4 kutyafajta, amely megszólalásig hasonlít a farkasokhoz

A teljesség igénye nélkül ma négy olyan kutyafajtát hoztunk, melyek megdöbbentő módon farkasszerűek. Olyannyira, hogy a kutyafajták világában kevésbé jártasak között akár a megilletődésnek egy átütőbb szintjét is kiválthatják a megjelenésükkel.

A következőben megismerheted a farkasszerű kutyák történelmét és jellemét.

Csehszlovák farkaskutya

Kezdjük talán azzal az ebbel, amely a legtöbbek számára ismerős lehet, ugyanakkor úgy éreztük, vétek lenne lehagyni egy ilyen listáról. Amikor csehszlovák kinológusok úgy döntöttek, hogy megalkotják a fajtát, az volt a céljuk, hogy egy olyan kutya szülessen meg, amely egyesíti a német juhászkutya munkamorálját, valamint a farkas ősök szívósságát és lenyűgöző megjelenését. Ahogy az a hibridek esetében lenni szokott, a terv csak félig-meddig lett sikeres. Ugyan a csehszlovák farkaskutya valóban gyönyörű, farkasszerű állat lett, akinek a kitartása is legendás, azonban a munkaképessége nem olyan, mint amit egy németjuhásztól megszokhattunk. A farkasoktól örököltek egy viszonylag instabil idegrendszert, és a monotonitást is nehezen tűrik őseik szabadszelleműségének köszönhetően. Emiatt szolgálati kutyaként nem használják őket sehol. Ennek ellenére van valami, amiben zseniálisak: ez a szimatmunka. Az ilyen típusú munkára szinte motiválni sem szükséges őket, az ösztöneiktől vezérelve cselekszenek.

A csehszlovák farkaskutya tartása még kutyás tapasztalatokkal rendelkező személyeknek is feladhatja a leckét. Mivel farkasokat használtak a kitenyésztésükhöz, az átlagosnál is intenzívebben él bennük a falkamentalitás. Ennek következményeként csak párban vagy több kutyát érdemes együtt tartani. Amikor ehhez hozzáadódik az a mennyiségű és minőségű idő- és energiaráfordítás, amit ezek az ebek megkövetelnek, a gazda máris azon kapja magát, hogy szabadidejét szinte maradéktalanul a kedvencére áldozza. Amivel persze nincs is semmi gond abban az esetben, ha a kutyatartó ezt alkatából és körülményeiből adódóan megteheti. Egy domináns és sok esetben önfejű jószágról van szó. Ha a gazda gyengeséget mutat, az állat pillanatokon belül a fejére nő, ami egy ilyen nagy kutya esetében számos komoly probléma forrásává válhat pillanatok alatt.

Nyugat-szibériai lajka

Az FCI 4 különböző lajkát különböztet meg, a nyugat-szibériait, a kelet-szibériait, az orosz-európait és a jakutot. Ezek az ebek külső és belső tulajdonságaikat illetően is igen hasonlatosak, így az egyszerűség kedvéért a mai listánkban maradunk a nyugat-szibériai lajka bemutatásánál. Ez az őshonos orosz eb spicc típusú vadászkutya. Az Urál hegységből, Nyugat- és Kelet-Szibéria erdei területeiről származik, hanti és manysi ebek voltak a felmenői. A 20. század elején az első Manysi (Vogul) és Hanti (Osztják) laika szabványokat orosz kinológusok alkották meg. 1947-ben végül egyetlen fajtában egyesítették őket, amely már a nyugat-szibériai lajka névre hallgatott. Oroszországban a legelterjedtebb mindenes vadászkutyaként tartják számon.

Fontos szempont egy lajka esetében, hogy mind külső, mind belső jellemzői tekintetében felfedezhetők legyenek a farkasos jegyek. Az emberekkel való több évszázados együttélés eredményeképpen a standardban is úgy határozzák meg, hogy a lajka amellett, hogy intelligens és önálló, hozzáértő kezekben egy könnyen képezhető, tanulékony állat. Kiegyensúlyozott kutya, aki magabiztos is. Az idegeneket szemmel tartja, gazdájához rendkívül hűséges. Ahogy az elvárható is az esetében, vadászösztöne pompásan fejlett, az irányérzékét különösen dicsérik. Ha megtalálja a vadat, a gazdának ezt hangos ugatással jelzi.

