„Az emberek nem ismerik a farkasokat” – Gayler Krisztina farkasfigyelővel beszélgettünk

Az október 28-án lezajlott DOGZ konferencián nagy örömünkre szolgált, hogy számos szakértő mellett Gayler Krisztina farkasfigyelő is színpadra lépett, hogy tapasztalatait a magyar közönséggel is megossza.

A National Wolfwatcher Coalition képviselője, a Yellowstone ragadozóinak egyik legkiválóbb ismerője bepillantást nyújtott a park területén élő farkasok, farkascsaládok életébe, és a jelenlévők egy teljesen új szemszögből ismerhették meg a sokak által rettegett vadállatként számon tartott ragadozót. Az érdekfeszítő előadást követően Gayler Krisztina, a farkasok szakértője hosszan mesélt az élményeiről és arról, hogy nem kell félni a farkastól – gyűlölni pedig pláne nem szabad ezeket a csodálatos ragadozókat.

Hamis sztereotípiák

A kismalac meg a farkasok, Piroska és a farkas – elég a könyvespolcig elsétálni, és máris temérdek, a ragadozót nem túl jó fényben feltüntető történettel találkozunk. Az emberekben pedig a való életben is sok az előítélet, és a hétköznapokban is ellenségként tekintenek a vadra.

„Sajnos leginkább azon van a hangsúly, hogy a farkas viszi az állatot, a farkas vérengző vadállat, a farkas elviszi a gyerekeket az iskolaudvarról meg a buszmegállóból. Hozzáteszem, ez utóbbira még élő példa nem volt soha. Az egyik legnagyobb probléma pedig az, hogy

nem ismerik az emberek a környezetükben élő ragadozót.

Annyi rögzül bennük, hogy széttépi az állatot, ők pedig veszítenek a haszonból. Emiatt pedig sokszor nem is akarják megismerni a farkasokat – de más ragadozót sem –, mert minek, csak egy kártékony vadállat” – mondja Gayler Krisztina, aki több mint 10 éve figyeli a farkasokat.

A farkas az egyik legkutatottabb emlősállat a Földön, Gayler Krisztina szerint azonban hiába vannak tudományosan alátámasztott tények arról, hogy a farkas nem egy szörnyeteg, hanem az ökoszisztéma egy kulcsfontosságú szereplője, az emberek nem veszik ezt komolyan. Túlzásnak gondolják a farkasok jelentőségét, pedig a Yellowstone kutatói a saját szemükkel látják azt.

„Természetesen ki kell hangsúlyozni, hogy a szezonális drámai időjárás és a klímaváltozások is hozzájárulnak különböző fajok populáció-változásához. Ám a farkasok visszatérésének a Yellowstone ökoszisztéma – ez a Yellowstone Nemzeti Parkon kívüli hatalmas területet is jelenti – fajaira gyakorolt hatása mára már megkérdőjelezhetetlen. Vannak, akik olyan ellenérvet hoznak fel, hogy más területeken, ahol a farkasok visszatértek, vagy jelen vannak, ez a folyamat nem történik meg.

Nos, a válasz erre is itt van előttünk. A Yellowstone Nemzeti Parkban nincs semmilyen vadászat. Nincs vadgazdálkodás, háztáji tenyésztés és tartás. Észak-Amerika Serengetijeként emlegetik. Amerre nézel, fordulsz, jársz, állatokat látsz: valamilyen ragadozót, vagy növényevőt, madarak sokaságát.

Ezen tudás, kutatások részleteit próbáljuk megosztani farmerekkel, állattenyésztőkkel, pásztorkutyásokkal, sőt, vadászokkal is. A szarvas-vadászatnak itt óriási kultusza van, és egyre több vadász szorgalmazza a farkasok jelenlétét, mert pozitív hatásuk van a szarvasok kondíciójára, egészségére. De az emberek, farmok és tanyák elosztása, területe, a ragadozófajok és populációik száma, és az életterek különbözőek. Eltérőek a felfogások és hitek, ezért egyénileg kell ezeket megoldani. Nincs egy sablon, amit mindenki torkán le lehet nyomni. Emiatt a kommunikáció is egy nehéz feladat.”

