Miért éreznek a gazdik bűntudatot?

A kutyatartás számos felelősséggel jár, viszont néha többet foglalkozunk azzal, hogy mit nem tudunk megadni kedvencünket mint azzal, amit igen. Akit érdekel kedvence jólléte, és komolyan veszi az állattartást, az legtöbbször megadja neki azt, amire szüksége van.

Mindig arról beszélünk, hogy mit kell tenni annak érdekében, hogy kedvencünk teljes és egészséges életet éljen. „Napi ennyiszer és ilyen hosszan kell vele foglalkozni”, „naponta ennyi jutalomfalatot lehet adni kutyánknak, és ilyen minőségű legyen”, és a többi. És ezek fontos információk is, főleg azoknak, akik kezdő kutyatartók, és szeretnének felelősségteljes gazdivá válni. De egy idő után a sok „kell” nagyon megterhelő lehet azok számára, akik mindent megtesznek, amit tudnak, és még mindig vannak követelmények, amiknek úgy érzik, hogy nem tudnak eleget tenni. Hiszen ahhoz, hogy jó életet biztosítsunk kedvencünknek, dolgozni is kell, és nem mindenkinek van lehetősége otthonról munkát vállalni. Ilyenkor megjelenhet a bűntudat, pontosabban az állattartók bűntudata, amikor úgy érzik, hogy nem adnak elég figyelmet, teret, szeretetet, időt stb. a kutyájuknak. Ez sokak szerint egyébként majdnem olyan, mint a szülői bűntudat, ami nem is csoda, hiszen nagyon sok gazda családtagnak tekinti kedvencét.

Miért érezhetünk bűntudatot?

Egy 2021-es kérdőívben azt vizsgálták, hogy mennyire gyakori jelenség az állattartók körében az, hogy bűntudatot éreznek kedvencükkel kapcsolatban, valamilyen területen. A válaszadók 56 százaléka bizonyította, hogy igen gyakori. A bűntudatot érzők számai a következőképpen alakultak:

• 59 százalékuk úgy érzi, hogy nem tölt elég időt kedvencével.
• Sokuk bűntudatot érez akkor, amikor hazudik kedvencének.
• 43 százalékuk akkor (is) bűntudatot érez, amikor hazudik arról kedvencének, hogy miért kell abbahagyni a játékot, vagy visszatérni a sétáról.
• Több, mint a fele a válaszadóknak bűntudatot érez, amikor nem viszi ki kedvencét rossz időben, vagy leküldi kisállatát a kanapéról, ágyról.
• 58 százalékuk bűntudatot érez, amikor kedvencükre költenek kompenzálás képpen. Akkor is, ha túl sokat költenek rá, és akkor is, ha túl keveset.

További kutatásokból kiderül, hogy az állattartással kapcsolatos bűntudat sokaknál nagyon hasonló mintázatot mutat. Hal Herzog a következő okokat emelte ki:

• A gazdinak el kell mennie otthonról (például a munkába).
• Kevés (aktívan) együtt töltött idő (például, ha aznap éppen nincs energiája a gazdinak elég időt töltenie a kutyájával).
• A kutya fizikai egészsége (például, ha aznap nem tudta elvinni kedvencét futni, vagy a kutyafuttatóba).
• A gazdi egyedül hagyja a kutyáját.

Hogyan próbálunk kompenzálni?

Sokan azzal próbálnak kompenzálni, hogy nem mennek el társasági összejövetelekre (nem csak egyszer-kétszer hagyják ki, hanem rendszeresen lemondják a találkozókat). Mások úgy próbálják legyűrni ezt a kellemetlen érzést, hogy még több figyelmet fordítanak kedvencünkre. Ez azért többünknek ismerős lehet. Szuperhosszú sétákra visszük vagy éppen maximalizáljuk a napi kimenetelek számát, esetleg több jutalomfalatot adunk a kelleténél, vagy minden szabad pillanatunkban elárasztjuk kutyánkat simogatással. Félreértés ne essék, ezek nem feltétlenül rossz dolgok, hiszen, ha így fejezzük ki a szeretetünket kedvencünk felé, akkor nem lesz baj egy-egy hosszú sétából, vagy egy-két szem plusz jutalomfalatból. Itt a motiváció az, ami megkérdőjelezhető. Ne azért foglalkozzunk kedvencünkkel, mert bűntudatot érzünk amiatt, mert otthon hagytuk 8 órán keresztül. A közösen töltött idő legyen beépítve a mindennapokba.

Természetes, hogy felelősséget érzünk kutyánk jóllétéért, és emiatt megpróbálunk túlteljesíteni, de a kevesebb néha több. Dr. Sarah Machell ezt így fejezi ki:

Hasznos a szabályokat a helyükön tartani, így (az állatod) nem zavarodik bele abba, hogy hogyan szeretnéd, hogy viselkedjen.

Természetesen nem lehet minden életmódhoz hozzáigazítani az állattartást, de a legtöbbe beleépíthető. Fontos megjegyezni, hogy nem minden kutyának kell ugyan annyi mozgás, ugyan annyi figyelem. Érdemes utánanézni, hogy egyes kutyafajtáknak milyen igényei vannak, még akkor is, ha keverékünk van, de van tippünk, hogy mi lehet benne (a legjobb, ha ezt még azelőtt tesszük, mielőtt hozzánk kerül az eb). Így össze tudjuk egyeztetni, hogy nekünk mire van időnk és energiánk és, hogy választott négylábúnak mire van szüksége. Nincs egy recept, ami mindenkinek beválik. A kutyatartás egyik fontos része, hogy kiismerjük kedvencünket, és kialakítsunk vele egy kapcsolatot. Amíg ezt a kapcsolatot ápoljuk, és odafigyelünk arra, hogy mire van szüksége, addig nem érdemes bűntudatot érezni néhány egyedül töltött óra miatt.