Hold-csókolta kutyák: miért van egy jellegzetes fehér folt az ausztrál pásztorkutyák fején?

Az ausztrál pásztorkutya jellegzetes kinézetét a tenyésztésnek köszönheti, ám vannak bizonyos attribútumai, nevezetesen a feje tetején lévő fehér folt, aminek eredetéről számos elképzelés született.

A fajta híres hűségéről, rendíthetetlenségéről, intelligenciájáról és szívósságáról; csupa olyan jellemzők, amelyek elengedhetetlenek egy jó terelőkutyánál. Ennek ellenére manapság már nem csak a legelőkön és a farmokon találhatók meg; az ausztrál pásztorkutya egyre szélesebb körben van jelen és egyre többféle élettérben megtalálható. Hogy ez jó-e vagy sem, azt nem lehet egy mondatban megválaszolni, ám az egyszerűség kedvéért annyit érdemes megemlíteni, hogy amíg a gazdi tisztában van egy magas energiaszintű munkakutya igényeivel és eleget is tesz nekik, addig nem lehet nagy baj. Ennek ellenére annyit még hozzátennénk, hogy semmiképpen sem tapasztalatlan, első kutyás gazdiknak való, hiszen más dolog tisztában lenni azzal, hogy mire van szüksége egy ebnek, illetve tudni, hogy hogyan kell kielégíteni azokat. Fontos kiemelni továbbá, hogy semmiképpen sem ajánlott olyanoknak, akik „csak” egy családi kutyára vágynak. A fajta abszolút feladat-orientált, tehát kifejezetten időigényes. Kis bevezetőnk után rá is térnénk mai témánkra: mi az a fehér folt az ausztrál pásztorkutya fején, és milyen elképzelések születtek róla?

A fehér folt, vagyis a „Bentley jel” az ausztrál pásztorkutya ismertetőjegye

A legegyszerűbb magyarázat, hogy ez a tenyésztés eredménye. Úgy tartják, hogy azért van a homlokukon a fehér folt, mert Tom Bentley kifejezetten erre a jellegzetességre tenyésztette kutyáit. Ez annak ellenére, hogy nem olyan elrugaszkodott elképzelés, elég valószínűtlen. Tom Bentley kiléte nem teljesen egyértelmű. Vagy egy hentes volt Sydney Glebe-szigetéről, vagy egy szarvasmarha-tenyésztő Walesből. Így nem valószínű, hogy egy külső jellemző fontosabb lett volna számára, mint a kutya munkájának minősége. Valószínűleg inkább a genetika (átlagember számára) kifürkészhetetlen útjainak eredménye.

Biztos pontja a történetnek, hogy Bentley kan kutyája egyenesen a Thomas Hall által tenyésztett pásztorkutyák vérvonalából származott. Ami pedig még tovább emelte az értékét az a kiváló munkamorálja volt. Mindenkit lenyűgözött, aki látta a kutyát munka közben, így nem meglepő, hogy keresett tenyészállat volt. A Bentley jelnek, esetleg Bentley csillagnak nevezett fehér folt egyik magyarázata tehát, hogy az az eb, akinek a homlokán ez a jel virít Bentley kiváló kutyájának leszármazottja.

Alternatív magyarázat

Az emberek szeretnek történeteket kitalálni és a saját módjukon magyarázni bizonyos dolgokat még akkor is, ha nincs kifejezett alapja az elméletüknek. Ilyen az az elgondolás is, hogy a Bentley jel a kutya temperamentumát vetíti előre. A fehér folttal ellátott ebek eszerint az elképzelés szerint lázadó természetűek, akik beleállnak bármilyen kihívásba. Magabiztosak, és a saját belátásuk szerint cselekszenek, ami néha talán egy kevés agresszióval is párosul. Valljuk be, elég elrugaszkodott egy kutya temperamentumára következtetni csupán egy külső jegy alapján. Annak ellenére, hogy a külső jegyek alapján nem érdemes messzemenő következéseket levonni a temperamentumról, vannak módszerek, amik segíthetnek. Ilyen például az ATTS temperamentumteszt, amiről ebben a cikkünkben olvashatsz részletesebben.

Költői megközelítés

Viszonylag kevés forrás beszél a Bentley jelről, az egyik a National Purebred Dog Day oldala. Az oldalukon idéznek egy verset, de sajnos nem említik, hogy ki a költő. Egy kis utánajárással kiderült, hogy (feltehetően) egy Facebook posztban lehetett először olvasni, közel hét évvel ezelőtt. A hozzászólásokból ítélve az oldal üzemeltetője a vers írója, de csak Danna M-ként hivatkozott magára, így mi is ennyiben maradnánk.

A szövegből sugárzik a fajta és a saját kutyája iránt érzett szeretet. Az eredeti verset a feljebb linkelt posztban lehet megtekinteni, mi megpróbáltuk legjobb tudásunk szerint magyarra fordítani, de sajnos így a rímek nem maradtak meg. A történet valahogy így hangzik:

Egyik éjjel egy fekete-cser dingó sokáig fennmaradt, hogy láthassa barátját, a Holdat elhaladni.
„Kérlek, ne hagyj el” sírta, ahogy a Hold bevilágította az eget.
„Nem maradhatok veled” válaszolt a Hold szomorúan.
„De hiányozni fogsz” mondta a dingó, ahogyan az ég feketébe borult. És a Hold megállt, mosolygott és visszafordult.
„Kicsi dingó” mondta, és megállt felette „mindig itt leszek, a fejeden lévő foltban”. Majd óvatosan fölé hajolt és megcsókolta a fülei között, ahol egy kis holdsugár kezdett megjelenni.
Az ausztrál pásztorkutyák gazdái a mai napig láthatják az élénken ragyogó holdfényt, amit „Bentleynek” hívunk.