Miért tartanak a farkasok jobban a férfiaktól, mint a nőktől?

Talán újdonságként hathat számodra, de a múltbéli konfliktusok sokasága miatt (vadászat, üldöztetés, csapdázás) a farkasok félnek az emberektől. És nem is akármilyen félelem ez, hanem veleszületett, kódolt félelem. Az esetükben ez természetes óvatossághoz vezet, ami által így könnyebben kerülik el a veszélyt.

Anneka Svenska több mint 20 éve dolgozik farkasokkal és farkas-kutya hibridekkel. YouTube-videójában elmondja, hogy a fogságban tartott farkasokon egyértelműen megfigyelhető, hogy a férfiakra másként reagálnak, mint a nőkre. Különösen az idegen férfiakra. Ez az eltérő reakció manifesztálódhat elhúzódásban, elfutásban, morgásban, és abban, hogy az állat képtelen kötődést kialakítani egy felnőtt férfival. A videóban egy kísérletet végeztek el: Anneka 16 éves fiának, Kainak egy kifejlett farkas, Bosch bizalmát kellett elnyernie különböző viselkedésminták segítségével. Lássuk máris, hogy sikerrel jártak-e, és persze arra a kérdésre is választ adunk, hogy miért félnek a farkasok jobban a férfiaktól.

Miért félnek jobban a farkasok a férfiaktól?

A tapasztalatok szerint, ha egy férfi kölyökkorától kezdve nevel egy farkast, valószínűleg képes lesz vele kialakítani mélyebb kötődést probléma nélkül. Azonban ha felnőtt férfiként, idegenként találkozik egy férfi egy kifejlett farkassal vagy farkas-kutya hibriddel, a történet már valószínűleg egészen másként alakul.

A szakértők szerint ennek az oka többek között az lehet, hogy a farkasok, azok között is kifejezetten a hímek, érzékelik a magas tesztoszteronszintet a férfiakban, ami fenyegetően hathat rájuk. Ezenkívül hozzájárulhat a dologhoz az is, hogy a férfiak nagyobbak, és a hangjuk is mélyebb, valamint sok esetben erőteljesebb a modoruk, a megnyilvánulásaik is. Ezek pedig mind elrettentően hathatnak a farkasokra, akik a hiedelmekkel ellentétben valójában visszahúzódó, félénk állatok.

Bosch, a fehér farkas

A kísérlet egyik résztvevője Bosch, a fehér (sarki farkas) ivaros, 3 éves farkas. Az állat a ahropshire-i (UK) Wolf Watch Menedékben él, ahová a farkasok túlnyomó többségben dominanciaharcok, állatkertbezárások vagy túlzott szaporodás következtében érkeznek. A menedéket 1993-ben Tony Haighway alapította, aki jelenleg is Bosch gondozója.

A farkas egyéves korától él a menedékben, így Tonynak sikerült mély kapcsolatot kialakítani az állattal. Azonban még neki sincs könnyű dolga! Főként a november és január közé eső szaporodási időszakban, amikor a farkasok az úgynevezett Winter Wolf- (téli farkas) szindrómától szenvednek a megnövekedett tesztoszteronszintjük miatt. Ebben az időszakban Bosch még a férfit sem engedi magához közel, azonban a nőkkel láthatóan ezekben a periódusokban sincs problémája.

Bosch

A kísérlet

Kai, Anneka fia tehát 16 éves, körülbelül 185 cm, mély a hangja, a tesztoszteronszintje azonban valószínűleg még nem érte még el a maximumát. Imádja mind a farkasokat, mind a hibrideket; édesanyja révén pedig már van is tapasztalata ezekkel az állatokkal. A kísérlet a szakértők szerint teljesen biztonságos volt, a legrosszabb esetben is a farkas mindössze elszalad a fiútól. A cél azonban az, hogy célzott technikákkal, viselkedésmintákkal Kai és a farkas kapcsolódjanak.

Mivel Anneka kifejezetten jó kapcsolatot ápol Boschsal, először ő találkozott kettesben a farkassal. Később a fiú is helyet foglalt mellettük, a lehető legkevésbé fenyegető módon viselkedve. Amikor a farkas kontaktusba lépett vele valamilyen formában, kapott tőle egy falat ételt. Az interakció alatt folyamatosan figyelt arra, hogy a hangját magasabb tartományban tartsa, és guggoló, ülő testtartást vegyen fel, hogy minél kisebbnek tűnjön. A lényeg az volt, hogy amennyire lehetséges, a farkas szemében feminizálják ezekkel a trükkökkel.

A technika bevált, ugyanis nem csupán közel merészkedett a fiúhoz a farkas, de az élelmet is elfogadta tőle. Tony, a gondozó szerint ennél közelebb rajta kívül felnőtt férfi még nem került a farkashoz. Anneka kiemelte, hogy akárcsak a macskák esetében, a farkasoknál is nagyon fontos, hogy meghagyjuk nekik a döntési lehetőséget a kapcsolódásra. Sose erőltessük magunkat az állatra, neki kell úgy határoznia, hogy felveszi velünk a kontaktust. Ha tovább szeretnénk az állatban erősíteni a bizalmat, lényeges, hogy jutalmazzunk az előrelépést, így erősítve az élmény pozitív mivoltát.

Végeredményben a kísérlet tehát sikeres volt. Az azonban a pozitív végkimenetel ellenére is egyértelműen látszott, hogy a farkas másként kezelte a fiút. Ugyanakkor, ha rendszeresen látogatják az állatot, és fokozatosan alakítják ki a kapcsolatot, ez változhat.

Nem ez az egyetlen hasonló tapasztalat

A videó alatt olvasgatva a kommenteket többen jelentenek hasonló tapasztalatokról. Az @elizabethcatt6507 nevű felhasználó például így ír: „Elvégeztem egy csimpánzviselkedési tanfolyamot Kevin Hunttal (terepkutató és csimpánzviselkedési szakértő), és azt mondta nekünk, hogy ez a helyzet a csimpánzokkal is. Hónapokba telt, amíg a vadon élő csimpánzok jól érezték magukat a közelében, de amikor a felesége meglátogatta, azonnal odamentek hozzá, hogy ápolják.

@duanelavely5481 pedig egy nagyon érdekes történtet osztott meg: „Amikor anyám kislány volt (76 éves vagyok), a nagyapám egy nap hazajött egy farkaskölyökkel, akinek még csukva volt a szeme. Egy férfival találkozott, aki Addick’s Dam (Tx) mellett árulta a kölyköket a teherautójából. Palackból etették a farkast, és nem volt problémája a nagypapámmal és a nagybátyámmal sem, mivel ők a családjának, a falkájának a részét képezték. Anyám azt mondta, hogy a farkasnak nem volt gondja az idegen férfiakkal sem, akik beléptek az otthonukba, egészen addig, amíg meg nem szólaltak. Azt mondta, hogy amint egy idegen férfi beszélni kezdett, felállt a szőr a farkas hátán, és felmordult. Az állatnak a fiatal fiúkkal sem volt gondja, vagyis volt valami természetesen fenyegető számára egy idegen férfi mély hangjában.”