Így tartják egymással a kapcsolatot a farkasok az üvöltésen keresztül

Az éj sötétjében felhangzó farkasüvöltést a mozifilmek előszeretettel használják baljós jelként. Valójában azonban ez egy ártatlan eszköze a kutyák bundás őseinek az összetartozás erősítésére.

A farkasok azért üvöltenek, hogy kapcsolatot teremtsenek egymással. A kutatók rájöttek, hogy a faj egyedei gyakrabban üvöltöttek a saját falkájuk azon tagjainak, amelyekkel több időt töltenek. Vagyis tulajdonképpen a farkasok közötti kapcsolat erőssége megjósolja, hány alkalommal üvölt egy állat.

Az üvöltés gyakoriságának és a kapcsolat mélységének összefüggése

A Current Biology nevű folyóiratban megjelent tanulmányban a kutatók egyenként eltávolítottak egy-egy farkast a Wolf Science Center egyik falkájából. Mindegyiket külön-külön egy 45 perces sétára vittek a környező erdőkbe, miközben megmérték a hátrahagyott állatok üvöltésének gyakoriságát.

Arra jöttek rá, hogy az üvöltések aránya közvetlenül összefügg azzal, hogy mennyi minőségi időt töltött együtt az az állat, amelyik üvölt, és az eltávolított farkas. (A minőségi időt az olyan pozitív interakciók határozzák meg, mint például a játék és az ápolás.) Az üvöltési arány az egyes farkasok falkán belüli állapotával is összefüggött; a falka üvöltési aránya magasabb volt, amikor a domináns állatok távoztak. Ez logikus is, hiszen ők jelentős mértékben kontrollálják a csoport tevékenységeit. Az elkülönült farkasok érthető módon kapcsolatot akarnak létesíteni a csoport összetartozásának biztosítása érdekében. Bár az üvöltés és a kapcsolat ereje közötti összefüggés akkor is megmaradt, ha a dominancia tényezőjét nem vették figyelembe. Ez tehát a kutatók szerint arra is következtetni enged, hogy az üvöltő farkasok milyen kapcsolatban vannak azokkal, amelyek éppen sétára mentek.

A Bükki Nemzeti Park egyik lakója: 

A viselkedésnek nincs köze a stresszhez

A kutatók a stresszhormon (kortizol) szintjét is megmérték minden egyes üvöltő farkas nyálmintájában. Ez lehetővé tette számukra, hogy bizonyítsák, az üvöltés gyakoriságának nincs szoros kapcsolata a stressz-szinttel. Egyes tudósok úgy gondolták, hogy az állatok hangja, mint például a üvöltés, egyfajta automatikus reakció lehet egy stresszes állapotra, ám ezt most a tanulmány megcáfolta, vagy legalábbis bebizonyította, hogy nem ez az elsődleges oka.

Sajnos egyelőre még mindig keveset tudunk arról, hogy milyen információkat tartalmaz a farkasüvöltés. Ez egyrészt annak köszönhető, hogy ezeket az állatokat nagyon nehéz tanulmányozni; nem egyszerű felnevelni őket, nagy távolságokat tesznek meg, és történelmük nagy részében kutatásra méltatlan nagyragadozóknak tartották őket. Ez a hozzáállás azonban egyre inkább változik, mivel több tanulmány kimutatta, hogy kifejezetten intelligens lények, akik erős családi kötelékekkel és összetett társadalmi kapcsolatokkal rendelkeznek.

Dave Mech, az Egyesült Államok Geológiai Szolgálatának farkaskutatója, aki nem vett részt a tanulmányban, kiemelte, hogy már 1966-ban megírta: „Az üvöltés egyik funkciója lehet a falka összeterelésének elősegítése, miután megfigyeltem egy ilyen üvöltést a vadászat során különvált 15 fős falkánál. Az üvöltés után a falka ismét össze tudott állni.”