Nem minden kutyát lehet gazdásítani, de máshogy is segíthetsz – egy önkéntes tanácsai

Esti időpontot beszélünk meg a telefonos interjúhoz Kehidai Andreával, akit most a munka hosszabb időre külföldre szólított szeretett állataitól. Andi hosszú évek óta elkötelezett önkéntese a Pécs-somogyi Misina Természet és Állatvédő Egyesületnek.

Értékes tapasztalatokat osztott meg arról, miért és hogyan érdemes önkénteskedni, és miként tehetünk igazán jót a menhelyen élő állatokkal. Arra is kitért, milyen esetben nem az az elsődleges cél, hogy gazdát találjanak egy-egy kutyának.

Minden egy kóbor vizslával kezdődött

Andi Egészen pontosan 5 éve, 2019 októberében került kapcsolatba a szervezettel. Éppen hazafelé tartott, amikor a Pécs–Orfű útszakaszon egy csontsovány vizslára lett figyelmes az egyik buszmegállóban. Kérdésére a helyiek elmondták, hogy a csupa bolha kutya már régóta az utcákat járja. Szervezkedésbe kezdett, és elkezdte hívogatni a környékbeli állatvédőket. Végül a Misinánál járt sikerrel, ahol fogadták is őket.

Amikor a páros megérkezett a menhelyre, Andi megdöbbenve látta, milyen sokan vittek be aznap kutyát. Szerencsére hamar kiderült, hogy nem ennyi újoncról van szó, hanem hétvége lévén éppen önkéntes kutyasétáltatás zajlik. Ilyenkor a vállalkozó szellemű látogatók viszik el egy körre a menhely lakóit.

Az újdonsült állatmentőnek ez olyannyira megtetszett, hogy elhatározta, ő is csatlakozik. A lelkesedése pedig azóta is töretlen, sőt, számos új kezdeményezéssel sikerült segítenie a hontalan állatokon.

40 kiló görögdinnyével érkezett

Egy alkalommal útközben betért egy zöldségeshez, ahol szóba elegyedett a tulajdonossal. A jólelkű árus kapva kapott a lehetőségen, és felajánlotta, hogy a megmaradt árut innentől mindig elküldi az állatoknak. Mivel a Misina nem pusztán menhely, hanem természetvédelmi egyesület is, így védenceik között

a kutyák mellett lovak, pónik, szamarak, nyulak, kecskék, birkák, sőt szürke szarvasmarha (nevezetesen Busa), vízibivaly (Hermina), de még vaddisznó (Fifi) és vietnámi malac is előfordul.

Mint Andi felidézte, a hálás állatsereglet idővel a kocsi hangját is megismerte, úgy várta a friss szállítmányt.

Ami mindig igen bőséges; volt olyan alkalom, hogy 40 kilogramm görögdinnye érkezett frissítőül.

Ez a jószívű adomány azóta is folyamatos, köszönhetően azoknak a szintén önkéntes segítőknek, akik átvették tőle a stafétát.

12 kutyának sikerült otthont találnia

Amellett, hogy évek óta részt vesz a menhelyi állatok életében, eddig összesen tizenkét kutyának sikerült gazdát találnia a közbenjárásával. A közösségi médiában közzétett posztok megosztása mellett a beszélgetések és az élő kapcsolatépítés is nagyon fontos szerepet játszottak mindebben.

A négylábúak közül több külföldre, Németországba került, ahol az egyesület német partnerszervezetét is volt szerencséje meglátogatni. Ez is segített a kapcsolatok kiépítésében. Egyes kutyákat a helyi egyetemen tanuló külföldi diákok fogadták örökbe. Egy perzsa testvérpár ma már Jordániában gondozza pécsi kedvencét. De került ki kutya Lipcsébe is.

Ami lényeges az örökbefogadást megelőzően, az az ismerkedés és az informálódás. A gondozók tapasztalatai elengedhetetlenül fontosak, ezeken felül a személyes élmények segítenek felelős döntést hozni.

Ugyanakkor a sokat látott önkéntes fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy nem minden esetben a gazdásodás a cél. Miként rámutatott, egyes idős vagy traumatizált, nehezen alkalmazkodó állatok nem biztos, hogy boldogulni tudnának egy teljesen új környezetben. Így mindig mérlegelni kell, és megesik, hogy néha más módokon – például az említett sétáltatással – tehetjük a legjobbat az adott kutyával.

Akik mellett elmegy a szerencse

Azonban van, hogy egy-egy kutya a kora vagy a külleme miatt „ragad bent”. Ezek az idősebb és/vagy öregebb kutyák kevésbé vonzóak a leendő állattartók számára, azonban sok esetben igazi drágakövek, akik beragyogják az új gazdi életét.

Andi jelenlegi szíve csücske Foltos, egy „kis öreg mamuska”. A 15 éves kutya immár 9 éve él a menhelyen; ő is egy olyan kutya, aki mellett – ahogy fogalmazott –, elment a szerencse. Ám ennek ellenére Folti megőrizte bizalmát és életvidámságát. Éppen ezért minden séta után borzasztóan nehéz volt búcsút vennie tőle, és a kaputól visszapillantva látni a kennel mögül őt követő, reményteli szemeket.

Folti egy staffordshire-keverék, aki a macskákat leszámítva mindenkivel jól kijön. Szellemileg friss, roppant intelligens, de az ízületei már elárulják a korát, így neki már egy lakás lenne az ideális. Egy ilyen koros kutya ha valami oknál fogva mégis visszakerülne a menhelyre, az hatalmas traumát jelentene a számára. Nem is beszélve az újbóli kötelező karanténról, ami szintén megviselné az állatot.

„Én misinás önkéntes vagyok”

Andi elárulta, hogy bár sok külföldi menhelyen járt, amik nagyon korszerűek voltak, egyik sem ragadta úgy el, mint a Misina a maga természeti adottságaival és különleges atmoszférájával. Miként fogalmazott a Mecsek, a rengeteg zöld feltölti a városi embert. Ezenkívül is számos érvet sorakoztatott fel, miért éri meg önkénteskedni.

Ahogy rámutatott, az ember sose tudhatja, mekkora örömet okoz egy gyakran sok rosszat megélt négylábúnak.

Vannak olyan sétáltatók, akik 10-11 éve ide járnak sétáltatni hidegben-melegben egyaránt, egyesek közülük busszal

– tudtuk meg.

A séták és az együttlét ezenfelül a kutyák szocializációjában is fontos szerepet játszik, ami pedig megkönnyíti a gazdára találást.