Fenrir a való életben: kinek köszönheti mozdulatait a videójáték óriás farkasa?

A kutyák nem csak legjobb barátai az embereknek. Gyakran odaadó kollégák is, és itt nem csak a szolgálati kutyákról van szó. Néhány eb a színészi pályán is építi a karrierjét.

Múlt év végén kijött egy sokak által már régóta várt videojáték, ami az északi mitológia világára épít, és az egyik szereplője Fenrir. Egy játék létrehozása hatalmas munka, sokszor hosszú évek mennek bele, és rengetegen dolgoznak azon, hogy létrejöjjön egy interaktív történet. A mai játékoknál gyakran már színészek játsszák a szerepeket, és motion capture segítségével digitalizálják a mozgásukat, mimikájukat. Bár az állatoknál is létező technológia a mocap, néha nem biztos, hogy az a legcélravezetőbb.

Egy kis északi mitológia

Fenrir története igen szomorú, tele árulással és csalódással, illetve bosszúval. Az óriás farkas Loki és Angrboda (óriásnő) gyermeke. Kölyökkorában inkább hasonlított egy aranyos kiskutyára, mint egy veszélyes farkasra, ezért Odin magához vette Asgardba. Ahogy Fenrir elérte a teljes méretét (tehát már nem olyan volt, mint azt elképzelték) az istenek elkezdték félni. Arra a következtetésre jutottak, hogy meg kell kötözni. Ehhez nem volt elegendő egy szimpla lánc, egy különleges, törpék által kovácsolt varázskötél volt az egyetlen, amit nem tudott elszakítani. Az istenek átverték a farkast, mert azt mondták neki, hogy azért rakják rá a láncokat, hogy kipróbálják az erejét. Ha nem tudja elszakítani, akkor majd kioldozzák. Amikor az utolsó, törpék által készített kötél ideje is elérkezett, Fenrir addigra már gyanakodott. Csak úgy egyezett bele a próbába, hogy egy isten a szájába teszi a kezét, egyfajta biztosítékként, hogy nem árulják el. A hálátlan feladatot Tyr vállalta magára. Természetesen ez nem állította meg az isteneket, és véghez vitték a tervüket, azóta Fenrir Jotunheimben, az óriások földjén raboskodik.

Fenrir kiszabadulása

Amikor eljön Ragnarök, “az istenek alkonya”, ami lezárja az addigi kozmikus ciklust, a farkas kiszabadul, és az óriások oldalán, Loki mellett küzd az istenek ellen. A videojáték készítői éltek az írói szabadságukkal, és több részletet is megváltoztattak, de még így is nagy szerepet kapott a farkas, a közönség pedig imádta a karakterét.

Fenrir létrehozása

Egy karakter életre keltése rengeteg munkával jár, főleg, ha nincs más, amivel dolgozhatnak, csak a metakommunikációja. Fenrir nem beszél, de mindent elmond a testbeszédével. A készítőknek meg kellett találni az arany középutat a házikedvenc és a vadállat között. Fenrir egy óriási farkas, nem pedig egy családi kedvenc, mégis, a játék főszereplőivel, különösen Atreusszal nagyon mély kapcsolatot alakít ki, és inkább úgy viselkedik az interakcióikban, mint egy kutya. Ehhez mindkét állat viselkedését és reakcióit, jellemző mozdulatait meg kellett ismerniük.

Tapasztalatok első kézből

A munkájuk azzal kezdődött (4 évvel a játék publikálása előtt), hogy meglátogattak egy farkaskutya rezervátumot (Wolf Connection), ahol az ott élő falkával találkozhattak, és első kézből megismerhették őket. A farkaskutyák ebben az értelemben olyan állatok, akik magas “farkas tartalommal” rendelkeznek, tehát a genetikájuk szerint (és viselkedésükben is) inkább hasonlítanak a farkasokhoz, mint a háziasított kutyákhoz. Gyakran akkor használják ezt a kifejezést, amikor hibridről beszélnek, tehát az egyik szülő farkas, a másik kutya, de sokszor inkább úgy kell érteni, hogy közeli leszármazottja egy farkasnak az adott egyed. A rezervátumban szerzett tapasztalat remek kiindulópontot jelentett Fenrir megalkotásához, de még nem volt elegendő az elképzelt karakter létrehozásához.

Aprólékos munka, kifizetődő eredménnyel

Fenrir egy úgynevezett “hand-keyed” módszerrel volt meganimálva, ami azt jelenti, hogy a farkas minden pozícióját külön-külön megrajzolták és térben elhelyezték. Bár egyszerűbb lett volna mocappel megcsinálni a farkast, lehet, hogy nem lett volna ennyire meggyőző. Nem említették a készítők, hogy használták volna kiegészítésként ezt a technikát, ellenben volt egy négylábú kollégájuk, aki segített nekik abban, hogy Fenrir mozdulatai minél valóságosabbak legyenek.

Az alkotók referencia videókat készítettek egy (a videó alapján Tervurennek tűnő) kutyával, pontosan olyan szögből és annyira közelről, ahogyan Fenrirt akarták mutatni. A kutya kúszott, a mellső mancsára tette a fejét, és még sok más olyan mozdulatot tett, ami alapján el tudták készíteni az animált változatát. Egyfelől rengeteg munka ment bele a megfelelő felvételek elkészítésébe, másfelől viszont nem lehetett volna véghez vinni a kutya közreműködése nélkül. Nem szabad elfeledkezni róla, hogy mindehhez nagyban hozzájárult a gazdájának (vagy oktatójának) munkája, hiszen a színész kutyák nem született előadóművészek.

A hatást az teszi tökéletessé, hogy belevettek hétköznapi viselkedéseket is, mint ásítás, a test megrázása… részletesen tanulmányozták az apró mozzanatokat. Ezek segítségével pedig amennyire csak tudták, élethűvé varázsolták az óriás farkast.