Gyerekkorunk kapitális hazugsága: ezért nem nyomna le soha egy gyalogkakukk egy prérifarkast

Valószínűleg mindenki ismeri többé-kevésbé a hazánkban Kengyelfutó Gyalogkakukk (The Road Runner Show) néven futott, a Warner Bros. által gyártott rajzfilmsorozatot. Szereplői Vili, a prérifarkas (Wile E. Coyote), az éhező sivatagi lakos, és a Gyalogkakukk (Road Runner), a sivatag leggyorsabb madara. A sorozat központi eleme, hogy Vili korgó gyomorral üldözi a madarat annak reményében, hogy végre egyen egy jót, a hosszú lábú szárnyas azonban aljas módon nem csupán lehagyja őt, de elmésen Vili ellen fordítja a saját csapdáit is, melynek köszönhetően a kojot kikerülhetetlenül 8 napon túl gyógyuló sérüléseket szenved.

A mese szerint tehát nemcsak gyorsabb, de okosabb is a Kengyelfutó Gyalogkakukk a prérifarkasnál. Ó jaj, nagyon sok tisztáznivalónk van!

Itt megnézheted a sorozat első részét, hogy kicsit felelevenítsd a történetet; mindössze 3 perc: 

A Kengyelfutó Gyalogkakukk

A Kengyelfutó Gyalogkakukk a kaliforniai földikakukk megszemélyesítője, amely a madarak osztályába (Aves) és a kakukkfélék családjába (Cuculidae) tartozik, és valóban becézik nagy futókakukként vagy gyalogkakukként. Az Amerikai Egyesült Államok délnyugati részén és Mexikó északi részén őshonos, a Mojave-, a Sonora- és a Chihuaha-sivatagok bozótos-fás és ritka bozóterdős vidékein találkozhatsz vele.

A madár testhossza körülbelül 60 centiméter, nyakát futás közben kinyújtva tartja, akárcsak a mesebeli karakter. Ugyan röpképes, de csak rövidebb távon, nagyrészt a földön tölti idejét. Lábai erősek, a becslések szerint másodpercenként 12 lépést tesz, futni átlagosan 32, maximum 42 kilométer/órával tud. Ez a leggyorsabb futási sebesség, amelyet egy olyan madárnál mértek, amely repülni is tud, ám a teljesen röpképtelen strucc 60 kilométer/óra sebességét így is csak nagy jóindulattal közelíti meg.

És bizony, természetes ellenségei közé tartozik a prérifarkas is, a Cooper-héja és a rőtfarkú ölyv mellett.

Vili, a prérifarkas

A prérifarkas, vagy más néven a kojot az emlősök osztályába (Mammalia) és a kutyafélék családjába (Canidae) tartozó ragadozó. Eredetileg Észak-Amerika középső részén, valamint Mexikóban volt őshonos, ahol a prérin és a sivatagban élt. Ám olyan rendkívül alkalmazkodó és szapora faj, hogy az urbanizáció sem állította meg, és manapság már az egész földrészen jelen van, városi környezetben is előszeretettel portyázik. A mese megalkotásakor, a 40-es, 50-es években életterük még nem volt ilyen tág.

Vili karaktere remekül adja vissza a faj külső jellemzőit, munkálkodását tekintve azonban azt a benyomást kaphatjuk, hogy nem ő a legélesebb kés a fiókban. A valóságban azonban a prérifarkasok elmés és tehetséges hajtóvadászok, akik hasonló technikával dolgoznak, mint a falkavadász ebek, csak még ravaszabbak. Ebben a cikkünkben egy csokorra való érdekességet gyűjtöttünk össze ezekről a sok szempontból kártékony, de tagadhatatlanul csodás állatokról.

És amire mindenki vár! Tehát a prérifarkas nem csupán tehetséges vadász a valóságban, de gyors is. Egy felnőtt állat üldözéskor akár 56–69 kilométer/óra sebességgel is képes futni. Nemhogy a földikakukkot, de még egy átlagos 20 és 40 év közötti férfit is lefutna, annak sebessége ugyanis sprint esetében körülbelül 24 kilométer/óra. Usain Boltnak, a világ leggyorsabb emberének top sebessége 43,99 kilométer/órában csúcsosodott ki egy 2011-ben, Belgiumban megrendezett verseny során 100 méteren, a 67,13 méternél. Ezen a ponton pedig csak reméljük, hogy te is annyira szereted az adatokat, mint mi. Ha másra nem, hát arra legalább jó volt ez az összehasonlítás, hogy ha Amerikában jársz, és szembe találod magad egy kojottal, ne fuss el, mert esélyed sincs! Bár egyébként sem jellemző rájuk, hogy emberre támadnának.

A Kengyelfutó Gyalogkakukk és a prérifarkas esete a valóságban

Nos, mindezek után hozunk egy olyan valóságban is megtörtént esetet, ahol egy élelmes földikakukk valóban túljárt egy kojot eszén. A lenti felvételt Michael Bogan biológus rögzítette az arizonai Tucsonban (USA). A távolban egy prérifarkas alacsony sebességgel üldözőbe vett egy földikakukkot, majd a rajzfilmhez hasonlóan láthatjuk, hogy ez a szárnyas is egy trükkhöz folyamodott. Bár sokkal humánusabbhoz, mint a Gyalogkakukk – semmi TNT. Vili öröksége él, és velünk van! (Azért azt nem bírjuk ki, hogy meg ne említsük, hogy a ragadozó egyértelműen észrevette a biológust, többször felé is tekintett, így elképzelhető, hogy emiatt volt dekoncentrált.)