Hapták, a magyar Hacsikó: a kutya, aki nem tágított katona gazdája sírja mellől

A kutyák hűsége vitathatatlan. Az egyik leghíresebb gazdájára váró kutya a japán Hacsikó volt, akinek történetét rengetegen ismerik. De hazánkban is volt már olyan eb, aki megmutatta, hogy a halálon túl is hűséges. Ismerd meg Hapták történetét, aki a háborúban bizonyított.

Számos történetet ismerünk kutyákról, akik gazdájuk halála után is hűségesek maradtak szeretett emberükhöz. Béla, Baja város egykori kedvenc négylábúja sokak szerint éveken át gazdáját kereste az utcán, aki ott hagyta. Olyannyira köztiszteletben állt, hogy 1995-ben díszpolgárrá is avatták. De érdemes még megemlíteni Greyfriars Bobby történetét is, aki 14 éven át őrizte halott gazdája sírját. Vagy ki ne ismerné Hacsikót, aki 9 évig a vasútállomáson várta, hogy gazdája visszatérjen hozzá. Haptákot azonban kevesen ismerik, pedig az ő története is szívmelengető.

Kiszimatolta az ellenséget

Korábban már beszámoltunk arról, Hapták hogyan került a katonákhoz, és hogy milyen különleges kutya volt. A Képes Krónika 1920-as 21. számából azt is megtudhatjuk, mennyire hűséges volt. A fekete színű, fehér foltos eb mindig gazdája, a honvéd százados mellett állt a lövészárokban. Ha pedig eltűnt, elment felderíteni. Már messziről megérezte, ha közeledett az ellenség, ilyenkor visszarohant a kapitányhoz, és csaholva figyelmeztette. De Hapták éjjel is résen volt, többször felkelt, hogy ellenőrizze, minden rendben van-e. A tűzharcok során gyakran elment élelmet szerezni, hiszen tudta jól, hogy ha a harc elhúzódik, a katonák és ő napokig nem jut ételhez. Ilyenkor általában egy libával vagy csirkével tért vissza bajtársaihoz. De az is előfordult, hogy az ellenség táborából csent el kolbászt vagy sonkát. Mindenki szerette Haptákot.

Hapták gyászol

1915. május 3-án azonban Hapták élete szomorú fordulatot vett. Szeretett gazdája szeme láttára halt meg egy gránátszilánk miatt. A kutya hatalmas fájdalommal vonyított, sírt a holttest mellett. Próbálta felébreszteni szeretett gazdáját, de az örök álomra szenderült, nem kelt fel többé. Hapták pedig nem tágított mellőle. A gránátok még mindig sorra robbantak közelükben, de a hűséges ebet semmi sem tántoríthatta el attól, hogy gazdája mellett maradjon.

„Nagy rakás föld zuhant rá, vinnyogva mászott ki alóla, aztán szembe feküdt a gazdájával és szomorúan nézte mozdulatlan arcát, néma ajkát, mely nem szólt többé hozzá. Pedig úgy várta, hogy mondja:
– Hapták, gyer ide!
Milyen boldog volt, ha jólelkű gazdája megsimogatta.
Ugrált, szökellt, messze elfutott s ha valami zsákmányt ejthetett, roppant ugrásokkal sietett vissza. Eleinte azt hitte, hogy majd csak megszólal megint a gazdája, bár amikor a körülötte fekvő vértócsára pillantott, fénylő, fekete szeme egészen elborult s mélységes bánattal nézett rá.” – írta Farkas Emőd a Képes Krónika 1920-as, május 25-ei számában.

Amikor a szanitécek megérkeztek, Hapták eléjük futott, hogy jelezze, gazdájával baj történt. Ám amikor azok látták, hogy a kapitány már nem él, tovább mentek. A kutya vicsorgott rájuk, hogy ne merészeljék ott hagyni, de nem járt sikerrel. Így szomorúan visszafeküdt, és mozdulatlanul nézte gazdáját.

Este aztán hordágyra tették a halottakat, így a századost is. Megásták a sírját, a koporsót leeresztették, majd Hapták ráhajtotta fejét a fedelére. A katonák alig bírták kiszedni onnan, hiszen a kutya vicsorgott, és nem akart tágítani. Miután behantolták a sírt, újra visszafeküdt. Négy nappal később ment csak el élelemért, aztán ismét visszatért gazdájához. Így ment ez hosszú heteken, hónapokon át, amíg Hapták teljesen lesoványodott. Egy éven át őrizte a sírt rendületlenül. Csak néha ment közösségbe, élelemért. Kapart magának egy lyukat a sírban, amiben pihent. A kapitány családja azonban a hős katonát hazavitette, Hapták pedig ott maradt az üres sírral. Mígnem egy dermesztően fagyos éjszakán követte szeretett gazdáját.

A cikk forrásául a Képes Krónika, 1920. május 25-ei, 21. száma szolgált, amely az Arcanum Digitális Tudománytárában elérhető. A képek illusztrációk.

(Képek: Getty Images Hungary)