Öt hónapig élt egyedül egy szigeten a hajótörött kutya: így egyesült újra családjával, akik már elvesztették a reményt

Az ausztrál pásztorkutyák köztudottan rendkívül szívós és kitartó ebek, de egyikőjük különösen az volt. Sophie-ról, a hajótörött kutyáról könyvet is írtak, annyira elképesztő, mit élt túl.

Sophie, az ausztrál pásztorkutya 2008-ban családjával utazott egy hajón, az ausztrál Queensland partjainál, amikor hatalmas vihar csapott le rájuk. A hajó rázkódni kezdett és hatalmas hullámok kerekedtek. Gazdái Sophie-t utoljára a hajó oldalánál látták, és mikor elindultak felé, hogy megmentsék, a kutyának nyoma veszett. Jan Griffith, a kutya gazdája elmondása alapján sokáig keresték Sophie-t és borzasztóan érezték magukat miatta, de biztosak voltak benne, hogy az állat megfulladt. De Sophie-t ennél keményebb fából faragták…

Szerencsére a gazdák, Jan és David tévedtek, mikor azt gondolták, hogy a kutya a tengerbe veszett. Valójában az akkor 3 éves Sophie nyolc kilométert úszott Queensland partjainak zord, cápákkal teli vizein. A St. Bees-szigeten kötött ki, ami egy többnyire lakatlan sziget, és számos vadon élő állat otthona. A hajótörött kutyának felerősödtek a túlélő ösztönei, és hatalmas kitartásának köszönheti életbenmaradását.

Hogyan maradt életben egyedül?

Bár a szigeten volt néhány ember, a kutya eleinte teljesen egyedül élt, vadkecskékre vadászva élte túl. Közel öt hónappal később helyi vadőrök fogták be. Griffith-ék a televízióban látták, hogy nem messze a tragédia helyszínétől egy vad kutya él egy szigeten, aki kecskéket eszik, és a vadőrök nemrég kapták el. Felvették a kapcsolatot velük, akik aztán segítettek az ebnek újra egyesülni családjával, akik nagyon meglepődtek azon, hogy kedvencük ilyen hosszú idő elteltével életben van. Griffith elmondta, hogy a vadőrök Sophie elfogása előtti hónapokban észleltek egy kutyát a szigeten, aki nagyon rossz állapotban volt. Aztán hirtelen egyre jobban nézett ki, és az őrök kicsi kecsketetemeket találtak a szigeten, ami azt bizonyítja, hogy Sophie ősi ösztönei szerint vadászni kezdett.

Amikor Sophie végre viszontláthatta családját, Griffithék azt mondták, hamar felismerte őket. David és Jan azelőtt már teljesen feladta annak reményét, hogy valaha újra találkozhatnak szeretett kedvencükkel. A vadőrök hajóval vitték el a kutyát a szigetről gazdáihoz.

„Elég mérges volt a ketrecben, de láthatóan megnyugodott, amikor a kikötőbe értek. Amikor hívtuk, nyöszörögni és dörömbölni kezdett a ketrecben. Kiengedték, és majdnem kilapított minket. Szem nem maradt szárazon. Bárcsak tudna beszélni” – mondta az egyik gazda.

Az RSPCA állatorvosa, Vicki Lomax később azt mondta, hogy úgy véli, Sophie fajtája és fittsége lehetővé tette számára a túlélést. „Valószínűleg az ausztrál pásztorkutyák a legalkalmasabbak az ilyesmi túlélésére, de ez komoly megpróbáltatás lett volna bármely eb számára” – mondta Lomax. Sophie hihetetlen története később nemzetközi könyvszerződéshez is vezetett. Egy kis időbe telt, mire az eb újra beilleszkedett a házi kedvencek hétköznapjaiba, és összebarátkozott a család új kutyájával, de szerencsére nem sokkal később már zökkenőmentesen élték együtt életüket.