Kétarcú kutyák, meghökkentő mintázatok: mozaikosság és a kimérák

Néhány kutya igazán különleges kinézettel van megáldva; mintha azt arcukat középen elválasztották volna. Ennek az érdekes megjelenésnek pedig genetikai oka van.

Minden kutya szép, ám vannak kifejezetten különleges megjelenésű ebek, akikről nehéz levenni a tekintetünket. Annyira szokatlan és érdekes a kinézetük, hogy magára vonja a figyelmet, még messziről is. A kétarcú kutyák furcsa esztétikája mögött pedig egy nem mindennapi diagnózis áll; okát a genetikában kereshetjük. Amikor az eb külleme azt az érzést kelti bennünk, mintha a jószág több kutyából lenne összerakva, valószínű, hogy mozaikosságról, vagy ritkább esetben kimérizmusról van szó.

A mozaikosság és a kimérák

Mindkét állapot genetikai elváltozás eredménye. Ezekben az esetekben kettő vagy több genetikailag eltérő sejt egyaránt megtalálható egy kutyában. Ahhoz, hogy megértsük, hogy ez hogyan történhet, fontos, hogy tudjunk egy keveset a genetikáról. A genetikai mozaikosság lényegét és a hátterét jól összefoglalja a következő leírás az Egészségvonal oldaláról:

Minden élőlény, így az ember meghatározója is genetikai állománya (genom), amelyet a sejtek magjában található DNS hordoz. Az egyénre jellemző genetikai állomány a petesejt és a sperma örökítőanyagából áll össze. Amikor a petesejt a megtermékenyülés után osztódni kezd, a sejtben lévő 46 (23 pár) kromoszóma megduplázódik, majd feleződve a két sejtbe kerül, így lesz ismét 46 darab. Az új sejtek tehát mind ugyanazt az örökítőanyagot, 23 pár, összesen 46 darab kromoszómát tartalmazzák. Egyes esetekben a folyamat zavart szenved; ilyenkor számban vagy minőségben különböző kromoszómák kerülnek az új sejtbe. A genetikai mutációk következtében is előfordulnak változások az örökítőanyagban, ez is az eredetitől különböző genetikai információkat eredményez egyes sejtekben. A nem tökéletes sejtek egy része elpusztul, más részük viszont életben marad, úgynevezett mozaikként.

Mozaikosság

A mozaikosság tehát azt jelenti, hogy egy egyednek kettő vagy több különböző sejtpopulációja van. Ez a genetikai elváltozás egy sejten belül kezdődik, az érintett embrió korában, az anyaméhben. Az az egy megváltozott sejt pedig osztódik, és attól függően változik az így kialakult sejtek száma, hogy az egyedfejlődés melyik szakaszában történt a mutáció. Két típusú mozaikosságot különböztetnek meg (a mutációk csoportosítása alapján): szomatikus (testi), illetve csíravonal (öröklődő). Utóbbinál nem az adott egyedet érinti a mozaikosság, hanem az utódját. A szomatikus mozaikosság viszont azt az állatot érinti, akinél megtörtént az elváltozás még embrió korában.

Bármennyire bonyolultnak is hangzik, mozaikos kutyával nagy valószínűséggel mindenki találkozott már. A merle mintázat például gyakran mozaikosság eredménye. Fontos, hogy megkülönböztessük a mozaikosságot a vitiligótól, amiről ebben a cikkünkben írunk részletesebben.

Kimérizmus

A kimérizmus egy ritkább mutáció, bár a mikorokimérizmus jelensége ezt megcáfolja. Egyes felosztások szerint ez a genetikai mozaikosság azon alcsoportja, amibe a három vagy több genetikai állománnyal rendelkező egyedek tartoznak.

Megkülönböztetünk elsődleges vagy másodlagos kimérákat. Az elsődleges kiméráknál az egyik leggyakoribb oka az állapotnak, hogy a fejlődés korai szakaszában két embrió összeolvad. Ha csak részlegesen olvadnak össze, akkor megtörténhet, hogy nem keverednek össze eléggé a sejtek, és bizonyos területeken csak az egyik vagy csak a másik embrió sejtjei vannak. Ez a változat igazán különleges mintázatokat hozhat létre: gyakori a felemás arc, ami olyan hatást kelt, mintha két fél kutyát raktak volna egybe.

Gyakori okozója a kimérizmusnak a polispermia, ami azt jelenti, hogy a petesejtet kettő vagy annál több ondósejt termékenyítette meg. Itt jöhet szóba például, hogy nem csak egy apja van az egyednek. A másodlagos kimérák nem az egyedfejlődés kezdetén, hanem valamely későbbi szakaszban kapják meg a bónuszsejteket, amik lehetnek az édesanya sejtjei, vagy éppen az ikertestvéré. (Bárhogyan is, a méhlepény véredényein keresztül jut hozzájuk.)

Jelent-e valamilyen hátrányt az érdekes mintázat

Bár elsőre viszonylag nehezen emészthető a genetikai mozaikosság, a lényeg mindenképpen az, hogy a furcsa színezetnek megvan az oka, viszont a következménye is. A mozaikossághoz általában nem szoktak hozzákötni negatívumokat, legalábbis az állatoknál még nem figyelték meg őket. (Az embereknél számos szindrómát kapcsolnak hozzá.) A kimérák egy kicsit speciálisabb helyzetben vannak, náluk gyakori lehet, hogy különböző autoimmun betegségek alakulnak ki, és a testük megtámadja az idegennek vélt sejteket. Ennek ellenére a legtöbbször egészséges életet élhetnek a furcsa mintázatú ebek is, legalább annyira, mint „normális” társaik.