Egy harcsában találtak rá az eltűnt kiskunlacházi kutya csontvázára: a labrador keverék chipje is ott volt a koponyában

Sokan legendának tartották csupán, ám a Kiskunlacházán talált haltetem bizonyítja, hogy a harcsák akár kutyákat is képesek elnyelni. Kiderült, hogy a szóban forgó labrador keveréket Gaiusnak hívták, és egy éve veszett nyoma.

Több mint megrázó esethez riasztották Pfeifer Rikárd halőrt Kiskunlacházán. Az egyik helyi lakos egy hatalmas, „dinoszaurusz fej” méretű csontvázra bukkant a stége alatt, amelynek szájából egy másik, kisebb állat csontváza lógott ki. Mint kiderült, az óriási állat életében harcsa volt, ám a zsákmánya még a sokat látott horgászt is meglepte.

A hatalmas hal 30-40 kilogramm lehetett

Pfeifer Rikárd közösségi oldalán is beszámolt a számára is páratlan esetről. Mint írja, 50 éves horgászpályafutása alatt sok legendát hallott olyan óriás harcsákról, amelyek kiskutyákat ragadnak el a víz színéről, ám eddig maximum egér- vagy patkánymaradványokkal találkozott a halak belsejében.

Ám ezúttal a saját szemével vehetett tanúbizonyságot, hogy a harcsák valódi veszélyt jelentenek a nagyobb emlősökre, köztük a kutyákra is. A megadott címre érkezve ugyanis valóban egy hatalmas, körülbelül 30-40 kilogrammos harcsa nagyrészt lebomlott teteme fogadta, szájában egy egyértelműen emlősállat csontvázával. A méretét a halőr közepesnél kisebbként jellemezte, s úgy vélte, az eb egy foxterrier vagy egy spániel lehetett, de felmerült a róka gondolata is.

A kopoltyúnál akadt meg a zsákmány

Ahogy a posztban olvasható, a hal szájából, egészen pontosan a kopoltyúfedő alól kilógó 25 centiméteres lábszárcsont alapján arra lehet következtetni, hogy az állat megakadt a harcsa torkán, aki annak szőre miatt – ami pedig beleakadhatott a hal fogazatába –, kiköpni már nem tudta áldozatát. Így végül belepusztult a „lakomába”.

Előkerült a mikrochip

A lenyelt állat kilétére végül a harcsa állkapcsában megtalált aprócska mikrochip segítségével derült fény. Ennek alapján egyértelmű volt, hogy valóban egy kutyáról van szó. A chip leolvasása után pedig az eb neve is kiderült, így már egy Gaius nevű jószág gazdája után folytatódott a nyomozás.

Egy barátságos kutya emlékére

A kutatás hamar eredményre vezetett, és kiderült, hogy Gaiust egy éve keresi gazdája, Szomodi Rita. A halőr Gaius iránti tiszteletből külön bejegyzést szentelt a kutya emlékének, amelyben leírja, hogy a labrador keverék kan kutya 15 esztendős volt, s tavaly egy séta után már nem tért haza Duna-parti otthonába, Kiskunlacházára.

Szomodi Rita megkeresésünkre elmondta, hogy 13 éve, 2010-ben fogadta örökbe Gaiust, aki számára több volt, mint kutya: barátként tekintett rá, akivel megoszthatta a titkait. Búcsúposztjában köszönetet mond a halőrnek, akinek hála lezárhatja magában a kedvence eltűnése óta tartó fájdalmas fejezetet.

Hősies küzdelem a négyszer nagyobb ellenféllel

Arról csak feltételezések vannak, miként történhetett a tragikus baleset. Mint Pfeifer Rikárdó írja, meglehet, hogy Gaius a stégről csúszott bele a Ráckevei Dunaág vizébe, és pechére az éjszaka a partközelben vadászó harcsa prédájává vált. Ahogy az is elképzelhető, hogy a kutya épp a part szélén állva ivott, mikor a hatalmas hal elragadta.

A halőr szerint azonban bizonyos, hogy a kutya kitartóan küzdött a nála négyszer nagyobb ellenféllel. Ezt bizonyítja a már említett, kilógó lábszár, ami heves kapálózásra utal. Ahogy fogalmaz, számára Gaius mindenképpen hős, akire gazdája – és mindenki más is – büszke lehet.