A hegyi típusú kutyák A-K-ig: oroszlánszívű védelmezők

Az FCI III. fajtacsoportjában, a pincserek, schnauzerek, molosszerek, svájci hegyi- és pásztorkutyák elnevezésűben kapnak helyet a 2. alcsoportban a molosszerek, annak pedig a 2.2-es osztályában csoportosították a hegyi típusú kutyákat.

Következzenek most a hegyi típusú kutyák A-K-ig! Cikkünkből részletesebben megismerheted a történelmüket és a jellemüket.

1. Alentejo masztiff

Az alentejo masztiff feltételezhetően a Közel-Keletről származó molosszusoktól eredeztethető. Portugáliában a vándorlegeltetést űző gazdák, és velük együtt a csordák is nagy veszélynek voltak kitéve hosszú utazásaik során, így olyan ebekre volt szükségük, akik erősek, éberek és nem ismernek félelmet. Amikor nyáron a hegyekbe terelték az állományt, télen pedig vissza a síkságra, nagytestű kutyák kísérték őket, így ezek az ebek elterjedtek az ország szinte egész területén. A népesség letelepedésével a kutyák végül a az Alentejo-síkságon maradtak, ahol alkalmazkodtak a körülményekhez, és nemcsak az állatok terelésére, hanem a nagy vidéki birtokok őrzésére is használták őket.

Az alentejo masztiff nyugodt és magabiztos, őrző-védő ösztöne kivételesen fejlett. Éjszaka még éberebb, nincs semmi, ami a figyelmét elkerülhetné. Egy időszakban nagyvadas vadászatokon is bevetették, ám a modern korban megmaradt őrkutyának. Nincs túl sok mozgásra szüksége, de egyértelműen kint érzi jól magát, ahol felelhet a rá bízott javakért. A családjához nagyon ragaszkodik, idegenekkel szemben természetesen távolságtartó. Bobi, az egykori Guinness-rekorder eb is alentejo masztiff volt.

2. Anatóliai juhászkutya

Az anatóliai juhászkutya a mai Törökország területéről származik, ősei egykor vadászkutyák voltak. Idővel a fajta egyre inkább őrző-védővé, nyájőrzővé, juhászkutyává formálódott. Képesek szinte teljes mértékben emberi felügyelet nélkül dolgozni, szembeszállnak még a farkassal, medvével, sakállal is. Sokáig csak szülőhelyén lehetett vele találkozni, ahol igen nagy becsben tartották. Gyakran emlegetik kangalként is, ám míg az FCI és az AKC egyazon fajtának tekinti a kangalt és az anatóliai juhászkutyát, addig a United Kennel Club két külön fajtaként kezeli.

Ahogy az a múltja alapján sejthető, egy elképesztően önálló fajtáról van szó, az azonban nem igaz, hogy ne ragaszkodna a gazdájához. Szeret saját döntéseket hozni és önállóan cselekedni, ami nem feltétlenül negatívum, ha egy jó őrző-védő ebre van szükségünk. Nyugodt, kiegyensúlyozott és hűséges négylábú, aki nagyon intelligens is. Sosem agresszív ok nélkül, de a rábízott javakat minden áron védelmezi. Bár nincs nagy mozgásigénye, legjobban nagy területen érzi jól magát, bár az is tény, hogy a városi életmódhoz is könnyen alkalmazkodik a megfelelő szocializáció mellett. Csak határozott gazda kezébe való.

3. Atlaszi hegyikutya

Az atlaszi hegyikutya, berber nevén az Aidi (aydi) az észak-afrikai Atlasz-hegységben kelt életre a berber törzsek által. Fő feladata az volt, hogy védje a nomád törzsek életét és a rá bízott értékeket. A legagresszívebb és legéberebb ebek a táborok körül állomásoztak éjszakánként. A vizsgálatok alapján nagyon hasonlóak a pária kutyákhoz. Érdekes módon azonban az Aidi nem volt nagy becsben tartott, csodált eb, úgy mint például a sloughi (arab agár), amelyet nemes négylábúnak tartottak. Manapság azonban egyre több törekvés indul el annak irányába, hogy megőrizzék a fajta tisztaságát és elismerjék az évszázados tevékenységét.

Bár remek munkakutya, elképesztő alkalmazkodóképessége miatt városi tartása sem kizárt abban az esetben, ha elegendő feladatot tudunk biztosítani számára. Őshazájában házőrzőként és kedvencként is tartják. Mindig éber és figyelmes eb, aki tanulékony is. Ösztönösen jó őrzőkutya, ok nélkül azonban sosem agresszív. Gazdájához mélyen ragaszkodik.

