Ezekkel a szokásokkal őrjítenek meg másokat a gazdik

Van egy kutyám, és imádom, de azzal is tisztában vagyok, hogy nekünk, kutyatulajdonosoknak is nagyon sok dühítő, vagy esetleg a nem kutyások által nem igazán értett szokásunk van. Az alábbi cikkben összeszedtem ezeket.

Amikor póráz nélkül sétáltatnak a gazdik

Alapvetően frászban voltam gazdiként, hogyha póráz nélkül próbáltam sétáltatni a kutyámat, pedig nem nagyon távolodott el tőlem. De azt is tudom, hogy ha talál valamilyen érdekes szagot, mondjuk egy sünét, akkor se hall, se lát, és követi a környezetére nem is figyelve. Így maradtunk a hosszú póráznál, ha olyan helyen járunk, ahol nagyobb teret engedhetek neki. De kutyásként is irritál, amikor valaki úgy sétáltat, hogy totálisan behívhatatlan a kutyája, még sincs rajta póráz. Illetve a kutyák hoznak önálló döntéseket. Bármelyik kutyának, legyen az bármilyen jól kiképzett, adódhat olyan pillanata, amikor nem engedelmeskedik. Ez odavezethet, hogy elüti egy autó, ráugrik valakire, és megijeszti, vagy odafut egy olyan kutyához, amelyik ezt nem díjazza, és összekapnak. A pórázon tartást nemcsak törvény mondja ki, hanem a háziállat jóllétét és biztonságát is szolgálja.

Telefonálás sétáltatás közben

A multitasking nagyon hasznos tud lenni, de nem mindenki alkalmas rá. Megtörtént szitu, amikor a saját kutyámat sétáltattam, odaszaladt hozzá egy yorkie egy 8 méteresre engedett flexi pórázon. Szerencsére barátságos volt, de körbeszaladta az én kutyámat, rátekerve a lábaira a vékony anyagot, ami súlyos sérüléseket tud ám okozni, ahogy a bőrbe vág. Természetesen a gazdi pár méterrel arrébb telefonált, oda se figyelve. Nyilván nem tudtam se a nő, se a kutya nevét. Már éppen azon filóztam, hogy lecsatolom a yorkie-t a pórázról. Egy kézzel kiszabadítom a kutyám, a másikkal pedig a nyakörvénél fogva próbálok meg ott tartani egy idegen kutyát, amikor végre hajlandó volt észrevenni a gazdája, hogy az ő figyelmét próbálom felkelteni.

A kutya emberként kezelése

Teljes mértékig családtag a kutyám, de attól még kutya, és nem ember. Teljesen máshogy gondolkodik, más szükségletei vannak. Ezért se szeretem soha, amikor más kutyások viselkednek vele úgy, mintha a gyermekem lenne. A kutyám, nem a gyermekem, és ez mindkettőnknek így tökéletes. Nem úgy kezelem, mint egy gyereket, mert ő egy kutya. Arra van szüksége, hogy kutyaként kezeljék, és kutyaként szeressék.

Annak nem megértése, hogy van, aki fél a kutyáktól

Számomra is furcsa, hogyha valaki nem szereti a kutyákat. Rengeteget járjuk együtt a várost, általában sikere van, de azért akadnak olyanok, akik nem kedvelik a kutyákat, így rájuk nem is kell ráerőltetni a társaságát. Nyilván vannak szituációk, amikor nem egyszerű távol tartani egy kutyát a többi embertől, például egy buszon. De mondjuk, a liftnél illik megkérdezni, hogy a már bent levőket nem zavarja-e az eb, ha igen, akkor megvárni, míg ők elmennek vele, majd újrahívni a liftet.

„Barátságos” vagy „Nem bánt” kiabálása gazdiként

Szintén a póráz nélküli sétáltatással függ össze az a szituáció, amikor fut feléd egy idegen kutya, a gazdája pedig méterekkel lemaradva kiabálja neked oda, hogy „barátságos”. Vagy az én személyes kedvencem: „nem bánt, csak a hangja nagy”, és fut feléd Fifike habzó szájjal hörögve, ugatva, hát oké… Szintén itt is elmondható, hogy van, aki fél a kutyáktól. Van olyan is, hogy valaki másnak viszont nem barátságos a kutyája. Vagy csak szimplán stresszel, amikor ráront egy másik, míg ő pórázon, lényegében csapdába esve, várja a megérkezését.

A reaktív kutyák nem kezelése

Előfordul, hogy egy kutya agresszív, és nekik is kell egy szerető gazdi. Abszolút csodálom azokat, akik időt és energiát nem kímélve magukhoz vesznek egy kutyát, akivel rengeteget kell dolgozni azon, hogy lelkileg rendbe jöjjön, összeszokjon más kutyákkal. Azonban sajnos vannak olyan kutyatulajdonosok, akik nem tesznek semmit, ha kutyájuk reaktív. Ilyenkor nekem kell megjegyeznem, hogy „igen, az a kutya múltkor majdnem leharapta az enyém orrát”, és átmennem a másik oldalra, hogy ne találkozzanak. A másik kedvencem, ez inkább a kis testűekre jellemző, amikor Fifike megőrül a póráz végén, annyira szeretne támadni, de gazdája csak nevet. Mert nekem nagy testű kutyám van, úgysem tehet benne kárt, és sokszor elhangzik a mondat: „egyben lenyel”. Nem, nem fogja lenyelni, ellenben a tiéd simán belekaphat a lábába vagy az orrába.