Miért a legbújósabb állat a kutya? Japán kutatók jöttek rá, milyen génmutáció okozza a viselkedést
2022. szeptember 6 - Képek: Getty Images Hungary
2022. szeptember 6 - Képek: Getty Images Hungary
A kutya volt az első háziasított állat, és ahogy gyakran mondjuk, ő lett az ember legjobb barátja. De vajon miért? A kutatók ősi kutyafajtákat vizsgáltak, hogy rájöjjenek a válaszra.
A háziasítás során a kutyák temperamentuma, viselkedése és kognitív képességei is sokat változtak. Japán kutatók azt vizsgálták, miként zajlott ez a folyamat, és mitől lett a legbújósabb állat a kutya?
A kutyát több tízezer évvel ezelőtt háziasították. Ebben a folyamatban a vadon élő állatok tulajdonságai rengeteget változtak, mégpedig azért, hogy minél hasznosabbá váljanak az ember számára. Ma már több száz kutyafajtát ismerünk, de nem volt mindig ilyen sokfajta eb, és bizony az ősi és a később kialakult fajták között markáns különbségek vannak. Legalábbis japán kutatók erre jutottak a vizsgálódásaik során.
A kutyák már hosszú évszázadok óta szorosan kötődnek hozzánk. A tudósok feltételezték, hogy ez, valamint fizikai tulajdonságaik, viselkedésük és társas kapcsolataik milyensége is közrejátszott a domesztikációjukban.
A kutyák és a farkasok viselkedését összehasonlító kutatások kimutatták, hogy a kutyák kevésbé kerülik az embert, és barátságosabbak vele, ha már valamennyire ismerik, ellentétben a farkasokkal, akiknél az ismerősség nem befolyásoló tényező.
Ezen túlmenően a kutyák jobban megértik az emberi kommunikációját, mint őseik. Emellett az ebek szociálisan kötődnek hozzánk.
Bár a háziasítás oka továbbra is tisztázatlan a tudósok előtt, annyi bizonyos, hogy fentebb említett pozitív tulajdonságok – az alkalmazkodókészség, az engedelmesség, a szociális kapcsolat kialakításának képessége – fontos tényezők voltak, hiszen ezek tették lehetővé, hogy az állatok beilleszkedjenek az emberek közösségébe.
Az állatok viselkedését, különösen a társas kapcsolatok során tapasztaltakat az agyban lévő különféle hormonok működése befolyásolja. Ilyenek például a glükokortikoidok, amelyek kapcsolatban állnak a szorongó viselkedéssel és a szociális távolságtartással
A glükokortikoidok a kortikoszteroidok, azon belül pedig a szteroidhormonok osztályába tartoznak. Köztük fontos szerepet tölt be a kortizon. A kortizon a gerincesek mellékvesekérgében termelődő szteroid hormon, hidrokortizon néven is ismert. Néhány más hormonnal együtt ez is úgynevezett stresszhormon.
Nagyon leegyszerűsítve a kortizon a következő mechanizmus alapján „dolgozik”: veszély eseten a mellékvesekéreg fokozott mennyiségben választ ki olyan stresszhormonokat, mint az adrenalin, a noradrenalin és a kortizon, mert ezek arra szolgálnak, hogy ellássák a szervezetet a várható testi megterheléshez szükséges cukorral és zsírral. Ilyen esetekben a szervezet a túlélés érdekében mindent háttérbe szorít.
A glükokortikoidok háziasítási folyamatban betöltött szerepét számos kutatás vizsgálta. Az egyik közülük az ezüstrókák háziasítási kísérlete volt. Ennek során a rókákat szelektíven tenyésztették az emberekkel szemben mutatott kevésbé agresszív viselkedés, illetve kisebb mértékű félelemérzet szempontjából. Ezek a példányok alacsonyabb kortizolszintet mutattak. Nekik a felfedezési vágyuk is nagyobb volt, mint társaiké, és toleránsabbak is voltak.
