Fido, a hűséges kutya, aki 15 éven át várta halott gazdáját: minden nap kiment elé az állomásra

Sokféle megható történetet hallani kutyákról, akik gazdáik halála után is hűségesen várják őket. Közéjük tartozik a hazánkban kevésbé ismert Fido, aki tizenöt éven át várta társát, aki egy második világháborús bombázás miatt soha többé nem térhetett haza szerető kedvencéhez.

A kutyák hűségét számos történet bizonyítja. Nem hiába tartják őket az ember legjobb barátjának, hiszen rengetegszer megmutatták már, mi az a feltétel nélküli szeretet. Hacsikó, Greyfriars Bobby és Fido is azon ebek táborát gyarapítják, akik példaértékű hűségekkel emberek tömegeit hatották meg.

Fido, a kóbor kutya

Fido feltehetőleg 1941 őszén látta meg a napvilágot. Kóbor kutyaként tengette életét az olaszországi Luco di Mugello utcáin. 1941 novemberének egyik estéjén Carlo Soriani hazafelé tartott a munkából a firenzei kisvárosban. A buszmegálló mellett egy hangra lett figyelmes. A közeli árokban egy sebesült keverék nyüszített. A férfi nem tudta, kihez tartozik a kutya, ezért hazavitte és ellátta a rémült eb sebeit. Feleségével úgy döntöttek, befogadják az árva kölyköt, akit a latin fidus szóból Fidonak, azaz Hűségesnek neveztek el.

Miután a kutya felépült, minden nap elkísérte gazdáját Luco di Mugello főterére, ahol az buszra szállt, hogy munkába menjen. Este, amikor megérkezett az állomásra, Fido örvendve fogadta Carlot és együtt mentek haza. Így ment ez két éven át. Az eb az utcán töltötte napjait, amíg gazdája dolgozott. Addig a téren bóklászott, szimatolt és kerülte az embereket. Amikor pedig Carlo megérkezett, mérhetetlen boldogsággal üdvözölte.

A bombázás

1943 december 30-a tragikus nap volt Olaszországban. Borgo San Lorenzot, ahol Fido gazdája dolgozott bombatámadás érte. A történtek több gyárat és azok dolgozóit semmisítették meg. Köztük volt Carlo Soriani is, Fido szeretett társa. Ahogy mindig, a kutya aznap este is várta gazdáját a buszállomáson. De mindhiába, hiszen Carlo soha többet nem tért oda vissza.

Fido kénytelen volt egyedül hazamenni, de másnap újra a térre ment, hátha felbukkan gazdája. Sajnos nem így lett. Tizennégy éven át minden nap reménykedve ment az esti buszhoz, hátha viszont látja Carlot. Több mint ötezerszer tette meg ezt az utat a hűséges eb. A helybeliek csodájára jártak, sosem láttak még ehhez foghatót. 1953-ban több olasz újság is írt a hűséges kutyáról, aki minden nap az állomáson várja elhunyt gazdáját.

Az alábbi olasz nyelvű videóban látható, ahogy Fido az állomásra igyekszik:

Az elismerés

A média hatására rengetegen megismerhették Fidot. 1957. november 9-én Borgo San Lorenzo polgármestere egy ünnepélyes díjátadó keretei között arany éremmel jutalmazta a kutyát hűségéjért. Emellé olyan kiváltságokat kapott mint az, hogy szájkosár nélkül róhatja a város utcáit, illetve élete végéig szóló adómentességet is kapott. Ugyanebben az évben egy kerámia szobrot is állítottak a tiszteletére, de azt néhány hónappal később vandálok tönkretették. Ezután a város megbízta Salvatore Cipolla szobrászt, hogy készítsen egy bronz alkotást a kutyáról. Ez a szobor ma is látható Nápolyban a Piazza Dante nevű téren. Alatta ez áll: Fido, a hűség példája.

Fido halála

1958. június 9-én Fido, a hűséges eb követte gazdáját és átkelt a szivárványhídon. 15 éven át minden egyes nap várta azt a pillanatot, hogy újra lássa Carlot. Halálát az újságok címlapjain közölték, testét pedig szeretett gazdája mellett helyezték végső nyugalomra.

(Képek: Wikipédia: Fido (dog), Fido (cane), YouTube)