Fekete kutya-jelenség: miért kevésbé népszerűek, mint más színű társaik?

Az emberi babonás beidegződések számos fekete eb életét keserítették meg a történelem során. Miért alakult ki ez a világjelenség, és mit lehet ellene tenni?

Nem csak külföldön elterjedt a sötét bundájú kutyusok diszkriminációja. A NÉBIH örökbefogadási útmutatójában is szót ejtenek erről a furcsaságról, melynek még nevet is adtak: ez a fekete kutya szindróma. A jelenséget évtizedek óta kutatják többféle perspektívából, és sok esetben szívszaggató eredmények születtek. A felmérések által vizsgált időszakok során a többi színváltozathoz képest rengeteg fekete kutyát kellett elaltatniuk a menhelyeknek, mert a különböző előítéletek miatt értük nem jelentkeztek örökbefogadók.

Ne a borítója alapján ítéld meg a könyvet!

Egyes kutatások alapjául az állatokról készült fotók szolgáltak. Egy, az Anthrozoös című lapban publikált 2013-as felmérés során zsemleszínű és fekete kutyák vélt személyiségjegyeit kellett meghatározniuk a tesztalanyoknak. A világos bundájú ebek jóval magasabb pontszámot értek el kedvesség, lelkiismeretesség és érzelmi stabilitás szempontjából, mint sötét szőrű társaik.

Egy korábbi teszt viszont némiképp árnyalja ezt az eredményt. A Society and Animals kérdőíve több kutyafajtát, és azok különféle színverzióit vonultatta fel a szemlélődőknek, akik közül a legtöbben a fekete uszkárokat tartották barátságosabbnak a fehérekkel szemben. A második körben nyolc fajtát kellett általános szempontok szerint véleményeznie a csoportnak, és érdekes módon a fekete labradorokat kevésbé tartották fenyegetőnek, mint sok más nagytestű kutyát.

Kulturális és vallási okok állhatnak a háttérben

A különböző irodalmi művek és a filmipar is felelős lehet a fekete ebekkel szemben tanúsított előítéletekért. Ernest Hemingway Nobel-díjas amerikai író például a depresszió metaforájaként használta a fekete kutyát. Annak ellenére, hogy neki is volt egy, akit nagyon szeretett.

A Legenda vagyok zombikutyái, az Avatar viperafarkasai, vagy akár a Harry Potter Zordója és Bolyhoskája is elültethette egyes nézőkben a sötét ebektől való félelmet. Az angol, a skót és a walesi folklór egyébként is bővelkedik villogó, vörös szemű, nyálcsorgató, vérengző, gyakorta alakváltó sötét kutyalidércekről szóló mondákban, melyek főszereplői válogatott galádságokkal terrorizálják a lakosságot.

Természetesen nemcsak a szigetország környékén, hanem a többi kontinensen is jócskán akadnak fekete kutyákról szóló babonák. Ám érdekes módon nem mindegyik vet rájuk negatív fényt. A buddhista páli kánonban például egy Mahākanha nevű fekete eb tántorítja el a rossz cselekedetektől az embereket az álruhában járó Śakra istenség oldalán, hogy minél kevesebben kerüljenek pokolra.

Az állatvédők lobbiznak értük

A 2000-es évek eleje óta a téma kiemelt figyelmet kapott a médiában. Az állatjóléti aktivisták azóta folyamatosan szerveznek kampányokat a fekete ebek megítélésének javítása végett. A tengerentúlon még hivatalos Fekete Kutyák (október 1.) és Macskák (augusztus 17.) napját is tartanak, a nemes törekvéseket pedig siker koronázta.

A program indulását követő első pár évben jelentősen növekedett a sötét árnyalatú állatokra vonatkozó örökbefogadási hajlandóság, tehát egyértelmű, hogy a legtöbb fekete szépséget csak egy társadalmi tudatformáló mozgalom választja el a szerető otthontól.

(Képek: Getty Images Hungary)