Más szemlélet, más életmód

Gayler Krisztina szerint a haszonállat-tartók jelentős része nehezen tudja magáénak érezni azt a szemléletet, hogy a farkasok nem ellenségek. Békében is élhetünk egymás mellett, ehhez azonban tudatos lépéseket kell tenni, és le kell vennünk azt az egoista szemüveget, amelyen keresztül szemléljük a minket körülvevő világot.

„A haszonállatok tartása nehéz munka; nagy érzelmi és anyagi befektetés, nincs ünnepnap, szabadnap, egy 24 órás szolgálat. Emiatt érthető az aggodalom, amivel tudok is azonosulni, hiszen magam is állattartó vagyok. De ez a fajra kihegyezett félelem, irtás és gyűlölet hihetetlen túlzás. Átcsapott rosszindulatba, állatfaj-gyűlöletbe – már mániákus. Hiszen hosszú lenne annak a listája, hogy mennyi más okból pusztulnak el évente háziállatok, beleértve a saját embertársaink okozta gondokat, elhullást is. Ez a szám pedig jóval magasabb, mint a farkasok általi ragadozás.

Érthető az is, hogy a munkakutyát tartók féltik a kutyáikat. Sok idő és más életmód a pásztorkutyákkal megtanulni dolgozni és együtt élni. Ez nem egy-két éves folyamat. A haszonállatokat eladjuk, élelemként hasznosítjuk őket saját részre vagy eladásra. De a kutyáink maradnak. Mélyebb kötődések alakulnak ki, legtöbben családtagként kezelik őket. Így érthető az is, hogy rendkívüli érzelmi megnyilvánulásokat vált ki, amikor nagyragadozók bukkannak fel.

Itt Montanában, Wyomingban vagy Kanadában például ismerek személyesen is olyan állattartókat, akik először ölték a farkasokat. Kilőttek egész családot, de beköltözött a helyükre egy másik, hiszen a terület „üres” lett. Azt is kilőtték, majd jött egy másik farkas család, jött a medve, jött a puma. Végül csak az lett a megoldás, hogy több kutyát kezdtek el tartani, növelték a range riderek számát. És golyó nélkül vigyáznak az állatokra. Már évek óta sikeresen.”

A farkasfigyelő szerint pedig teljesen mindegy, mekkora területet kell felügyelni, nehogy a farkasok beköltözzenek. A megfelelő munkakutyával és emberi jelenléttel lecsökkenthető a konfliktusok lehetősége.

„Ismerek olyan tenyésztőt, aki több száz tehenet és juhot tart Kanadában. A kezdetektől meg akarta előzni a ragadozókkal való konfliktust, ezért sarplaninac juhászkutyákat tart és tenyészt. Állandósította az emberi jelenlétet lóháton. Ha jól emlékszem, az elmúlt 20 évben egyetlen juhot veszített el kojot miatt. Pedig volt, hogy egy nyáron egy anyafarkas a ranchének külső területét választotta a nyári tartózkodási területének a kölykökkel, miután elhagyták a kotorékot. Louise nem üldözte el a családot, hanem megnövelte az emberi jelenlétet, folyton kilovagoltak, kutyáik voltak, és körülbelül 6 hét után a farkascsalád magától odébb állt. Náluk sok a grizzly medve, és bölények is – és bizony ők is tudnak bajt okozni. De sikeresen megelőzi a problémákat.”

Küldetés a farkasok védelméért

Gayler Krisztina a farkasok szenvedélyes védelmezője, és számos előadást tartott már a fajról. Nagyon reméli, hogy a kutatóknak idővel a világ minden táján sikerül megértetniük az emberekkel, hogy nem kell félni a farkastól, gyűlölni meg pláne nem szabad őket.

„Az ész nélküli irtás csakis minket minősít.”

Inkább ismerjük meg őket, tudatosítsuk magunkban és tartsuk tiszteletben a létüket. Lehetőség szerint tartsunk távolságot, és ha hívatlanul megjelennek és kárt okoznak, természetesen tegyünk óvintézkedéseket – az állataink és az ő érdekükben is.

„Dr. L. David Mech, a farkaskutatás egyik legnagyobb „guruja” úgy 20 évvel ezelőtt mondta azt, hogy a Yellowstone Nemzeti Parkban egy év alatt annyit lehet tanulni a farkasról, mint ami neki 20 évébe tellett. Azt gondolom, ez bizony egy mérvadó mondat volt. Ez is sok alapot és bátorságot ad nekünk abban, hogy talán tényleg van valami a tarsolyunkban a farkasokról.”