Ezért nem látunk már fehér kutyakakit

Vidéki gyerekként nem tudtunk úgy elsétálni egy árokpart mellett, hogy ne számolhattunk volna meg néhány fehéren virító kutyakakit.

Lehet, hogy sokak számára az is kérdés, hogy egyáltalán miért váltott fehérre ezeknek a világító kerti díszeknek a színe. Az azonban még érdekesebb, hogy miért tűnt el a szemünk elő a fehér kutyaürülék.

Hová tűnt a fehér kutyaürülék?

Ha megpróbálunk visszaemlékezni, az biztos, hogy a 90-es években még lehetett látni fehér kutyagumit, legalábbis vidéken biztosan. Ez az időszak pedig egybeesik néhány jelentős változással, amely a szőrös családtagjaink életében és életmódjában következett be. Ekkor kezdtük el őket másképpen etetni. Az, amit addig a gyártók és a gazdák kutyakajának tekintettek, elkezdett komoly módosuláson keresztülmenni. Vagyis ha egészen pontosan akarunk fogalmazni, elkezdték feljavítani az olcsó töltőanyagokból készült eledeleket, így megjelentek a piacon a nagyobb fehérjetartalmú, táplálóbb és egészségesebb tápok.

Bár a magas csonttartalmú, alacsony minőségű eledelek és jutalomfalatok még mindig kaphatók, elérkezett hozzánk egy fontos üzenet. Megtanultuk, hogy az olyan töltőanyagok, mint a csontok megetetése a kutyákkal, veszélyes. Ezek az állati részek szilánkokra törhetnek, és súlyos belső sérüléseket okozhatnak. (És persze az is fontosabbá vált számunkra, hogy felszedjük a kutyaürüléket kedvenceink után.)

Emiatt volt fehér a kutyakaki

Tehát az előzőek alapján rájöhettél, hogy a csontok színezik fehérre a végterméket. Mindegy, hogy a feldolgozott kutyaeledelből vagy a maradékokból jut hozzá az eb, a csont minden esetben emészthetetlen marad a számára. Ennek eredményeként, még ha a négylábúnak sikerül is apró darabokra roppantania a csontot, az szinte teljesen változatlanul bukkan újra a világra a másik oldalon. Amikor pedig az ürülék néhány napig a füvön marad az esőben, csak a fehér csontpor marad hátra belőle. Mindezek a tényezők vezettek ahhoz a jellegzetes fehér kutyaürülékhez, amely gyerekkorunk egyik legnagyobb rejtélye volt.

Tudatában lenni ennek a ténynek egy remek emlékeztető lehet számunkra arra vonatkozóan, hogy folyamatosan igyekezzünk javítani szőrös barátaink táplálásán, és ezáltal az életminőségükön.