„Nálunk mindig van állat, pedig a belvárosban lakunk” – Györgyi Anna, a tacskófalkaséta nagykövete

Györgyi Anna a tacskófalkaséta nagyköveteként vesz részt a szeptember 7-ei DOGZ Fesztiválon a Városligetben. A színésznőt a házi kedvenceiről kérdeztük.

Györgyi Anna Jászai Mari-díjas színésznőnek mindig is volt kutyája. Jelenleg Alízzal, a törpetacskóval és két macskával osztja meg otthonát. Alfonzt, a sündisznót nemrégen veszítették el. A színésznő a tacskófalkaséta nagyköveteként vesz részt a szeptember 7-ei DOGZ Fesztiválon a Városligetben.

A törpetacskó

Alíz 3 éve lett családtag. Az érkezése előtt Györgyi Anna egy Tibor nevű havanese gazdája volt, aki 17 éves korában hunyt el. A családot megrázta ez a tragédia, különösen a gyerekeket, akikkel együtt nőtt fel a kutya. Január elsején veszítették el Tibort, január 8-án pedig érkezett Alíz, a törpetacskó. Még két macska, Daisy és Puding színesíti Annáék hétköznapjait.

A kisebbik lányom, Léna, találta a tacskót. Nagykőrösre utaztunk érte. A lányom két hónapig a matracon feküdt az ágya mellett Alízzal, hogy összeszokjanak, ne kelljen felugrania. Ezt a kutyát ő választotta, de persze mindnyájan imádjuk – emlékszik vissza a színésznő a tacskó érkezésére.

Boxer helyett tacskó

Léna nagyobb testű kutyát szeretett volna, egy boxert. Anna férje (Kiss Csaba, Jászai Mari-díjas rendező) ötlete volt a tacskó.

A boxer nagyon helyes, imádja a gyerekeket, csodálatos kutya, de nagy a mozgásigénye, mi meg itt lakunk egy gangos házban a belvárosban. A férjemnek volt gyerekkorában két tacskója, az ő ötlete volt ez a fajta. Fantasztikus karakterű kutya, kicsit önfejű, de imádni való, és tényleg egy társ. Az egész családunk nagyon állatszerető, nem is tudom elképzelni az életünket állatok nélkül – mesélt Anna a fajta kiválasztásról.

Színházi Kutyák Világszövetsége

A Rózsavölgyi Szalon 2023 augusztusában különleges kezdeményezést indított: a művészek kutyái „megalapították” a Színházi Kutyák Világszövetségét. A Rózsavölgyi Szalon egy kutyabarát munkahely, ahol szinte mindenkinek van kutyája. Akár még próbára is bejöhet a színészekkel a kedvencük. Ezzel a kezdeményezéssel a művészek kutyái a szilveszteri petárdák és tűzijátékok veszélyeire is szerették volna felhívni a figyelmet.

Anyukámnak is két kutyája tűnt el egyszer szilveszterkor, Blacky és Luca. Lucát megtalálták egy benzinkútnál, Blacky sajnos örökre eltűnt. Hónapokig sírt anyukám, és én a legjobb esetben is azt tudtam neki mondani, hogy nem kínozza senki. Talán befogadta valaki, vagy elütötte egy autó, és nem szenvedett. Emlékszem arra is, amikor apukám beült a Ladánkba Athos kutyánkkal, és ott ült vele egész szilveszteréjszaka, mert annyira félt a kutya – idézi fel a színésznő a szilveszterrel kapcsolatos emlékeket.

A tacskó

A tacskót Németországban tenyésztették ki a 15. század elején. Többféle változata létezik. Eredetileg borz- és rókavadászatra használták, innen származik a német neve: Dachshund, azaz borzkutya. A tacskónak hivatalosan három mérete és három szőrváltozata elfogadott. Jelleméről annyit mindenképp érdemes elmondani, hogy maga a négy lábon járó öntudat. Mivel eredetileg vadászkutyának tenyésztették, önálló fajta. Éppen ezért érdemes elkezdeni a korai szocializációját, nevelését, különben hamar túl makaccsá, önfejűvé válthat. Emellett intelligens, barátságos, és a családját hűségesen védelmezi.

A tacskó vadászkutya, kotorékeb. A vizslával szemben, aki szintén vadászkutya és emberi parancsokat teljesít, a tacskó önfejű. Ez abból adódik, hogy kotorékeb, azaz ő egyedül megy be a lyukba a róka vagy borz után, és saját magának adja az instrukciókat. Az elején nehéz volt a séta vele, mert Alíz mindig a másik irányba akart menni, mint mi. A férjemre jobban hallgat. Én annyira nem tudom nevelni. A gyerekeimet sem tudtam, csak szeretni. Iszonyatosan elkényeztetem, velem is alszik, Alíz és az idősebb macska – vall Anna a hétköznapokról.

Kutyával a belvárosban

A belvárosban is lehet boldog kutyát nevelni. Ha a gazdi biztosítja a rendszeres testmozgást és a lakásban a kutya számára nyugodt és biztonságos környezetet, nincs semmi akadálya az együttélésnek. Gyakran viszik Alízt a Városligetbe vagy a II. János Pál pápa térre, ahol sok a zöldfelület.

Igyekszünk zöldbe vinni, de van úgy, hogy csak a betonon körözök vele. Ha több időm van, kimegyek Alízzal a Boráros térre is, vagy a Müpáig, ott is sok kutyás van.
Van néhány kutyafuttató, ami nyomorúságos, tele van kutyagumival. Nem szedik össze a kutyások, erre nem tudok mit mondani. A járdán, a járda széli növények között, télen a hó alatt, mindenhol ott a kutyakaka. Ezt nagyon nagy problémának tartom. Én is undorom tőle, de akkor is össze kell szedni. Sajnos ez nem mindenkinek sikerül.

Velünk utazik a kutya is

Alíz a nyár nagy részét a vidéki nyaralóban tölti, ahol a kertben is ő a főnök. Szeret úszni. Annáék szinte mindenhova magukkal viszik. Ha mégsem tudják, akkor vagy a gyerekek vagy  a szomszédjuk segít be kutyaszittelésbe.

Szeret úszni. Most voltunk Horvátországban, a tengert, a sós vizet nem szereti, de a Dunát például imádja. Mi mindenhova visszük magunkkal. Alíz imád utazni, autózni, nincs hányingere, és nagyon szeret velünk lenni.

Szeptember 7-én a Városligetben több száz tacsi gyűlik majd össze, a DOGZ Fesztivál és Konferencia keretein belül rendezett falkasétára. Anna és Alíz a tacskó falkaséta nagyköveteiként vezetik majd a sétát.