Sok gazdi elköveti induláskor ezt a hibát: nagyon rossz a kutyának

Bár a legjobb szándék és a szeretet vezérli, ez a viselkedés inkább árt, mintsem nyugtatólag hat kedvencedre.

Sokszor írtunk már arról, miért nem jó humanizálni, azaz emberként kezelni négylábúinkat. Akkor válhatsz a legjobb gazdivá, ha felméred, szeretett társadnak kutyaként mik a lelki és fizikai szükségletei, majd kielégíted ezeket az igényeit. Az alábbi hiba is többnyire abból fakad, hogy az állattartó a családtagként kezelt jószágnak olyan vágyakat tulajdonít, ami valójában nincs neki. Hogy ne húzzuk tovább az időt, eláruljuk: az elnyújtott és túlzásba vitt búcsúzkodásról van szó. Mint gazda te elköveted ezt a  hibát?

Ahogy az American Kennel Club (AKC) szakértői rámutatnak, azzal, hogy indulás előtt hosszú-hosszú percekig babusgatod, simogatod kedvencedet, miközben elérzékenyült hangon gügyögsz neki, és százszor elmondod, mennyire szereted, nem teszed számára könnyebbé az elválást. Sőt, a tartalmas felvezetés után épp azt várná, hogy valamilyen örömteli, közös program következik. Így csalódni fog, és még nagyobb lehet a bánata, amiért elmész. Holott lehet, hogy egyébként nem vette volna a szívére.

Ellenben ha megvan a megszokott búcsúgesztus, például egy fejsimi, azzal egyértelművé teszed a számára, hogy most bizony elváltok. Valószínűleg amint kilépsz az ajtón, már megy is bekuckózni a vackára, vagy ha szabad neki, akkor a kanapéra. Ugyanez igaz a hazaérkezés pillanatára is. Akkor sem érdemes nagy csinnadrattát csinálnod, mert azzal módfelett felpörgetheted kedvencedet.

Ha van gyermeked, akkor gondolj csak a bölcsődébe vagy óvodába szoktatás időszakára. A pedagógusok akkor sem javasolták, hogy könnyek közepette hosszan taglald a csemetének, mennyire szereted és hogy fog hiányozni, míg távol lesztek. Ez csak megerősítette volna a kisgyereket abban, hogy valami drámai történik, és rosszabbul élte volna meg az elszakadást. Míg ha az édesanya természetesen kezeli a helyzetet, idővel a kicsi is rájön, hogy az ovi jó buli, anya délután visszajön, és onnantól közösen folytatódik a nap. Ekképp kell gondolnod arra is, mikor a kutyádat hagyod magára.

A szeparációs szorongás más tészta

Itt fontos megjegyezni, hogy a szeparációs szorongástól szenvedő kutyák esete ennél komplikáltabb. Bár igen lényeges, hogy esetenként épp a gazda túlzásba vitt rituáléi és érzelmi reakciói vezetnek a kialakulásához.

Mint ebben a cikkünkben alaposan elmagyaráztuk, az elválás miatt érzett páni reakció egyáltalán nem normális, és mindenképpen foglalkoznod kell vele. Egyrészt azért, mert társad szenved tőle, másrészt mert az állapot gyakran romboló magatartással, bepiszkítással jár együtt. Ez pedig a te életedet is megnehezíti. Olvasd el a linkelt írást, hogy tisztában legyél azzal, miylen tünetek figyelmeztetnek a bajra, és arra a kérdésedre is választ találsz benne, miként érdemes orvosolni a problémát.

Hogy ne generálj felesleges feszültséget a kutyában, érdemes a nagy érzelmeket egy spontánabb pillanatra tartogatnod, amikor van is alkalmad levezetni a felszabadított energiákat. Például egy nagy séta vagy labdázás előtt.