Saarloosi farkaskutya

1932-ben egy Leendert Saarloos (1884-1969) nevű úriember keresztezett egy kan német juhászkutyát, Gerard van der Fransenumot egy nőstény európai farkassal (a szürke farkas egyik alfaja) Fleuri-vel. Ezután az utódokat visszatenyésztette az apjukkal, amivel létre is hozta a fajta első példányait, vagyis a negyedrészben farkas alapállományt. Ezt követően a kísérleti fázisban még európai farkaskutyáról beszélhettünk saarloosi farkaskutya helyett. A cél ebben az esetben nem az volt, hogy egy munkakutyát hozzon létre, hanem talán meglepő módon inkább az, hogy egy szívós és archaikus külsejű társállat szülessen meg a nászból. Saarloos úr szerint ugyanis a kutyák túlságosan is emberközelivé váltak; szerette volna visszahozni az ősi formájukat a megjelenésük tekintetében. Mivel igen nagyra tartotta a német juhászkutyát, ezért úgy gondolta, hogy remek kiindulási alapot nyújthatnak. Az első időkben úgy tűnt, hogy beválnak vakvezetőként, a farkas vér azonban igen hamar kiütközött, így világossá vált, hogy erre a feladatra nem vethetők be.

Ahogy az várható is, egy energikus, életteli, önálló fajta a saarloosi farkaskutya. Gazdájával szemben rendkívül odaadó, az idegeneket azonban fenntartással kezeli. A mai napig is farkasszerű a természete, ezért az ismeretlen helyzetek elől menekül. Az irányítása komoly kihívásokba ütközhet, ugyanis szívesebben engedelmeskedik saját akaratának, mint a gazdáénak. Ahogy ennek a fajtának a leírásából is világosan kitűnik, kizárólag tapasztalt gazdák kezébe való.

Tamaskan kutya

A tamaskan kutyát sem az FCI, sem az AKC nem ismeri el hivatalosan, nagyon fiatal fajta. Az 1980-as évek elején különféle vegyes fajtájú kutyákat importáltak az Egyesült Államokból és Kanadából Angliába. Bár pontos eredetük ismeretlen, valószínűleg olyan sarkvidéki fajták keverékei lehettek, mint az alaszkai, a szibériai és a labrador husky, a malamut, a kanadai eszkimó kutya és a német juhászkutya. Ezeket az ebeket az Egyesült Királyságban különféle helyi, farkasszerű keverék kutyákkal keresztezték. Lynn Sharkey, a fajta négy alapítója közül az egyik csatlakozott az Északi Inuit Kutya Társasághoz 1998-ban, és megvásárolta az első két tenyészállatot. Később a fejlesztéssel kapcsolatos nézeteltérések miatt a tagok szétváltak, így vált külön az északi inuit kutya, valamint az utonagan.

2004-ben Lynn Sharkey Finnországba látogatott, ahol felfedezte a Polar Speed Kennelt. A tulajdonos, Reijo Jääskeläinen saját, farkasra hasonlító fajtájának kifejlesztésén is dolgozott, huskyjai pedig a világ legjobb szánhúzó kutyái között voltak. Sharkey meg is vett tőle néhány ebet, hogy ezzel javítsa az utonagan munkaképességét és farkasszerű megjelenését. Az Utonagan Társaság végül úgy döntött, hogy nem kívánja bevonni a finn vonalat. Emiatt Sharkey és lánya saját tenyésztési csoportot hoztak létre és megalkották a tamaskan kutyát, amelynek jelentése hatalmas farkast jelent algonkin nyelven. Sok helyen tévesen finn fajtaként emlegetik, ám a fenti történetből is kitűnik, hogy valójában brit.

A tamaskan kutya intelligens, éber, aktív, barátságos és nyitott természetű a standard szerint. Mielőtt megismerne valakit, tartózkodó lehet, de ez idővel feloldódik. Jellemző lehet az egyedekre a függetlenség, de a mértéke eltérő. Nem domináns eb, nem agresszíva fajtársakkal szemben és intenzív területvédő ösztöne sincs. Intelligenciája és könnyű kezelhetősége miatt kellemes társ lehet a hétköznapokban. A tenyésztéshez felhasznált ebek miatt munkakutya, így a rendszeres mozgásra és a mentális stimulációra is nagy hangsúlyt kell fektetnie a gazdának.