Ez a kutya véletlenül lefutotta a maratont, pedig csak pisilni engedték ki

Bár a módszert elítéljük, a kutyus teljesítménye mindenképp említésre érdemes: gazdája pisilni engedte ki az önsétáltató állatot, ő pedig érmet nyert egy maratonon. 

Ludivine-t, az angol vérebet a kanadai Elkmontban engedte ki gazdája, hogy könnyíthessen magán. Ő viszont ahelyett, hogy elvégezte volna a dolgát – vagy azt követően, ezzel kapcsolatban természetesen nem rendelkezünk naprakész információval –, inkább becsatlakozott a házuk előtt elfutó sportolók közé. Velük tartott a teljes maratoni távon, és a kutya elképesztő teljesítményt nyújtott futás közben.

Érmet nyert, pedig nem is nevezett: a kutya futás közben lenyűgöző teljesítményt nyújtott

A sok sportoló között vígan szaladt, olykor-olykor meg-megállva a célig. Volt, hogy egy tehéncsorda vonta el a figyelmét, és a szarvasmarhákkal játszott egy kicsit, máskor egy-egy út menti parkba tett kitérőt; körbeszaglászott, majd folytatta útját a célszalag felé. Még arra is jutott ideje Ludivine-nek mindeközben, hogy elfogyasszon egy fél nyulat az út szélén. Természetesen a távot sikeresen teljesítette.

A maratonfutás nem ritka esemény, az év teljes ideje alatt rendeznek hosszútávfutó versenyeket. A maratoni táv, mely 42 195 méter hosszú, sokak számára elképesztő teljesítmény, azonban egy vérbeli vadászkutyának meg se kottyan. Az angol vérebek ráadásul fáradhatatlan nyomkövetők, akik akár órákon át képesek a szag után menni. Míg egy átlagos maratonfutónak 3,5-,5 órába telik teljesíteni ezt a távot, egy kutya, főként, ha rendszeresen mozog, sokkal hamarabb végigszaladja, és meg sem kottyan neki. Az angol vérebek ráadásul még a nyomkövetők közt is legendásnak számítanak, a fajta számos képviselője hosszú kilométereken keresztül, akár többnapos nyomok alapján is képes rábukkanni arra, amit keres. Ludivine pedig nyilvánvalóan arra volt kíváncsi, hova tart ez a rengeteg ember.

A maratoni futás története Pheidippidész legendájához kapcsolódik. Amikor a görög–perzsa háborúk során i. e. 490-ben az athéni seregek a marathóni csatában vereséget mértek a túlerőben lévő perzsa seregre, a perzsák hajóhada Athén ellen indult, hogy még a győztes had visszatérte előtt elfoglalja a védtelen várost. Pheidippidész futva tette meg a mintegy 150 mérföldnyi távolságot Marathón és Spárta között, hogy a spártaiakat segítségül hívja. Másnapra oda is ért Spártába. A spártaiak ugyan megígérték a segítséget, de azt mondták, nem vonulnak csatába addig, amíg a holdtölte be nem áll. Pheidippidész visszafutott Marathónba, hogy hírét vigye a spártaiak üzenetének, akik végül hat nappal később jelentek meg. Addigra a csata eldőlt.

A véreb ennél jóval gyorsabban célba ért,  másfél órán át tartott a futókkal a célig, és bár nem nevezett a versenyre, hetedikként futott be. A váratlan megjelenését és a teljesítményét a helyszínen azonnal díjazták, finom falatokat és érmet is kapott az elért helyezéséért.

Az Én Kutyám magazin szerkesztősége Ludivine érdemeit elismerve a gazdijának inkább egy Citrom-díjat osztana ki, a kutyus kertből, házból kiengedése, felügyelet nélkül hagyása, önsétáltatása ugyanis a legkevésbé sem felelős magatartás. Ludivine-nek szerencséje volt, hogy biztonságosan célba, majd haza is ért. Nem biztatunk senkit, hogy utánacsinálja.