Ezért nem szabad kutyádat gyerekként kezelni: Tornóczky Anita különvélemény

A kutya elődje, az ősi farkas az emberhez hasonlóan társas élőlény volt, vagyis az a családi csoport, amelyet a falka alkotott, nagyon hasonlított az emberek családi közösségéhez. Valószínűleg ez az oka, hogy a kutya őse jobban együtt tudott működni az emberrel is, például a közös vadászat során.

A kutyák évezredek óta kapnak valamilyen komoly feladatot tőlünk: elkísérnek a vadászatokra, apróbb zsákmányállatokat ejtenek el, őrzik a házat vagy terelik a nyájat. Ez azonban az elmúlt néhány évtizedben jelentősen megváltozott, ma már inkább családtagként tekintünk rá, mintsem munkaeszközként.

Különleges a kapcsolatunk

Annál is inkább alakult ez így, mivel a kutya az egyetlen olyan állatfaj, melynek természetes környezete ma már az emberi környezet, és a háziasítás során megtanulta értelmezni az emberi kommunikációt, és reagál érzékeny a jelzéseinkre. Hajlamos arra, hogy tanítónak, vezetőnek tekintsen minket, elfogadja, sőt elvárja, hogy mi határozzuk meg a szabályokat, hogy kereteket adjunk az életének. A kutyák biztonságos bázisként kezelik a gazdájukat, a gazdi a központ, akihez alkalmazkodnak, aki kiindulóbázisként szolgál a világ felfedezéséhez.

Vonásaik is a csecsemőkéhez hasonlítanak

Pont úgy állnak hozzánk, mint a gyerekek. Ez a hozzáállás pedig ösztönösen kihozza szülőt az emberből, ráadásul vannak tenyésztési irányok, melyekkel még erősítjük is ezt a tendenciát. Számos olyan kutyafajtát hoztunk létre, amelyekre jellemzőek az úgynevezett baby face vonások, a csecsemőhöz hasonló nagy szemek és a szimmetrikus arcberendezés.

Az ELTE kinológusai például azt vizsgálták egy kutatásban, hogy az orr rövidségét okozó tenyésztési elvek milyen viselkedési hatásokkal jártak együtt. A rövid orrú kistestű kutyák ugyanis a városban élő embereknél nagyon népszerűek lettek. Ennek egyik oka a kis mozgásigény – amelynek hátterében sajnos sok esetben különböző egészségügyi problémák húzódnak –, illetve a kicsi orr és nagy szemek miatt sokaknak a kisbabákat juttatják eszükbe, ami miatt még aranyosabbnak tartják őket. Így a tenyésztésük során is ezeket a jegyeket igyekeztek kidomborítani, vagyis az ölebek nagyobb arányban kezdtek követni egyfajta gyereksémát külső jegyeikben is.

Nem jó kutyádnak, ha gyerekként kezeled

Részben ezért rengetegen kezelik a kutyájukat emberként, de még inkább gyerekként: cukizzák, becézgetik, dédelgetik, öltöztetik, a fotóját mutogatják, köré szervezik az életüket. De ezzel a viselkedéssel nemhogy jót nem tesznek, hanem ártanak a kutyának, akinek a stabil, kiegyensúlyozott életéhez megközelítőleg sem ilyen bánásmódra van szüksége. A kutya akkor lesz jól, ha az ösztöneihez, az evolúciós örökségéhez igazodva az lehet, ami valójában: állat.