Ezért vicsorognak a farkasok: nem mindig agressziót jelent

Az etológusokat már régóta foglalkoztatja a farkasok viselkedése. Olasz tudósok fogságban élő példányok segítségével fejtették meg, miért vicsorognak. 

A farkasok vicsorgását megfejtő tanulmány a közelmúltban jelent meg az Animal Behavior folyóiratban. A Pisai Egyetem etológusai fogságban tartott szürke farkasok csoporton belüli interakcióit, kommunikációs mintázatait és mimikai jelzéseit vizsgálták.

A farkasok vicsorgása nem mindig agressziót jelez

A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy mikor válik a játékhelyzet fizikai agresszióvá. Vagyis hogy a farkasok – emberekre használatos kifejezéssel élve – arckifejezése, azaz a vicsorgásuk mikor jelez agressziót fajtársaik felé, és mikor jelent valami egészen mást. Összesen 135 órányi felvételt rögzítettek, amelynek során 379 szituációt elemeztek. Meglepő eredményre jutottak.

Mint kiderült, maga a vicsorgás egyfajta csoporton belüli kommunikációs eszköz, ami ellazított állkapoccsal főként játékos. Azonban még a felhúzott ajkak és a kilátszó fogak sem jelentenek agressziót; pusztán a játék vált keményebbé, megőrizve békés jellegét.

A valódi összetűzéseknél a fentiekkel szemben a felek teljesen felhúzták a felső ajkaikat, megmutatva az ínyüket jelezték, hogy a helyzet komoly, és akár életveszélyes is lehet. A kutatók ezeket a vicsorgásmintákat az eurázsiai, a sarkvidéki és a kanadai alfajok falkáinál egyaránt megfigyelték.

A következő időszakban az olasz etológusok azt tervezik a dokumentált terepi megfigyeléseikkel megérteni, hogy hogyan, és legfőképpen miért egyszerűsödött le a kutyák mimikai repertoárja a farkasokhoz képest. Mint a Science-nek elmondták, az eddigi elméletek szerint a kevesebb arckifejezés használata arra lehet jó, hogy így kisebb legyen a félreértés lehetősége a kutyák és az emberek között.

A farkasok és a kutyák arcizmai eltérőek

Amikor amerikai kutatók a kutyák és a farkasok arcizmait hasonlították össze egy korábbi tanulmány során, kiderült, hogy a kutyáknál a több tízezer éves háziasítás időszaka során kialakult egy plusz arcizompár. Ez képes megemelni a szemöldök belső csücskét. Ettől a kutyák szeme a farkasokéhoz képest nagyobbnak és szomorúbbnak tűnik. A nagy babaszemek és a szomorúnak látszó tekintet pedig gondoskodást vált ki az emberekből.

Menhelyi örökbefogadási adatokból is kiderült, hogy sokkal hamarabb találnak gazdára a bociszemekkel néző kutyák, ezért az etológusok arra következtettek, hogy az ember tudattalanul szelektálhatott erre a tulajdonságra alapozva a háziasítás során.