Gyilkos kutyák: Márton Attila különvélemény

A kutyák által okozott, akár halálos kimenetelű sérülések megtörténnek. Egy kutyatámadás elszenvedője lehet ember, egy másik kutya, vagy egy másik faj egyede.

A megelőzés szempontjából fontos megérteni, hogy egy végzetes támadás mögött mi volt a kiváltó ok. És vannak esetek, amelyek nem is annyira bonyolult dologra vezethetők vissza.

Egy történet tanulságai

A minap olvastam egy történetet egy szerencsétlenül járt macskáról. Egy Facebook-csoportban osztotta meg fájó történetét gazdája. A kint mászkáló macskát egy póráz nélkül arra sétáltatott agár elkapta, és pillanatok alatt kivégezte.

Most nem akarok még véletlenül se beletenyerelni a macskatartás egyik legnagyobb vitájába, azaz melyik a nagyobb macskakínzás: a kinti vagy a benti tartás. Azzal sem akarok külön foglalkozni, hogy a pórázon sétáltatás – mindamellett, hogy jogszabályi előírás – sokaknak csak akkor válik fontossá, ha már megtörtént a baj.

Amiről pár gondolatot szeretnék megosztani, az az áldozathibáztatás mellett felbukkanó, többek által kinyilvánított, rendkívül érdekes vélemény volt.

Gyilkos kutyák

Többen gondolták úgy, hogy ez a kutya veszélyes. Mert ha egy kutya ilyet tesz, az abnormális dolog. Mert ha képes egy macskát kicsinálni, abban a kutyában bizony ott vannak a gyilkos ösztönök. Ami nem ennyire dramatikusan megfogalmazva egyenlő azzal, hogy ölni akar. Sőt, volt olyan is, aki úgy gondolta, hogy ha egy kutya ilyen dologra vetemedik, akkor ott bizony senki sincs biztonságban. Mert ha egy macskát képes megölni, meg fogja ezt tenni más, kisebb testű kutyákkal is.

Ha nem lenne ez a rovatom, egészen biztosan hozzászóltam volna az érvelésekhez és azt kérdeztem volna: tessék mondani, egy kutya egyébként mit csinál és mire való?

Kutyák az ember közelében

A hegyekben tartott masszív, nagy bundájú kutyák, akik képesek dacolni a zord időjárással és ha úgy alakul, a farkassal is, nem nagy, ölelgetni való mackók. (Persze, aki tud bármit is az állatokról, tudja jól, hogy a plüss medvén kívül bármilyen más medvét nem célszerű ölelgetni.)

Az agár – amellett, hogy egy nyugodt temperamentumú fajta – tökéletes vadászkutya. Szélsebesen utána ered a zsákmánynak, majd egy erőteljes mozdulattal elroppantja a gerincét. Ezért tartotta őket az ember. Nem az elmúlt pár évtizedben, hanem évezredekben. És nem csak az agárra igaz ez. A kutyák többségének konkrétan meghatározott feladata van. A kutyák háziasításának oka volt. Csak azért, mert úgy alakult, hogy már a boltban vesszük meg a vacsorát és nem a kutyánk hozza oda azt nekünk, ettől az ősidők óta hordozott, genetikailag öröklött viselkedésminták nem tűntek el.

A kutyák funkciói egyértelműen megváltoztak. Pontosabban mindig is változtak. De ettől a viselkedésük és azok a készségeik, amelyeket évezredeken keresztül használtak, még ott vannak bennük és ha az élet úgy hozza, ez a viselkedés meg is mutatkozik. Nem velük van a baj. Hanem velünk, akik nem tudják a fajtának megfelelő módon sétáltatni a kutyájukat. Azokkal is komoly gond van, akik azt hiszik, hogy ha egy vadászatra használt kutya elkezd vadászni, akkor már egyből gyilkosságról és nem megfelelő hajlamokról beszélnek.

Legyen egy világos képünk az állatok világáról. Ne csak szeressük őket. De értsük is, hogy mit, miért csinálnak. Ez elengedhetetlen. Egyrészt tudni kell azért, hogy felelősen tartsuk őket. Másrészt pedig ne higgyük, hogy egy ragadozó állat egyből megváltozik, ha kis ruhát adok rá. Csak azért, mert (az internetes mémek alapján) a kutya most már nem is kutya, „hanem anyuci icipici nyuszikája”, a kutya még kutya marad.

A kutyák (és úgy egyébként az állatvilág) egyre erőteljesebb humanizálásának egyenes következménye, hogy egy teljesen valótlan képpel rendelkezünk az állatok viselkedéséről.
A macska a kilométereken át tartó portyái során kivégzi a rágcsálókat, madarakat.
A kutya meg adott esetben levadássza a macskát, ha az útjába kerül. Akármennyire nem tetszik a túlidealizált elképzeléseinknek, ez így van és ez a világ legtermészetesebb dolga.

(Képek: Getty Images Hungary)