4. Bernáthegyi

Számos elképzelés született már a bernáthegyi eredetéről. Egyesek úgy gondolják, hogy a római molosszusok lehettek az őseik, mások szerint az egykori alpesi hegyi kutyáktól eredeztethetők, megint mások úgy hiszik, hogy a bernáthegyi felmenői a tibeti dogok. Valószínűleg erre a kérdésre sosem tudjuk meg a választ, az azonban biztos, hogy ezek az ebek a Szent-Bernát kolostorban igen szerteágazó feladatokkal láttak el. Elsősorban azonban mégiscsak lavinakutyák voltak, akik felkutatták a bajbajutottakat. A legenda szerint egy kis rumos hordót is vittek a nyakukban, ezzel nyújtva elsősegélyt az áldozatoknak. Hogy ez valóban igaz volt-e, arról itt olvashatsz bővebben. A feljegyzések szerint ezek az ebek 8-10 méter vastagságú hótakaró alól is képesek voltak szagot fogni. Küllemük igen sokat változott az idők során, mai formáját a 19. században nyerte el. Előtte szőrük rövidebb volt, és valamivel filigránabb az alkatuk.

A bernáthegyi egy jámbor, nyugodt eb, aki tökéletes családi kutya lehet egy olyan háztartásban, ahol termetéhez mérten tudnak neki elég teret biztosítani. Nem kifejezetten mozgékony, de lakásban nem biztos, hogy a legjobban fogja magát érezni. Engedelmes és hűséges társ, nagyon szeret a családja mellett lenni. Őrző-védő ösztönei is általában fejlettek, a gazda reakciója alapján dönti el, hogyan viszonyuljon az idegenekhez. Végtelen türelme gyerekekkel is kompatibilissá teszi, de arra figyeljünk, hogy a kicsik hagyjanak neki elég énidőt és teret a feltöltődéshez.

5. Bukovinai pásztorkutya

Természetesen kialakult fajta a bukovinai pásztorkutya, amely a Kárpátokból származik. Fejlesztésére különösen nagy figyelmet szenteltek az északkelet-romániai régiókban; a pásztorok a kiválasztás és a tökéletesítés folyamata során jutottak el az eb mai formájához. Ahogy az nevéből is sejthető, elsősorban az állatállomány védelmére használták, de porták és háztartások őrkutyájaként is gyakran szolgált. Szoros rokonságban áll a régió más őrkutyáival, például a görög juhászkutyával, a tornjakkal és a sarplaninai juhászkutyával. Az első szabványt 1982-ben, a jelenlegi, 2002-es szabványt az 1987-ben létrehozott modell szerint írták meg és frissítették. 2019 óta ismeri el hivatalosan az FCI.

Munkaköréből adódóan a bukovinai pásztorkutya bátor és harcias, ha a rábízott javak védelmére kerül a sor. Természetes őrző-védő ösztönei erősen munkálnak benne; rendkívül éber, mély ugatásával jelzi, ha idegenek ólálkodnak a területén. Éjszaka is aktív, rendszeresen járőrözik. Kiegyensúlyozott és békés eb, aki erősen kötődik a gazdájához, nagyon ragaszkodó és a gyerekeket is szereti. Az idegenekkel szemben, ahogy elvárható, bizalmatlan és távolságtartó. Bár mozgásigénye nem nagy, nagy területre és feladatra van szüksége ahhoz, hogy jól érezze magát.

6. Castro Laboreiro-i pásztorkutya

A Castro Laboreiro a Portugália távoli északi részén található kisvárosra utal, amely egykor hegyvidéki, sziklás terület volt csupán. A mai ismert modern fajta rendkívül ősi őrkutyák leszármazottja, akik a hegyekben dolgoztak együtt az állatartókat támogatva; védték az állományt a nagyragadozók támadásától. Ahogy az ilyen ősi típusoknál lenni szokott, a pontos eredete nem ismert, a legtöbb hasonló kutya nem rendelkezik semmilyen feljegyzéssel 1900 előttről. A genetikai vizsgálatoknak hála azonban azt tudjuk, hogy a Castro Laboreiro-i pásztorkutya különbözik a többi portugál pásztorkutyától. Amikor ezek az ebek elvesztették eredeti munkájukat, az állomány nagy része kihalt, számos egyed kóborként okozott problémát az állatartóknak. Ma már leginkább társként és őrző-védőként tartják, de igen ritka. Számuk nem haladja meg az 500-at világszerte.

