A kutya, akihez a kiállításokon még a bíró sem érhet hozzá: te ismered ezt a ritka fajtát?

Világszerte folyamatos az érdeklődés a kemény munkakutyák iránt, és sajnos ezeket az erényeket egyre nehezebb megtalálni a „modern” masztiff-fajták között. Kevesen vannak tisztában vele, de mind a mai napig léteznek ilyenek, azonban egyelőre nem lettek túl ismertek és divatosak sem. Így a karakterük nem puhult el szinte visszafordíthatatlanul. Ezek közül a munkaképes masztiffok közül az egyik kiemelkedő a brazil masztiff, vagy Fila Brasileiro, akit a nyugati világ csak az utóbbi évtizedekben ismert meg.

Schmidt Edével, a Magyar Molosszer Kedvelők Egyesületének elnökével beszélgetünk a Fila Brasileirókról.

AÉK: Milyen kutyák a brazil masztiffok és miben különböznek az egyéb, Európában ismert masztiff-fajtákról?

SE: Már a brazil masztiff vagy Fila Brasileiro fajta külleme is számos specialitást és egyediséget tartalmaz. Brazília egy rendkívül izgalmas ország, számos különlegességgel. Maga a kutya is sok tekintetben egyedülálló. Például a mozgásában, hiszen rendelkezik egy olyan poroszkáló járással, amit sokan „teve-járásnak” neveznek, amikor az egyik oldalán levő két végtaggal egyszerre lép. A másik küllemi sajátosság, hogy ez a kutyafajta rendkívül laza bőrrel rendelkezik, mondhatni, 2-3 számmal „nagyobb kabátot hord” a testénél. Még egy jellegzetesség van a külsejükkel kapcsolatban, ami megkülönbözteti őket a többi kutyától, ez pedig az, hogy a far magasabb a mar résznél.

Ha a kutya múltjára tekintünk vissza, arra, hogy hol és mikor kezdett kialakulni ez a fajta, egészen az 1400-as évekig kell visszatekintenünk. Az alapok kétségkívül a brazíliai őslakosság kutyáival hozhatók összefüggésbe, amik aztán keveredtek az ebben az országban megforduló számos európai náció nagytestű, molosszer típusú kutyáival. Ennek nyomai egyértelműen látszanak mind a mai napig. Az angol vérebektől örökölték a mélyen ülő füleiket, és ezt a rájuk is olyannyira jellemző, bánatosnak tűnő arckifejezést.

AÉK: Milyen kutya a brazil masztiff? Mire használják őket a brazilok?

SE: Érdekes módon abszolút univerzális kutyáról beszélünk. Egyrészt, a múltban és napjainkban is használták/használják terelő munkában, vadászatokon, objektumok és hatalmas területek őrzésére. De azt is el kell mondanom sajnos, hogy a feladataik közé tartozott korábban a szökött rabszolgák hatékony üldözése is. A brazil hadsereg a mai napig alkalmazza őket szolgálati kutyaként trópusi körülmények között, igen nagy sikerrel.

Egy rendkívül izgalmas kísérlet volt például, amikor amerikai kinológusok teszteltek több fajtát párhuzamosan, dobermannokat, német juhászkutyákat és Fila Barsileirókat, harci körülmények között. Mindenki meglepetésére ebből az összevetésből a Fila jött ki győztesen dzsungel körülmények között, ismét bizonyítván a fajta rendkívüli sokszínűségét. Ezek a kutyák napjainkban a brazil fazendákat (nagybirtokokat) védik, egy-egy birtok gyakran határos erdős részekkel, ahol bizony nagyragadozók is előfordulnak. Ezek a kutyák általában kiválóan teljesítenek, megvédik a területeket és a gazdák állatait, marhacsordáit.

AÉK: Milyen karakterű kutyák a Filák, hasonlítva például az európai masztiff-fajtákhoz?

SE: Nagyon fontos tudni velük kapcsolatban, hogy talán egyetlen kutyafajtára sem jellemzőek ezek az érzelmi végletek, mint a brazil masztiffokra. Az egyik véglet az őrületes szerelem, amit a gazda és családja irányába érez. A másik véglet viszont az őrületes gyűlölet, ami ösztönösen kódolt bennük az idegenekkel szemben. A kettő között nem nagyon van átmenet. Erre egyébként a braziloknak külön szavuk van és „orejiza”-nak nevezik. A gazda iránti szerelemre visszatérve, én sok kutyafajtát ismerek, de ilyet tényleg nem láttam más fajták esetében. Úgy kell elképzelni, hogy még nagyobb, nem szocializált, növendék kutyák esetében is egy új gazda megjelenése esetén szó szerint napok alatt kialakul ez a sírig tartó szerelem állapota.

Van is egy brazil mondás: „semmi sem annyira hűséges, mint a Fila”, és ez bizony nagyon is igaz. De ha belegondolunk, ez a brazil mentalitástól sem áll túl messze. Családban kiválóan működik, és ami igazán meglepő, az ahhoz tartozó semmilyen más állatot nem bánt. Még a macska is nyugodtan ülhet a feje tetején, nem foglalkozik vele. Viszont, egy Fila Brasileirót soha nem lehet „összehaverkodtatni” semmilyen idegennel. A család időnként felbukkanó, közeli barátaival sem. Ilyen értelemben tulajdonképpen az egyik legideálisabb testőr-kutyának tekinthető. Ugyanakkor egy aktív társasági életet élő ember környezetébe nagyon nehezen, vagy nem beilleszthető.

Ami számomra szintén nagy plusz pont mellettük, az az, hogy minden emberi beavatkozás nélkül képesek szaporodni és a kölykökről gondoskodni. Ez rendkívül bután hangozhat egy kívülálló számára, de sajnos azt kell mondanom, hogy korunk masztiff-fajtáinak egy része ezt a képességét elveszítette. Én általában azoknak az embereknek, családoknak szoktam javasolni ezt a kiváló, ősi erényeit őrző fajtát, akiknek védelemre van szükségük, ugyanakkor nincs nagy vendégforgalom a háznál, mert ezt a Fila esetében csak nehezen és kizárólag „zsilipeléssel” oldható meg.

Gondoljuk el, a kutyakiállításokon, amik tulajdonképpen egyfajta küllemi show-nak tekinthetők, a Fila Brasileiro az egyetlen fajta, ahol még a bíró sem foghatja meg a brazil masztiffot, amivel a felkészült bírók képben vannak. Ez a fajta Európában egyelőre kis számban él. Talán pár száz – pár ezer darabról beszélhetünk. A divathullám hiánya az egyik fő oka annak, hogy a Fila megőrizte az ősökre jellemző mentális, fizikai és egészségügyi állapotát. Ez az egyéb, napjainkban közismert masztiffokra már sokkal kevésbé jellemző.