újságot.

Minálunk a büntetés, akárcsak általában a jogrendszerben, nemcsak a tett súlyosságától függ, hanem – s ez itt a legfontosabb – a büntető tanács idegállapotától és hangulatától is. Vannak olyan napok, amikor a legkisebb szabálysértés is testi fenyítést és időleges száműzetést von maga után, máskor ugyanezért a kihágásért csupán szóbeli megrovás jár, s jó magaviselet fejében fél óra múlva feltételes szabadlábra helyezés következik. Trükkös szerzet ez az igazságszolgáltatás. Sose tudni, merre ugrik majd.

Ezen a bizonyos estén feszült volt a légkör. Gyanítom, nem csupán az elkövetett bűn természete okán, hanem a túlméretezett ebéd miatt is, melynek hatásai kora este szoktak jelentkezni kínzó fejfájás, savhiány, puffadás és a velük járó ingerültség formájában. Úgy tippeltem, hogy a bíró a legsúlyosabb büntetést szándékozik kiszabni, ezért elhatároztam, semmit nem bízok a véletlenre, felvonultatom a teljes repertoárt. A fejlett testdinamikát fogom alkalmazni, szakszerűbb nevén a csillapítás hét fogását. A kedves olvasónak is átadom a módszert, remélve, hogy sose lesz szüksége rá.

Egy

Forduljunk a hátunkra cocker spániel-módon, s négy lábunkat tehetetlenül emeljük az égnek. Ez egyrészt bűntudatot fejez ki, másrészt megakadályozza a dühös ember első, ösztönös reakcióját, nevezetesen, hogy fájdalmas csapásokkal illesse hátsó fertályunkat. A földdel érintkező felületre ugyanis a legnagyobb erőbedobással se lehet ráütni.

Kettő

A hangszínből következtethetünk, mikor hagyott alább a harag annyira, hogy biztonsággal fölkelhetünk és megközelíthetjük a bíróságot. Ez a shimmy nevű tánc módosított változatával történjék, fejünket szégyenkezve lehajtjuk, testünk bocsánatkérőn, lázasan rezeg. Ha értjük a módját, még halk, bűnbánó hangokat is kiadhatunk. Tartózkodjunk az ugatástól és a fogak villogtatásától.

Három

Üljünk le. Emeljük fel jobb mellső lábunkat, és helyezzük a legközelebbi térdre. Ezt valamilyen okból a legtöbb ember kedves gesztusnak tekinti, így hát kicsi az esély, hogy nyakon vágnak.

Négy

Vegyük le a lábunkat, és helyezzük fejünk teljes súlyát a kiválasztott térdre. Az esetek nagy részében ez akaratlan simogatást vált ki, ebből tudhatjuk, hogy célt értünk. Ha nem, lépjünk a program következő pontjára.

Öt

Lokalizáljunk egy kezet. Győződjünk meg róla, hogy nincs benne vörösboros pohár, majd egy határozott fejmozdulattal bökjük meg fölfelé. A vörösbort csak azért említem, mert egyszer elég méltatlanul a nyakamba varrtak egy szerencsétlen balesetet, s ez sokat rontott a pillanat varázsán.

Hat

Mindenképpen fontos, hogy ne lássék: túl korán örülünk. Én magam mindig szánok néhány gyöngéd percet a szeretetteljes nekidőlésre – karnak, lábnak, mikor mi a legkézenfekvőbb. Nem a végtag számít, a kedves gesztus a lényeg.

Az esetek kilencven százalékában ez meg is oldja a dolgot. Csak reménytelen helyzetekben, ha minden figyelmesség rideg visszautasításra talál és a rút fenyegetőzés nem szűnik, csak akkor folyamodom a végső megoldáshoz, csak akkor veszem elő titkos fegyveremet.

Itt egy kis történeti visszatekintésre kell sort kerítenem. Néhány évvel ezelőtt egyik csodálóm életnagyságú, tulipiros gumicsonttal ajándékozott meg. A tárgy voltaképpen az angolszász világban hagyományos karácsonyi pukkantó gumiváltozata: két végén ünnepi zöld magyalágacskák, szintén gumiból – egyszóval gyűjtőknek való igazi ritkaság. És véletlenül nagyon kellemes a szájban tartani: jó a formája, és ideálisan rugalmas. A kedves olvasó nyilván nem tartott még a foga közt mókuscombot, de én igen, s ez a gumicsont nagyon hasonló halmazállapotú. Feszes, de hajlékony, hogy érzékletesebb legyek. A másik hasonlósága a mókuscombbal, hogy ha beleharapok, sivít. Engem szórakoztat, az embereket pedig érthetetlen okból megnevetteti. Bombabiztosan, így hát in extremis, ha katasztrófa fenyeget, mit gondolnak, talán beletörődöm és várom a végzetet? Talán ott kucorgok a rosszalló pillantások kereszttüzében? Dehogy! Hozom a gumicsontot.

Hét

Itt is szükség van a finom ecsetkezelésre. Az állandó sivítás irritálja az emberi fület – ezt többször észrevettem, amikor be volt kapcsolva a tévé. Ezért csak ülök sorsüldözötten, számban a gumicsont, s szabálytalan időközönként sípoltatom egy kicsit. És mindig beválik. Kivétel nélkül mindig. A jó ég tudja, miért, de a viharfelhők pillanatok alatt eloszlanak, s hála a haragűző sípolásnak, kegyvesztettségem megszűnik. Akad itt tanulság az emberiség számára is: azt ajánlom, kedves olvasó, ha valaha peres ügybe keveredik, legyen a zsebében egy sípoló gumicsont.”

Ha érdekel a szókimondó és szarkasztikus kutya naplója, ez az ajánló neked szól:

(Képek: Getty Images Hungary, Partvonal Kiadó)