A kutyák feltétel nélküli szeretete – biztos, hogy jó dolog? – Márton Attila különvélemény

A kutyákat magasztaló érvek közül az egyik leggyakrabban hangozatott a „mert a kutyák feltétel nélkül szeretnek”. De azon elgondolkodtunk már, hogy ez pontosan mit is jelent és milyen egyéb jelenségekkel, folyamatokkal jár együtt?

Furcsa dolog mindennap használt szavak mögöttes jelentésén lovagolni, boncolgatni, megnézni, hogy mire is gondolunk, amikor kimondjuk őket. És a legfurcsább az egészben, hogy a reflexszerűen előhúzott kijelentések mögött olykor elég érdekes dolgokat találunk. Hogyan szeretnek a kutyák, és hogyan szeretünk mi?

A szeretet misztikuma

Mit jelent szeretni? És ne keverjük most ide a szerelem fogalmát. Mikor szeretem a másikat? Mikor mondhatjuk, hogy valaki viszontszeret? Hogyan szeretünk, hogyan fejezzük ki és mi magunk honnan tudjuk kétségeket kizárólag, hogy a másik által szeretve vagyunk? Egy rendkívül gyakran használt szó alapvető dimenziói ezek és a kérdésekre rendkívül nehéz válaszolni. Nagyon sok múlik azon, milyen példákat láttunk, hogyan szívtuk magunkba a minket körülvevő világ működését egész életünk során. Van, aki a szeretetét anyagi javak átadásával képes kimutatni a másik felé. Mások pedig (vagy akár ugyanazok) megkövetelik a gyakori szóbeli megerősítést. Ki kell mondani, hogy őket szeretik. Mert csak a feléjük irányuló törődést nem találják elegendőnek. Ha megnézzük, hogy az emberi faj esetében mennyire összetett jelenség ez, adja magát a kérdés, hogy a kutyák hogyan szeretnek? Hiszen egy másik fajról van szó még akkor is, ha nagyon sok hasonlóságot találunk, amelyeket, valljuk be, azért az esetek egy bizonyos részében csak odaképzelünk.

Mi, emberek, a szeretetünket feltételhez kötjük. Legalábbis alapesetben. Aki rosszul bánik velünk vagy aki kihasznál, azt normális körülmények között nem szeretjük. Ha valakinek csak adunk és tőle semmit nem kapunk vissza, egy idő után már nem szívesen osztozunk vele.

A feltételnélküliség

Mit jelent a feltételnélküliség, amikor a szeretet feltétel nélkül jelenik meg és ott is marad? Azt, amit a szó jelent. Nincs feltétele. Mindig ott van, történjen bármi is, viselkedjen velünk a másik bárhogyan. Ez az, amit annyira szeretünk a kutyákban. De mit is jelent, ha kicsit megbolygatjuk ezt a feltételhez nem kötött pozitív hozzáállást? Ha nagyon egyszerűen akarom érzékeltetni, egy rendkívül szélsőséges példán keresztül bemutatva azt jelenti, hogy én lehetek egy kiállhatatlan, otromba, ostoba, kizsákmányoló személy, aki csak önmaga érdekeit veszi figyelembe. Ezáltal pedig képtelen vagyok kialakítani azokat a szociális kötődéseket, amelyekre egyébként igényem lenne. De a kutyámat nem fogja érdekelni, ha én a világ kreténjeinek táborát népesítem, és vele se bánok túl jól. Ő az esetek többségében – természetesen mindig van kivétel – majdhogynem istenként néz fel rám. Ezt a viselkedését, ezen reakcióit pedig én úgy értelmezem, mennyire szeret engem. Mégis szerethető vagyok még akkor is, ha az emberiség nekem hátat fordított.

Kötődés

Én ezt nem is szeretetnek hívom, inkább kötődésnek. Véleményem szerint a kutyák feltétel nélkül kötődnek. Azt is vegyük figyelembe, hogy nem tudják kiértékelni, hogy a kétlábú félisten amit tesz velük, ahogy bánik velük, az nekik nem biztos, hogy minden esetben jó. A lépcsőn vidáman le-fel ugráló tacskó nem tudja, hogy ettől a jövőben lebénulhat. A csokit dézsmáló kutyának fogalma sincs, hogy pár óra múlva a sürgősségi asztalán lehelheti ki a lelkét. A következetlenül nevelt és irányított kutya sem értelmezi valószínűleg, hogy a gazdi bizonytalan, hülye, vagy csak azt sem tudja, mit csinál. Ő csak azt érzi, hogy gyűlik benne a feszültség, mert egyre inkább képtelen kiigazodni a világ történéseiben. De kötődik, mint amikor a kisgyermek kötődik az anyjához, a szüleihez. És közben egy éltre traumatizálódik, ha nem megfelelően bánnak vele.

Egy kutya kötődését nem nagy kunszt kivívni. Hiszen „gyárilag” ott van benne. Mi pedig hátradőlhetünk, magunkat jónak érezhetjük, akit tiszta szívből szeretnek.

A kölcsönösség felelőssége

Fontos lenne megérteni, hogy a kutyák azért szeretnek minket ennyire, mert ilyenek. Nem feltétlenül azért, mert mi jól csináljuk a dolgunkat. Ezt azért fontos, mert a kutyánk visszajelzései nem mindenképp nekünk szólnak. A kutyánk alapértelmezettként beépített ragaszkodása, szeretetkimutatása nem biztos, hogy nekünk egy visszajelzés. Ha ezt nem ismerjük fel, akkor amíg a kutyánk feltétel nélkül „szeret” minket, addig mi könnyen beleesünk abba a hibába, hogy önkényesen kihasználjuk ezt. Az a mi feladatunk és felelősségünk, hogy a dolgokat a saját magunk tudása szerint jól alakítsuk úgy, hogy a kutyánknak is az ő szempontjából jó élete legyen. A mi igényeink mellett az övéi is kielégítésre kerüljenek.

A mi részünkről a feltételnélküliség nagyon sokszor nincs meg. Sokszor válik egy kutya teherré, mivel nem teljesíti az előzetesen elvártakat. Néha nagyon furcsa indokokkal találkozunk, miért is válik számkivetetté egy eb. Nem hozza azokat az előzetes elvárásokat, amiket mi elképzeltünk, ergo, nem teljesítette a feltételeket, hogy kiérdemelje a mi szeretetünket. De hallani a csalódott gazdikról, akik nem tudnak mit kezdeni azzal, hogy a menhelyről kihozott négylábú nem eléggé hálás nekik azért, hogy ők mennyire csodás emberek.

Nagyon szeretjük hangoztatni és dicsérni a kutyák feltétel nélküli szeretetét. És ezzel együtt nagyon sokszor vissza is élünk vele. Rendkívül könnyű helyzet az, amikor bármit csinálok, nincs következménye. Nem úgy, mint az emberi kapcsolatokban. Ha valakivel rosszul bánok, ő eltűnik az életemből. A kutyám nem. De nem azért, mert én eszméletlenül jó vagy rendkívül szerethető lennék. Hanem azért, mert a kutyám így működik.