Ezeknek a kutyáknak az ősei rendkívül vadak, bátrak és éberek voltak, a modern fajta azonban már megváltozott státusza miatt sokkal szelídebb, családbarátabb. Ennek ellenére azonban elmondható, hogy természetes őrző-védő ösztönét megőrizte. Hűséges és engedelmes, de az idegeneket nem zárja a szívébe.

7. Estrelai hegyikutya

A fajtát Serra da Estrela hegyeiben, a mai Portugália területén tenyésztették ki, és Portugália egyik legrégebbi fajtája. Ősei szintén őrkutyák voltak, ám írásos feljegyzés nem született róluk. A régió elszigeteltsége miatt a fajta viszonylag ismeretlen volt más területeken egészen az 1900-as évek elejéig, de utána sem örvendett különösebb figyelemnek. A pásztorok gyakran kasztrálták is ezeket az ebeket annak érdekében, hogy elkerüljék a nemkívánt szaporulatot, ami sajnos szintén nem segített az estrelai hegyikutya elterjedésében. Az első hivatalos fajtaszabványt 1933-ban írták meg. A II. világháború előtt a fajta tenyésztői még elsősorban a régió pásztorai és gazdái voltak, többnyire írástudatlanok, így a szabványt akkor sem tudták volna követni, ha akarják. Az 1950-es évek elejére azonban visszatért az érdeklődés a fajta iránt, majd az 1970-es években rohamosan csökkenni kezdett. Az estrelai hegyikutyát végül a portugál forradalom mentette meg, ami lehetőséget adott többek között arra is, hogy a kutyakiállításokon való részvétel ne csak a gazdagok kiváltsága legyen. A fajta megőrizte örökségét, még ma is elsősorban pásztorként tevékenykedik.

Ébersége, hűsége, intelligenciája és a fiatalabbak iránt mutatott gyengédsége kiváló családi kutyává teszi, így ebben a formában is sokan tartják. Nagy mérete ellenére kifejezetten atletikus, rettenthetetlen kutya. Alapvetően békés, ám a vészhelyzetekre azonnal reagál. Korai és folyamatos szocializáció szükséges számára, ám az idegenekkel természetes ösztönei miatt így is óvatos marad. Erős egyéniségű, független kutya, aki határozott gazdát igényel.

8. Hovawart

A hovawart egy német kutyafajta, amelynek létezéséről már 15. századi dokumentumokban is olvashatunk. A fajtát a középkorban a rablók üldözésére, nyomkövetésre és területőrzésre vetették be. A feltételezések szerint különböző hegyikutyákból, kuvaszból, németjuhászból, újfundlandiból és leonbergiből alakulhatott ki. A modern változat 1922-ben bukkant fel egy kiállításon, ekkor kezdett el Kurt König a célzott tenyésztésükkel foglalkozni. Hivatalosan 1937-ben lett önálló fajta. A II. világháború után létrejöttek a fajtán belül különböző típusok, amit az 1948-ban Németországban megalakult fajtaklub rendezett össze úgy, hogy egységes szabványt írt elő a hovawartnak.

Mivel egy igen karakteres ebről van szó, nevelését már pici korban el kell kezdeni. Inkább olyan gazdiknak ajánlott, akik maguk is határozottak és következetesek; a hovawart hajlamos lehet önfejűségre, így hamar a gazda fejére nőhet. Alapvetően egy csendes kutya, de nagyon figyelmes, a szokatlan dolgokra azonnal mély ugatással reagál. Jó őrkutyához híven az idegenekkel eleinte tartózkodó, később úgy viszonyul hozzájuk, ahogy a gazda. Stabil idegrendszerű, de érzékeny jószág, akinek nagyon fontos az aktív életmód. Nem alkalmas a lakásban való tartásra, akkor érzi magát igazán jól, ha saját felségterülete lehet, amit szemmel tart és sokat mozoghat.

9. Karszti pásztorkutya

A karszti pásztorkutya nevét a szlovéniai Karszt-fennsíkról kapta. Leginkább Szlovéniában és Horvátországban, azon belül is Isztriában tenyésztik. A ma ismert fajta őse feltehetően nomád pásztorok segítőtársa volt. A 20. században, amikor a tradicionális helyi pásztorkutyákat elkezdték dokumentálni. A Jugoszláv Kinológiai Szövetség először illír juhászkutyaként emlegette a fajtát, akárcsak a sarplaninai juhászkutyát, ami egy időben azt eredményezte, hogy szabadon kereszteződtek. A két típushoz tartozó tipikus kutyák összehasonlítása után a szövetség 1968-ban két különálló fajtaként ismerte el őket. Igen ritka, így 2009-ben tenyésztési programot fogadtak el a kutyák számának növelésére és genetikai sokféleségük megőrzésére.

