Mesterségük címere: álomkutya – a golden és a labrador retriever

Mindkét brit fajta kiváltképpen barátságos és alkalmazkodó. Mindamellett, hogy munkájukat tökéletesen végzik, fantasztikusan értelmes és emberközpontú jellemüknek köszönhetően számos területen megállják a helyüket.

Összehasonlító cikkünkben a világ legnépszerűbb két kutyafajtáját veszünk górcső alá, akik több tekintetben is rendkívül hasonlóak. Tökéletes segítő-, terápiás és családi ebek, akik kedvességükkel és intelligenciájukkal bárkit levesznek a lábáról. Kiváló társak, minden percben készen állnak egy új feladatra. Lássuk, hogyan tehetünk különbséget a golden és a labrador retriever között.

A golden és a labrador retriever eredete

A golden retriever kifejlesztése és tökéletesítése Sir Dudley Marjoribanks üzletember nevéhez fűződik, aki Viktória királynő uralkodása idején fejlesztette ki a fajtát a Skót-felföldön. Az 1840 és 1890 közötti 50 év során Sir Dudley gondosan vezetett feljegyzéseket az általa végzett lépésekről azzal a céllal, hogy megalkossa és dokumentálja az ideális vadászkutyát a felföldön elterülő, Guisachan nevű birtokán. Olyan kutyát akart, amely az esős éghajlatnak és a zord terepnek is ellenáll, ezért „sárga retrieverét” kereszteztette egy mára kihalt fajtával, a Tweed Water spániellel, valamint ír szettert és a vérebet is bevezetett a keverékbe. Ebből aztán több generációval később megszületett a golden retriever. A fajta először 1908-ban tűnt fel egy brit kutyakiállításon; a sportvadászok nagyra értékelték a hasznosságát és a sokoldalúságát, míg a kiállítások szerelmesei ellágyultak a gyönyörű megjelenéstől. A Brit Kennel Klub 1913-ban, az FCI pedig 1954-ben ismerte el a golden retrievert önálló fajtaként.

A labrador retriever Új-Fundland partjairól származik, ahol hosszú ideig kacsavadászként és halásztársként tartottak. A fajta népszerűsége az 1800-as évek elején kezdett felfelé ívelni, amikor angol nemesek Kanadába látogatva felfigyeltek ezekre a kutyákra, majd néhány kiválasztott példánnyal együtt tértek vissza hazájukba. A 19. század második felében brit tenyésztők finomították és szabványosították a fajtát. Őshazájukban a labradorok gyakran halászhajókon dolgoztak, hogy a hálóból kiszabadult halakat visszahozzák. Ennek megfelelően a retrieverösztön mellett a kutyának olyan szőrzetre volt szüksége, amely alkalmas a hideg észak-atlanti vizekhez. A Brit Kennel Klub 1903-ban, az FCI pedig a golden retrieverhez hasonlóan 1954-ben ismerte el hivatalos fajtaként.

Megjelenésük

Mindkét fajta erős testfelépítésű, a golden retriever marmagassága nemtől függően 51–61 cm, míg a labrador esetében 54–57 cm. Testsúlyukat tekintve sincsenek nagy különbségek; aranyszínű barátunk testsúlya 30 kg körül mozog, míg a labrador átlagosan 30–35 kg lehet. Míg a labrador lehet barna, fekete és sárga, addig a golden retriever kizárólag az arany- és a krémszínek árnyalataiban pompázhat. A golden esetében a szőrzet lehet sima vagy hullámos, de sohasem göndör, aljszőrzete vízhatlan. A labrador bundája rövid és vastag, mindig egyenes, tapintásra kemény. Az ő aljszőrzete is vízhatlan. Füleik megjelenése rendkívül hasonló; közepes nagyságúak, a fejre simulnak, valamint lefelé lógnak. A labrador fülei magasabban tűzöttek. Várható élettartamuk is hasonló, az golden retriever esetében 11–12 év, a labrador retriever pedig 10–12 évig teheti boldoggá gazdáját. 

Jellemük

Jellemüket tekintve elmondhatjuk, hogy rendkívül intelligens, emberközpontú és energikus fajták. Imádnak mozogni, kalandozni; szeretik a vizet, és tökéletes társak a kutyás sportokban is. Lehet az akár dog dancing, agility, frizbi, de csupán a rendszeres úszás is. Alapvetően munkaszerető, szolgálatra kész ebek; legtöbbször vadász-, segítő-, vagy terápiás kutyaként alkalmazzák őket, de családi kedvencként is fantasztikusak lehetnek, ha megfelelő hangsúlyt fektet a gazda mind a mentális, mind a fizikális lefárasztásukra. A gazdik örömére szófogadó, könnyen tanítható ebek. Mindkét fajta ragaszkodó, éppen ezért gazdája közelsége létfontosságú számára. Állandó jókedvükkel rengeteg örömöt hozhatnak az ember életébe.

Ideális környezet

Nagyon jól alkalmazkodnak minden élethelyzethez, így lakásban is tarthatók. Azonban ilyen esetben gondoskodnunk kell arról, hogy mozgásigényüket kielégítsük, valamint mentálisan is lefárasszuk őket. Egyik fajtának sem lesz elég napi egy hosszabb séta. Mivel vadászatra és munkára lettek tenyésztve, a mozgás és a feladatok iránti vágy a vérükben van. Emiatt fontos, hogy a velük töltött időben lássuk el őket megoldandó feladatokkal. Semmiképpen ne tartsuk őket kennelben, hisz embercentrikusak, így nagyon rosszul viselik a magányt és a bezártságot.

Ápolásuk

A golden retriever bundája rendszeres ápolást igényel, ugyanis az évi két, nagyobb vedlés mellett folyamatosan hullatja a szőrét. Hetente egy-két alkalommal mindenképpen fésüljük át, és csomómentesítsük.

A labradorok szőrzetét könnyű ápolni; heti egy alkalommal ajánlott átfésülni, a vedlési időszakban akár többször is. Vágni egyáltalán nem szükséges, ez akár tönkre is teheti az eb bundáját.