Gyerekbarát fajták, fajtabarát gyerekek: Márton Attila különvélemény

Egy új kutya után kutatva sokszor felmerül a kérdés: ki, milyen fajtát ajánl gyerek mellé?

A nyíltan nagyvilágba kiáltott kérdésre aztán jönnek a tanácsok az alapján, hogy kinek, mi jött be. A kérdező általában abszolút nem jut előrébb. Hiszen egy ilyen kérdésre, ha nem is az összes, de több tucat fajta neve feltűnik, saját tapasztalat alapján. De akkor most hogyan lehet meghozni a jó döntést, ha azt is figyelembe kell venni, hogy az új jövevénynek akár egy gyereksereggel is meg kell birkóznia?

Képen cuki

Kutyaválasztáskor nagyon sokszor a fő irányelv a külső megjelenésre vonatkozó preferencia. Magyarán, melyik kutya cuki, melyik fejez ki valamit, ami erősíti a magunkról sugározni kívánt képet. Ami igazán számít, az a külső. Viszont a megjelenés nem minden.

Ha átgondolt döntés akarunk hozni, nagyon sok tényezőt kell figyelembe venni. Milyen és mekkora az élettér, ahová kerül? Rendelkezik-e korábbi tapasztalatokkal a család? Fajtától függően mennyi foglalkozást, gondozást igényel az adott egyed? Van-e már másik háziállat és mennyire jól szocializált? Képes lesz elfogadni az újonnan érkező „betolakodót”? Tovább bonyolódik a helyzet, ha gyerekünk is van. Ilyenkor ráadásként bekúszik a képbe egy kardinális tényező.

A gyerek mint környezeti tényező

Amikor valaki segítséget kér, hogy ki, milyen kutyát ajánl gyerek mellé, tényleg sok segítőkész válasz érkezik saját tapasztalatokra építkezve. Figyelmen kívül hagyva azt, hogy ahány ház, annyi szokás. És ahány ház, annyi gyerek.

A nagy általánosságban feltett kérdésre nagyon ritkán érkezik viszontkérdés, ami kicsit jobban megpiszkálná és felszínre hozná az adott családra vonatkozó tulajdonságokat. Azon belül is azokat, amelyek a gyerekre vagy a gyerekekre vonatkoznak.

Hány gyerek van, hány évesek? Nekik is kell majd foglalkozni az új jövevénnyel? Mennyire önállóak? Mennyire van meg bennük a felelősségtudat? Volt már korábban kutyájuk? Tudják azt, hogy vannak olyan dolgok, amelyekre egy kutya nem való, amit nem szabad vele csinálni? Képesek értelmezni valamelyest a kutya testbeszédét?

A kérdésekre adott válaszokkal először tisztában kell lennünk ahhoz, mielőtt elkezdenénk körbenézni, milyen kutyát is választunk.

Kabátot a gombhoz

Amikor sikeresen végiggondoltuk, hogy mi mint család milyenek vagyunk, és ezen belül sikeresen „leprofiloztuk” a legifjabb generációt is – annak minden hátulütőjével – akkor kell elmerengeni azon, hogy ebbe a képbe milyen temperamentumú négylábú illik. Inkább a gyermekünkre vonatkozó tulajdonságok azok, amelyek meghatározzák, hogy milyen kutyával lehet kialakítani egy harmonikus együttélést.

Aki kutya mellett nőtt fel, tudja jól, hogy mennyire csodálatos az így eltöltött gyermekkor. Számos kutatás tudományos alapokon bizonyította már jótékony szerepüket. Viszont azt se felejtsük el, hogy a statisztikák szerint a kutyaharapások nagy része háztartáson belül történik, elszenvedőik pedig kiskorúak. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a kutya-gyerek együttélést nem minden esetben sikerül hatékonyan összehozni.

Nincs igazán olyan, hogy gyerekbarát fajta, ahogy veszélyes kutyafajta sincs. Csak olyan egyedek vannak, amelyeket „máshogy” kell megközelíteni, nevelni és tartani. Nem minden fajta való mindenki számára. Nem csak az a kérdés, hogy milyen kutya való a gyerek mellé. Hanem hogy a gyerekek – nem általánosságban, hanem konkrétan azok, akikről az adott helyzetben szó van – milyen kutya számára felelnek meg.

(Képek: Getty Images Hungary)