A karszti pásztorkutya temperamentumos, erős egyéniség, aki múltjához híven bizalmatlan az idegenekkel. Ennek köszönhetően ösztönösen jó őrzőkutya még a mai napig is. Szocializációjára nagy hangsúlyt kell fektetni egészen apró korától kezdve, csak így biztosítható, hogy munkakutyaként és társként is elvárt módon viselkedjen. Megbízható, önálló fajta, gyakran hivatkoznak rá megvesztegethetetlenként. Családjával szemben védelmező és kedves.

10. Kaukázusi juhászkutya

A kaukázusi juhászkutya az egykori Szovjetunió területéről származik. A feltételezések szerint a II. Tigranész örmény uralkodó által használt harci ebek voltak az őseik, amelyeket bevetett a rómaiak elleni harcban is. Ezeknek az ebeknek meg kellett tanulniuk alkalmazkodni a különböző és viszonylag gyorsan változó körülményekhez, ugyanis amikor legeltették a nyájakat, a sztyeppétől a hegyvidékig bejárták a területet. A tudatos tenyésztés az 1920-as években indult csak meg. Hazájában mindig is nagy elismerésnek örvendett ez a hatalmas teherbírású munkakutya, azonban Európában majd csak a II. világháborút követően vált ismertté. Őket is bevetették hadi célokra, például Szevasztopol ostromában is részt vettek.

Ösztönösen jó őrzőkutya mind a mai napig, viselkedésére a nyugodtság, megfontoltság jellemző. Gazdájához mélyen ragaszkodik, de egyébként önálló és magabiztos eb, aki ha szokatlan dolgot észlel, azonnal cselekszik. Szocializációját korán kell elkezdeni, ebben az esetben nagyon könnyen alkalmazkodik bármilyen helyzethez. Hatalmas méretéből és karakán jelleméből adódóan mindenképpen egy magabiztos, tudatos gazda kezébe ajánlott. Bár nem örökmozgó, a rendszeres séták számára is nagyon fontosak. Nagy területen érzi a legjobban magát, jelleme és jellege miatt lakásban való tartása nem javasolt.

11. Közép-ázsiai juhászkutya

A közép-ázsiai juhászkutyákról azt mondják, hogy a ma létező legrégebbi ismert kutyacsoport leszármazottja, amely több mint 5000 éves múltra tekint vissza a leletek szerint. Ellentétben a legtöbb mai modern fajtával, ezeket az ebeket nem ember alkotta; a környezeti hatások és kultúrák formálták és tökéletesítették őket a természetes kiválasztódással. Manapság is számos olyan nomád törzs él, amelyek ezt és ehhez hasonló ősi fajtákat használnak ahhoz, hogy biztosítsák a megélhetésüket és a túlélésüket. Őrizték és őrzik a területet, a vagyont, az embereket. A közép-ázsiai juhászkutya szabványosítása az egykori Szovjetunióhoz fűződik. A nem is olyan régmúltban azonban egy új orosz szabvány létrehozása valósult meg, amely a fajta modern változatát eredményezte, amik így elválnak a közép-ázsiai bennszülött országokban fellelhető többi típustól külsőleg és jellemben is.

A közép-ázsiai juhászkutya magabiztos, kiegyensúlyozott, büszke és független. Elképesztő bátorságról tesz tanúbizonyságot, a munkabírása és természetes őrző-védő ösztöne méltán híres. A fajta a nagyragadozókkal is szembeszáll gondolkodás nélkül. Ha van kutya, amire 100%-ig igaz, hogy kizárólag tudatos, erőskezű gazdának való, akkor az a közép-ázsiai juhászkutya. Fejlett territoriális és rangsorérzékkel rendelkezik, a szakértő irányítás elengedhetetlen az esetében. Alapvetően csendes eb, azonban ha fenyegetést észlel, kész mindenféle előzetes figyelmeztetés nélkül támadni.

Fontos!

Az FCI fajtacsoportok szerinti jellemzéseink célja, hogy megismertessünk a hivatalosan is elismert kutyafajtákkal. Igyekszünk a hely szűkössége ellenére, amennyire csak lehet, részletesen beszámolni róluk, de sajnos arra nincs lehetőségünk, hogy mindent megosszunk veletek az adott fajtákról. A fajtaválasztás előtt mindig tájékozódj többféle releváns forrásból is, és ami még fontosabb, több tenyésztőtől! Egy felelős szakember tájékoztatni fog arról, hogy az adott fajtának mik lehetnek az esetleges hátulütői, és azt is el fogja őszintén mondani, hogy az életviteled és lehetőségeid alapján alkalmasnak ítél-e meg a fajta tartására.