Mi az oka a designer fajták iránti őrületnek? A „doodle” és a „poo” gazdik felelőssége

A labradoodle (labrador és uszkár), a cockapoo (cocker spániel és uszkár), a goldendoodle (golden retriever és uszkár), cavapoo (Cavalier King Charles spániel és uszkár), a schnoodle (schnauzer és uszkár), a peke-a-poo (pekingi palotakutya és uszkár) gazdik egy új tanulmány szerint sötét titkokat őriznek.

Az elmúlt években hatalmasra nőt az érdeklődés a designer fajták iránt. Ezeket a blökiket két, már meglévő fajtatiszta eb keresztezésével tenyésztik ki, és könnyen felismerhetők az elnevezésükről. Vagy a két fajta nevének összeolvasztása lesz a befutó, vagy valamilyen formában tartalmazza a „doodle” vagy a „poo” szavakat. Ennek az az oka, hogy nagyon sok esetben az uszkárt (poodle) veszik alapul ezeknek az ebeknek a létrehozásánál. Hogy miért rendkívül káros az ilyen négylábúaknak tenyésztése a kutyák egészségére nézve, arról már itt írtunk bővebben. De arról kevés szó esett, hogy az ilyen ebeket választó gazdik vajon milyen megfontolásból döntenek mellettük? Erről lesz ma szó!

Mérgező új trend?

Egy brit kutatás szerint a designer kutyák az Egyesült Királyság kutyapopulációjának kevesebb mint 6%-át tették ki 2014-ben. Ez a szám 2020-ra 26%-ra emelkedett, így talán az adatok alapján kijelenthetjük, hogy igenis egy trendről beszélünk. A cockapoo és a cavapoo például a 20 leggyakrabban értékesített fajta között volt 2020-ban. A Királyi Állatorvosi Főiskola kutatócsoportja úgy döntött, hogy megvizsgálja azokat a tényezőket, amelyek az ilyen keresztezett fajták iránti növekvő kereslet hátterében állhatnak.

Ez egy rendkívül kiterjedt vizsgálat volt, amelyben 6293 kutyatulajdonos vett részt, köztük 1575 designer fajta gazdája. Az adatokat egy online felmérés segítségével gyűjtötték be Angliában, Skóciában, Walesben és Észak-Írországban olyan tulajdonosoktól, akik 2019 és 2020 között szerezték be kedvencüket. Az eredmények sokkolóak.

A tudatlanság és az információ hiánya lenne a fő ok?

Kiderült, hogy az ilyen ebeket vásárló gazdik sokkal kevésbé ismerték a kutyákat általánosságban és jellemző volt rájuk az is, hogy korábban nem tartottak kutyát, vagy nem éltek olyan kapcsolatban, ahol közösen neveltek volna valakivel négylábút (46%), a fajtatiszta ebek tulajdonosaival szemben (68%). Sőt, a designer fajtát tartó gazdikról az is elmondható, hogy nagyobb valószínűséggel gyerekkorukban sem volt kutyájuk. Továbbá fény derült arra is, hogy azok a gazdik, akiknek állatgondozással kapcsolatos hivatásuk van, háromszor nagyobb valószínűséggel választanak fajtatiszta ebet, mint designer kutyát.

A hibrid négylábúak tulajdonosairól kijelenthető még a kutatás eredményei alapján, hogy nem gyűjtöttek be annyi információt a tenyésztőtől a kölyök körülményeiről és származásáról. Ritkábban kerestek olyan tenyésztőt, aki megfelelő egészségügyi vizsgálatokat végzett, mint olyat, aki megfelelő távolságban élt, vagy akinek a kívánt időpontban voltak éppen elvihető kiskutyái. Emellett kevésbé gyakran látták személyesen a kiválasztott kölyköt a vásárlás előtt, és ritkábban látták őt alomtársaival vagy az anyjával, amikor elérkezett az átvétel időpontja.

Lehet az allergia mögé bújni?

A tanulmány talán legdrámaibb megállapítása, hogy a designer ebet vásárlók közel fele (47%) arra hivatkozott, hogy egyik fő motivációja az volt, hogy a kutya hipoallergén legyen. Ez hatszor több, mint a fajtatiszta kutyavásárlóké (8%). És mindez annak ellenére történik így, hogy nincs arra bizonyíték, hogy ezek a keresztezett blökik hipoallergének lennének. Vagy hipoallergénebbek más fajtáknál. Sőt, tovább megyünk! Tejesen hipoallergén kutya az eddigi tanulmányok szerint nem is létezik!

Egy alaposan kitervelt marketingfogásnak lettünk az áldozatai. Bár valóban egyes kutyák kevesebb tünetet válthatnak ki, nincs egyelőre olyan fajta, amely teljes mértékben hipoallergén lenne. Legtöbben a kutyaszőrt azonosítják az allergia forrásával, ám a valóságban lehetünk a szőrre, a nyálra vagy a kutya bőrére is allergiásak.

A labradoodle, a legelső designer kutya megalkotása azért történt, mert egy olyan vakvezetőt akartak létrehozni, ami hipoallergén. Úgy gondolták, hogy az uszkárok betölthetik ezt a szerepet. Ám hamar kiderült, hogy a temperamentumuk nem teszi őket alkalmassá erre a feladatra. Kétségbeesésükben döntöttek úgy, hogy egy labrador retrieverrel keresztezik a fajtát. Amikor megszületett az első alom, senkinek sem kellettek. Majd az alkotók azért, hogy eladhassák ezeket az ebeket és még többet és többet belőlük, egy PR csapat segítségét vették igénybe. Az volt a feladatuk, hogy terjesszék az igét, miszerint feltaláltak egy új, kivételes fajtát. A labradoodle megalkotója korábban azt mondta: kinyitottam Pandora szelencéjét és kiengedtem belőle Frankeinsteint. 

Fájó, de a trükk működött, és azóta is működik. Az pedig még fájóbb, hogy a tanulmányok szerint a keveset vedlő uszkár szőrének Can f 1 allergétartalma (a kutya elsődleges allergénje) az egyik legmagasabb a tesztelt fajták között.