Halloween jelmez kutyára? -ezt gondold át, mielőtt ráadod

Egyre elterjedtebb tradíció, hogy a lelkes gazdik október 31-én halloweeni kosztümökbe bújtatják kedvencüket. De vajon ez hogyan érintheti a kutyákat?

Biztosan mindenki találkozott már a közösségi média platformjain terjengő képekkel és videókkal, ahol a főszereplő egy beöltöztetett kutya. Hozzátartozik még a történethez, hogy ilyenkor nem akármilyen öltözetet kap az eb: a móka tárgya egy aranyos vagy éppen ijesztő halloweeni jelmez. Az, hogy valaki miért bújtatja jelmezbe kedvencét, már magában is számos kérdést vethet fel, illetőleg nagyon megosztó téma. Egyfelől sokan aranyosnak találják a felöltöztetett ebeket, hiszen ki tudna ellenállni egy cuki francia bulldognak superman jelmezben. Másfelől viszont ott az ellenvélemény, hogy a kutyák cicomázása egyenesen állatkínzás, és a „mégis, hogy juthat ilyen az emberek eszébe” jellegű megnyilvánulások. Mind a két oldalnak megvannak a saját indokai, és a továbbiakban ebbe a megosztó kérdésbe fogunk egy kicsit mélyebben belemenni.

Halloween Magyarországon

A Halloween érdekes helyzetben van hazánkban, vannak, akik egyenesen tiltakoznak ellene, mások pedig örömmel ünnepelnek még egy plusz napot. Annak ellenére, hogy Magyarországon tradicionálisan a Mindenszentek napját tartjuk meg, egyre több gyermek és felnőtt készít töklámpást és öltözik be Halloween alkalmából. Van, aki az ünnep népszerűségét marketing fogásnak tekinti, mások „amerikai befolyásnak” … De ne felejtsük el, hogy nem csak az ijesztő dekorációkról és a drága kellékekről szól az ünnep. Sok gyerek várja, hogy tököt faraghasson a szüleivel, beöltözhessen, tematikus dekorációkat vagy finomságokat készíthessen, vagy a filmekben olyan szórakoztatónak mutatott cukorkagyűjtésen vehessen részt.

Halloweeni jelmez egy kutya szemszögéből

Valószínűleg, ha megkérdeznénk kedvencünket, hogy szeretne-e beöltözni mondjuk szellemnek, akkor egyértelműen kijelentené, hogy köszöni, de nem. Viszont ez nem azt jelenti, hogy egyes kutyák ne tűrnék el. Érdekes megközelítése van Alexandra Horowitznak (író, kutató és oktató), aki a kutyák latin nevéből kiindulva magyarázatot ad arra, hogy vajon, ha semmi kedvük nincs beöltözni, akkor miért tűrik el a cicomázást.

A kutyák a canis familiaris név alatt futnak. A canis részük az, ami tiltakozik a beöltözés ellen, és ennek okára legegyszerűbben a farkasok viselkedéséből lehet következtetni. Náluk nem szóbeli erőfitogtatások vannak, hanem testbeszéddel mutatják meg, hogy ki van magasabban a ranglétrán. A dominánsabb egyed azzal jelzi, hogy ő az erősebb, hogy szó szerint a másik fölött áll, és akár leszorítja, kényelmetlen helyzetbe hozza a „kisebbet”. Bár a kutyák elég messze vannak a farkasoktól, az ősi ösztönök bizonyos helyzetekben bekapcsolhatnak. Egy kényelmetlen jelmez, ami még rájuk is lett erőltetve nem valószínű, hogy boldogságot fog kiváltani az ebekből. A kényelmetlenséget a külvilág felé is mutatják azzal, hogy lefagynak, vagy minden erejükkel azon vannak, hogy valahogyan levegyék magukról a kosztümöt-tehát kikerüljenek a helyzetből.

Plusz figyelem

A canis familiaris második része viszont a háziasításra vonatkozik, tehát az emberekkel való szoros kapcsolatra, amit évezredek óta ápolnak a kutyák. Horowitz szavaival élve:

„Alaposan domesztikálva, az emberi viselkedést és az azzal járó ostobaságot nagyjából tizennégyezer évig tűrve a kutya lehet, hogy némi öltöztetést szívesen elszenved.”

Ennek az oka pedig igazán egyszerű: vágyik az emberi figyelemre, főleg, ha szeretett gazdájáról van szó. A cuki jelmez pedig nagy valószínűséggel megadja ezt, nem beszélve a finom jutalomfalatokról, amik kísérik a beöltözést. Lehet, hogy magától soha nem venne fel mondjuk egy tacskó egy hot-dog jelmezt. De a kutyák hajlandóak erre az apró áldozatra, hiszen együttműködésre és engedelmességre tenyésztettük őket, kifejezetten hosszú időn keresztül.

Kössünk kompromisszumot

Látható, hogy az ebek egy bizonyos szintig hajlandóak tűrni az öltöztetést, természetesen kutyafüggő, hogy mi a határ. De azt is tudjuk, hogy ez közel sincs a természetes viselkedésükhöz, és ha tehetnék, akkor nem vennék fel a sokszor nevetséges kosztümöket. Ha mindenképpen szeretnénk beöltöztetni kedvencünket, akkor keressünk egy olyan alternatívát, ami nem lesz kényelmetlen számára. Mindenképpen figyeljünk arra, hogy a kosztüm ne limitálja kutyánkat a mozgásban, illetve a kommunikációban. Vannak kutyák, akik megszokták a pulcsikat és a kabátokat (hiszen bizonyos időjárás mellett van, akinek ezek nélkülözhetetlenek). Így nekik valószínűleg egy hasonló kaliberű jelmez nem oszt, nem szoroz. De azok az ebek, akik nincsenek hozzászokva az érzethez, nem biztos, hogy olyan jól fogják ezeket tűrni.

A kompromisszum lényege, hogy egy közös ponton találkozzunk. Ha tudjuk, hogy kedvencünk nem szereti az öltözékeket, de a hámokkal már megbarátkozott, akkor inkább a hámmal kezdjünk valamit, hogy „halloweenesebb” legyen. Vegyük figyelembe kedvencünk kényelmét és határait. Vannak olyan jelmez-tartozékok, amiket kutyánk érdekében jobb, ha kerülünk. Ilyenek a sapkák, a felragasztható bajuszok és hasonló, nagyon humanizált kiegészítők. Ezek, ha őszinték akarunk lenni, teljesen fölöslegesek, nem adnak hozzá a halloweeni hangulathoz (nem úgy, mint mondjuk egy denevérmintás kutyapulcsi, egy a mintás nyakörv vagy hám), és csak stresszt okoznak az ebnek.

Végeredményben mindenki maga ismeri a kutyáját, és jó esetben tudja, hogy hol vannak a határai, mi az, amit még boldogan eltűr és mi az, ami már erősen diszkomfortérzetet vált ki. A lényeg, hogy tiszteljük annyira kedvencünket, hogy figyelünk a jelzéseire, és nem erőltetjük bele egy számára kellemetlen helyzetbe a saját élvezetünk miatt.