Ezt az országot nevezték egykor a százezer foxi országának

Minden más kutyafajtát megelőzött egykor a foxi a törzskönyvekben és a kiállításokon is. Szinte népszerűbb volt ebben az országban, mint őshazájában.

Mára a kutyatartás nem csak hobbivá vált Magyarországon, szinte nincs olyan ember, akinek a tágabb családjában ne élne négylábú kedvenc. Több mint hárommillió kutyát tartanak hazánkban, a legtöbb családban már családtagszerepben élnek az ebek, mintsem házőrzőként. Régen ezzel szemben munkájuk miatt számítottak értékesnek a kutyák, akik pedig megtehették, nemcsak tartották, de tenyésztették is a nemesebbnek tartott fajtákat. A kutyatartás száz évvel ezelőtt inkább sportszámba ment. Hazánkat pedig ekkoriban a százezer foxi országaként emlegették a legnépszerűbb kutyafajta okán.

Százezernyi foxi élt egykor Magyarországon

Nem csak manapság, régen is voltak közönségkedvenc kutyafajták. Ám míg a mai elvárások alapján egyrészt a minél kisebb és békésebb, a városi életkörülményeket is jól toleráló, illetve a nagyobb testű, bundás, családcentrikus kutyafajták szerepelnek a legnépszerűbb ebek listáján, a múltban a munkakészség is sokat nyomott a latban. A főúri kutyás vadászatokról egy korábbi, itt elérhető cikkünkben már írtunk, és amint az a törzskönyvekből kiderül, bizony a századforduló idején is a vadászebek vitték a prímet.

A foxterrierek a XX. század elején tűntek fel Magyarországon, és 1944-ig a legelterjedtebb és divatosabb fajtának számítottak. A leghíresebb tenyésztők ekkor a legnagyobb kinológusok voltak: Ilosvai Lajos, Wirker János, Cseh Ödön, dr. Fényes Dezső, dr. Raitsits Emil. Tehát akik kinológiával foglalkoztak, azok mind foxterrierben utaztak

– összegezte kérdésünkre Makó János, a Kutya Múzeum tulajdonosa, a Nemzeti Régészeti Intézet munkatársa. Mint mondta, még a kiállítási katalógusokban is egyértelmű volt a foxidömping. Nem volt még egy olyan kutyafajta, amiből annyit törzskönyveztek, illetve versenyeztettek volna, mint a foxterrier.

„Nagyon sok energiát és pénzt fektettek bele, hogy Angliából a legkiválóbb példányokat hazánkba importálják” – mondta Makó János.

A könyvek is a foxikról szóltak

Ha megnézzük a korabeli, 19–20. század környéki kutyás szakirodalmat, akkor kiderül, hogy még a könyvek is leginkább ehhez a kutyafajtához kapcsolódtak. Ekkor jelent meg  Marosi Pál Foxterrier ABC-je, adtak ki Foxterrier évkönyvet, nyomtatásba került a Foxterrier értesítő. Raitsits Emil pedig, miután kivált a MEOE-ból, a Magyar Foxterrier Klubbal folytatta a kinológiai munkáját.

Nemhiába kedvelték a foxikat annyira. Az apró termetű, energikus, fáradhatatlan kotorékebek a vadászatokon is megállták a helyüket, ám méretük okán könnyen válhattak társasági ebbé is. Okos, gyors felfogóképességük és taníthatóságuk is kedvelt fajtává tette őket.

A foxterrierek őshazája Nagy-Britannia, a fajta első példányait már a 15. század környékén dokumentálták. Fő feladatukról kapták nevüket is: a fox szó magyarul rókát jelent, ami a rókavadászatra utal. A foxik ugyanis félelmet nem ismerve rohantak a kotorékokhoz, hogy kiűzzék onnan a rókát, néhanapján a borzot. Eleinte kopókkal együtt dolgoztak, később már önállóan részt vettek a vadászatokon. A házaknál is jó szolgálatot tettek, hiszen kiváló patkány- és egérfogók.