Egy másik jelentős hormon az oxitocin. Köztudott, hogy ez a hormon fontos szerepet tölt be az anya és a gyermek közti, vagy a párkapcsolaton belüli kötődés kialakulásában. Az oxitocin szerepét a fajok közti kötődés szempontjából is vizsgálták, beleértve a kutyák és emberek közötti kapcsolatokat is.
Ennek eredményeképp arra jutottak, hogy ez a hormon képessé teszi a kutyákat arra, hogy reagáljanak az ember szociális jelzéseire, például a mutogatásra. Emellett a kutatók a vizsgálatok során rájöttek, hogy az oxitocin receptor gén nagy eltérést mutat a különböző fajtájú fajtatiszta kutyák, a szabadon élő kutyapopulációk, a farkas alfajok és az aranysakálok között. Ez arra utal, hogy ez a gén célgén lehetett a háziasítás során.
A kutyafajták között számos különbség tapasztalható: érzelmesség, aktivitás, problémamegoldás, az emberi közeledésre adott reakciók, a képezhetőség, valamint az emberi kommunikációs jelek megértésének képességében is különböznek.
Ebből kiindulva a tudósok feltételezték, hogy a kutyák háziasítása során genetikai változásoknak kellett végbemenniük, aminek nyoma van a különböző kutyafajták történetében. Két szakaszra bontották a domesztikációs folyamat: az első, amikor a farkasból kialakult a kutya, míg a második a mai modern kutyafajták kialakulása.
A kutatók összetett vizsgálatokat végeztek ősi és később kialakult kutyafajták bevonásával, fókuszálva a genetikai változásokra, valamint a viselkedésbeli különbségekre. Utóbbi esetben az állatoknak olyan feladatokat kellett megoldaniuk, amelyekhez elengedhetetlen volt a feladatvezető ember arcába nézni, valamint követni az utasításait.
Úgy találták, hogy az ősi fajták kevésbé vették fel a kontaktust az emberrel, és a parancsoknak is kisebb mértékben tettek eleget. Ezen felül kevésbé ragaszkodóak voltak, mint a fiatalabb kutyafajták. Azonban a félelemérzet és az agresszivitás tekintetében nem tapasztaltak különösebb eltérést a két csoport között.
A háziasítás folyamatának kezdetét tekintve a jelenlegi álláspont az, hogy anno a farkasok azon egyedei, amelyeknek alacsony volt a félelem- illetve agressziószintje, elkezdtek közeledni az emberekhez.
A rókákkal végzett kutatások során megpróbálták lemásolni ezt a folyamatot. Viszonylag rövid idő – 40 év – alatt eljutottak arra szintre, hogy a kevésbé agresszív, és nem annyira félős rókák jobban tudták követni az emberi utasításokat.
Mivel a farkas és a róka különböző fajok, ezek az eredmények nem használhatók közvetlen összehasonlításra a kutyák domesztikációjára vonatkozóan, ugyanakkor mégis arra engednek következtetni, hogy a kutyák már a háziasítás korai szakaszában megtanulták megérteni az emberek parancsszavait.
Az ősi kutyafajták gyengébben kötődtek az emberhez, de már ők is tudtak kommunikálni velük. A kutyák további genetikai vizsgálatai pedig azt mutatják, hogy a háziasítás folyamata során egyes gének háttérbe szorultak, míg mások felerősödtek – annak függvényében, hogy mire volt szükség az emberrel való együttéléshez.
A japán tudósok a kutatást összegezve arra a megállapításra jutottak, hogy a háziasítás során a kortizoltermelést befolyásoló MC2R gén mutálódhatott már az állatok korai domesztikációs folyamatában.
Így a „harcolj vagy menekülj”-reakciót felváltotta a tolerancia, és a félelemmentes együttélés. Mindebben a csökkent kortizolszint mellett az emelkedett oxitocinszintnek is nagy szerepe lehetett.
Kövess minket!
facebook instagram youtube spotifyKapcsolódó cikkek